A jogszerűtlenül emelt épület is adóköteles


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2007/8 számában megjelent cikk átfogó képet nyújt a két jelentősebb helyi ingatlanadó, az építményadó és a telekadó szabályrendszeréről, valamint feltárja a jogértelmezési nehézségek megoldását is. Az írásból az építményadó tárgyával kapcsolatos gyakorlati kérdések magyarázatát emeljük ki.

A helyi adók körébe tartozó, ingatlanokat terhelő vagyoni típusú adók (építményadó, telekadó, magánszemély kommunális adója, illetve az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó) közös és alapvető sajátossága, hogy működtetésük ténye és módja a települési önkormányzatok saját belátásától függ, azaz opcionálisak, és nem terhelnek egyformán valamennyi ingatlant az országban.

Az építményadó tárgya – az adónem elnevezésétől eltérően – nem az építmény, hanem az épület. Az építmény és az épület fogalmát a helyi adókról szóló törvény határozza meg. Eszerint az építmény gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az adótárgynak minősülő épületet és az adó tárgyi hatálya alá nem tartozó műtárgyat (például út, híd) is.

Az alapozás megléte nem kritérium

„Adótárgynak minősülő építmény”-nek csak az az épület tekinthető, „mely általában a talajjal való egybeépítés vagy a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jött létre. Az adótárgyi minőséghez elegendő e két feltétel közül csupán az egyik kritérium megvalósulása. Az épület adókötelessé válásához nem feltétlenül szükséges annak a talajjal való egybeépítése, alapozása. Az „általában” szó használatával csupán a talajjal való egybeépítés, mint a gyakorlatban legtöbbször megvalósuló módszer kerül nevesítésre az értelmező rendelkezésben. További feltétel, hogy az épület három évnél ne rövidebb időtartamra létesüljön. Ugyanakkor az a tény, hogy az épület esetleg – jogszerűtlenül – építési engedély nélkül épült, illetve az épületre kiadott ideiglenes használatbavételi engedély időtartamának automatikus lejárta, vagy az érvényességi idő ügyfél/hatóság mulasztásából eredő meghosszabbításának elmaradása nincs semmilyen kihatással a ténylegesen használt (birtokba vett) épület adótárgyi minőségére. Megfelelnek például az építmény/épület fogalmának a cölöpökre épült építmények (üdülő, horgászállás, büfé stb.) is, feltéve, ha ezek három évnél hosszabb időtartamra létesültek. Ezen létesítmények ugyanis – kétséget kizáróan – ingatlan jellegű állandó műszaki alkotások; a talajjal való egybeépítés feltétele pedig esetükben oly módon teljesül, hogy a cölöpök a tó medrével (a talajjal) állnak közvetlen és kizárólagos műszaki, szerkezeti kapcsolatban.

Az elválasztott tér és a bánya után is fizetni kell

Az épület fogalmának további fontos eleme, hogy a létesítmény a környező külső tértől épületszerkezetekkel (ideértve például a lemezt, deszkát is) elválasztott teret alkot, s ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja. Vannak olyan adótárgyak, azaz épületek – például horgászállás, virágház, trafóállomás – is, amelyek alapvetően nem huzamosabb emberi tartózkodásra készültek, de ez a tény adókötelezettségüket nem befolyásolja, ezáltal csupán nem lakás céljára szolgáló épületnek minősülnek, és ekként terheltek adókötelezettséggel. Adóköteles építménynek minősül minden olyan önálló létesítmény is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van, így akár – ahogy ítéletében erre már több eljáró bíróság is rámutatott – egy (megszűnt) kőbánya is, mely után az adóalanyt adófizetési kötelezettség terheli.

A törvény egyértelműen rögzíti azt is, hogy az épület azon része, mely az épület többi részétől műszakilag elkülönített illetve az udvarról, utcáról vagy például a társasház közös használatú közlekedő helyiségéből (lépcsőház) külön bejárattal ellátott, önálló adótárgynak minősül. A helyi adókról szóló törvény – a fentiek alapján – a lakások, a nem lakás céljára szolgáló épületek és az épületrészek között tesz különbséget az adótárgyakat illetően.

A jogszabály kimondja azt is, hogy az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú – földrészlet. Ennek a szabályozásnak az a célja, hogy az építménnyel legalább részben beépített telek vonatkozásában beazonosítsa azokat a telekrészeket, amelyek az építményhez tartozásuk okán a törvény erejénél fogva mentesülnek a telekadó alól.

Dr. Kiss Zsófia cikke az Adó szaklap 2007/8 számában olvasható el teljes terjedelmében.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 28.

Csoportos társaságiadó-alany tagjainak nyilatkozata a jövedelem-(nyereség-)minimumról

„A”, „B” és „C” társaság 2023. január 1-je óta csoportos társaságiadó-alanyként működnek, a csoportkép-viselői feladatokat „C” társaság látja el. A 2023-as adóévről szóló bevallás összeállítása során merült fel az a kérdésünk, hogy a csoportos társaságiadó-alanynak kell-e alkalmaznia a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályokat, vagy azokat a csoporttagoknak kell figyelembe venniük az egyedi adóalap megállapítása során. A 2329 jelű nyomtatvány NY-01-es lap 30. sorában a csoportképviselő kinek (mely adózónak) a vonatkozásában nyilatkozik a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályok alkalmazásáról?

2024. május 27.

NAV-Figyelő 21. hét: Változott a jegybanki alapkamat, adó-amnesztia, üzemanyagárak

A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.

2024. május 27.

Év végi záráshoz, év eleji nyitáshoz kapcsolódó teendők a társasági adóban

A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.