A kerekítés szabályai és könyvelése – tanácsokkal

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kerekítés témaköre a közérdeklődés fókuszába került, tekintve, hogy március elsejével bevonták az és 2 forintos pénzérméket. Törvény született a kerekítésről, amely nem teljesen egyezik az általános kerekítési szabályokkal. Az Adó Szaklap 2008/11-12 számában megjelent cikk a fenti előírásokon túl áttekinti a kerekítés általános, adózási és számviteli szabályait, könyvviteli elszámolását, elsősorban a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozók szemszögéből.

Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása csak azokat a bevallásokat érinti, amelyekben az adatokat forintra feltüntetve kell benyújtani. A vállalkozók tekintetében ilyen bevallás a „0808A” Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról és a „0808M” Magánszemélyenkénti összesítő a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adókról.

Az írás alapvetően a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozókról szól, de kiemeli, hogy a magánszemélynek is vannak olyan bevallásai, amelyben az adatokat forintra feltüntetve kell benyújtani (magánszemélynek a jövedelemadójáról, különadójáról, egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról, egészségügyi hozzájárulásról, egészségügyi járulékáról beadott bevallás). A kerekítési törvény az említett bevallásokban feltüntetendő adatokat nem érint. Ebből következően az említett adóbevallások adatait továbbra is forintra pontosan kell feltüntetni, vagyis a kerekítési törvény szerinti kerekítési szabályokat nem kell alkalmazni!

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint csak a magánszemélyt terhelő jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást és járulékot, valamint a vagyonszerzési illetéket kell forintra pontosan megfizetni. A vállalkozókra az ezer forintos kerekítési szabály vonatkozik, így őket a kerekítési törvény az adófizetési szempontjából nem érinti.

Kerekítés és a pénztárgépek, taxaméterek
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapján megjelent közlemény szerint a kerekítési szabály a pénztárgépek használatában nem okoz változást. Az a pénztárgép is változatlan módon tovább használható, amelynél a felhasználók nem tudják (nem akarják) a bizonylatokon (például a nyugtán, egyszerűsített adattartalmú számlán) feltüntetni a ténylegesen fizetendő összeget, csupán a bizonylat tételeinek számszaki végösszegét. Ebben az esetben a kerekítést a készpénz átvételekor a pénztáros végzi el.

Ha a vállalkozás a pénztárgépben szerepeltetni kívánja a bizonylatokon (például nyugta, egyszerűsített adattartalmú számla) a ténylegesen fizetendő összeget, az a pénztárgép működtető programjának módosításával valósítható meg, amelyre kizárólag a pénztárgép-forgalmazók a jogosultak. A kerekítést a pénztárgép működtető programjának a módosítás után a következők szerint kell elvégeznie. Az adóügyi bizonylat (nyugta, egyszerűsített számla) tétel sorai rögzítésének befejezése, az Összesen sor kinyomtatása után, a kerekítés irányának és mértékének (1, 2 forint vagy -1, -2 forint) meghatározását követően kell a kerekített fizetendő sort kiszámítani és kinyomtatni. A kerekítés értékét az általános forgalmi adó gyűjtőktől független gyűjtőben kell összegezni, amelynek értéke nem kerül be az adómemóriába.

A kerekítésekből adódó összeget a pénztárjelentésben kell feltüntetni a következő részletezésben: kerekítés nélküli fióktartalom, kerekítési korrekció (kerekítések összege), korrigált fióktartalom (kerekítéssel módosított fióktartalom).

Taxaméterek esetében a kerekítést programmódosítással vagy tarifabeállítással az alábbiak szerint lehet megvalósítani: az egységugrás értéke 5 forint vagy ennek egész számú többszöröse legyen, az egyes tarifák értékeit 0 vagy 5 forintra végződően kell kerekíteni.

A kerekítés bizonylatolása
A nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződő fizetendő végösszeg és a kerekítés szabályainak figyelembevételével meghatározott készpénzben fizetendő összeg különbsége kerekítési különbözetnek minősül. A kerekítési különbözet nem minősül vagyoni előnynek, illetve hátránynak.

A kerekítési törvény az arról szóló bizonylat kiállításáról, illetve annak bizonylaton történő feltüntetéséről nem rendelkezett, így a bizonylatolásra vonatkozó követelményeket a számviteli törvényből kell levezetni. A kerekítésből adódó különbözetet – ilyen címen nevesítve – jellegétől függően, a konkrét gazdasági eseményekhez kapcsolódóan az egyéb ráfordítások vagy az egyéb bevételek között számolandó el a számvitelben. Az elszámoláshoz azonban bizonylatra van szükség, hiszen a számviteli törvény szerint a könyvviteli nyilvántartásokban rögzítendő adatokat tételesen bizonylatolni kell.

A gazdasági eseményeket a könyvviteli nyilvántartásokban akkor kell rögzíteni, amikor azok megtörténtek. A pénzeszközöket érintő gazdasági eseményeket pedig készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg. A számviteli előírásokból tehát az következik, hogy a pénzforgalmat naponta könyvelni kell. Ha több pénztárhely van, akkor pénztárhelyenként legalább naponta, ha egy pénztárgépet több pénztáros használ, akkor pénztárosonként naponta. A pénztárhelyek és a főkönyvi könyvelés között naponkénti közvetlen kapcsolat kell hogy legyen, a pénztárak ellenőrző szalagjának adatait naponta rögzíteni kell a főkönyvi számlákon.

A fentiekből következik, hogy bár a kerekítési törvény nem írja elő az egyedi tranzakcióknál a kerekített összeg, illetve a kerekítési különbözet bizonylaton való feltüntetését, a számviteli törvény alapján megkövetelhető, hogy mindennap, záráskor legalább egy darab bizonylat kibocsátásra kerüljön az egész napi kerekítési különbözetről. Ennek a bizonylatnak meg kell felelnie a számviteli bizonylatokkal szemben támasztott formai és tartalmi követelményeknek, amely alapján a számviteli elszámolás megvalósítható, dokumentálható.

A pénztárgép használata nélkül a kerekítési törvény előírása szerint megvalósított kerekítésekről (azon tevékenységnél, illetve üzlethelyiségen kívüli készpénzkezelésnél, ahol nem előírás a pénztárgép használata) is olyan számviteli bizonylatot kell készíteni, amely alapján a számviteli elszámolás megvalósítható, dokumentálható.

Ha a vállalkozó egyszerűsített adattartalmú számlát (továbbiakban: készpénzes számla) állít ki, és annak összege nem 5 forintra, illetve annak az egész számú többszörösére végződik, akkor a fizetéskor a kerekítési szabályokat alkalmazni kell. Mivel a különbözetet bizonylatolni is kell, célszerű magán a kibocsátott készpénzes számlán külön feltüntetni a kerekítésből adódó különbözetet. Ha a vállalkozó a készpénzes számlán nem tünteti fel a kerekítési különbözetet, akkor annak összegét a pénztárjelentésből (illetve annak a bizonylataiból) történő tételes kigyűjtéssel kell megállapítani.

Ha a vállalkozó átutalásos számlát állít ki, amelyet utóbb készpénzzel fizetnek ki, akkor külön pénztári bevételi bizonylatot kell kiállítani az átutalásos számlára hivatkozva és ahhoz mellékelten a tényleges befizetett összegről. A készpénzzel történő kiegyenlítés megváltozott szabályait ez esetben is alkalmazni kell, azaz a pénztári bevételi bizonylaton elkülönítetten kell e kerekítésből adódó különbözetet feltüntetni és a pénztárbizonylat alapján könyvelni.

Amennyiben a készpénzbevételről nem számla, hanem nyugta kerül kiállításra, az elszámolás bizonylata a pénztárgépben lévő bizonylat, illetve a pénztárjelentés azon pénztárgépek esetében, amelyek működtető programját úgy módosították, hogy a kerekítésből származó különbözetet kezelni tudja.

Ha a pénztárgép programját nem módosították ennek megfelelően, akkor a kerekítéseket fel kell jegyezni, és azt valamilyen számviteli bizonylaton (illetve a napi, időszaki pénztárjelentés részeként) rögzíteni kell. Ellenkező esetben a pénztár napi (időszaki) zárásakor a pénztárban lévő készpénz, valamint a beváltott utalványok (vásárlási utalvány, étkezési utalvány, kuponok), a bankkártyás, hitelkártyás fizetések együttes összege és a pénztárgép memóriájában szereplő napi (időszaki) bevétel különbözetéről, mint pénztárhiányról nem dönthető el, hogy az a kerekítésekből vagy más ok miatt keletkezett. Azt ajánljuk, hogy a vállalkozások állíttassák át pénztárgépeik működtető programját a kerekítések kezelésére, ezzel megelőzhetők a pénztáros többletadminisztrációból adódó nagyobb terhelése, illetve a kerekítési különbözetek és a pénztárhiány szétválasztásának nehézségei, ennek felelősségi kérdései.

Umenhoffer Ferenc írása foglalkozik továbbá a kerekítés könyvelésével, ismerteti a kerekítés általános és egyszeri szabályait, a kerekítés és az adóbevallások, illetve költségvetési kötelezettségek összefüggéseit.

---