A konferenciák költségeinek adójogi kérdései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az információk bővülésének velejárója lett napjainkra az is, hogy az ismeretek átadása különböző konferenciákon történik. Az Adó szaklap 2008/10. számában megjelent cikkből megtudhatjuk, hogy ezek részvételi díjának és egyéb járulékos költségeinek adójogi minősítésénél a döntő az, hogy ki viseli ezeket a kiadásokat. Ha nem a konferencián részt vevő magánszemély, akkor a kérdés az, hogy ezáltal jövedelemhez jut-e.

Az Szja-törvény szerint nem minősül a magánszemély bevételének a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés költsége. Ha az oktatás nem függ össze a munkáltató tevékenységével, akkor a költségeket a jövedelemszámítás során figyelembe kell venni. Az adókötelezettséget ekkor a juttató és a juttatásban részesülő közötti jogviszony dönti el, vagyis fő szabályként a munkáltató által viselt költség munkaviszonyból, a társaság által viselt költség pedig nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

Utazás, szállás, étkezés

Amennyiben a konferencián való részvételt a munkáltató rendeli el, akkor ezek az utak kiküldetésnek minősülnek (az Szja-törvény nem ismeri el költségként az utazásra, szállásra fordított kiadást, ha akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan üzleti). A törvény szerint nem minősül bevételnek a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ára, valamint az utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértéke, ideértve a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés árát is. Ha a dolgozó saját autójával utazik a rendezvényre, akkor nem minősül bevételnek az az összeg sem, amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén kap, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.
A kiküldetés minden esetére igaz, hogy az utazásra, a szállásra és egyébként a törvény által elismert költségekre kapott összeg után nem kell adót fizetni, ha arról a magánszemély bizonylattal elszámol a kifizetőnek, vagy ha ezeket a kifizető közvetlenül viseli. A külföldi kiküldetés címén kapott összegből a jövedelem úgy állapítható meg, hogy ebből az összegből levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb a kiküldetés időtartamára számítva 15 eurónak megfelelő forintösszeg. Amennyiben költségvetési forrásból fedezik a napidíjat, akkor az ellátmány 50 százaléka nem minősül bevételnek.

A kiküldetésben lévő munkavállaló élelmezéssel kapcsolatos többletköltségeinek fedezetére a kiküldetés időtartamára élelmezési költségtérítés jár. A napidíjat számla alapján vagy költségátalányban lehet elszámolni. Ha a munkáltató költségátalányt fizet, akkor napi 500 forintot lehet elszámolni. Ha a kiküldetésben töltött idő több mint 6 óra (köztisztviselő esetében 8 óra), akkor a napidíj számításánál egy napnak kell tekinteni a távollétet. Ha a távollét ezen belül van, akkor nem számolható el a napidíj-költségátalány, valamint akkor sem, ha a kiküldetés helyén a munkáltató biztosítja az étkezést. Ha a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, akkor a napidíj-költségátalány összegét 20 százalékkal csökkenteni kell.

Amennyiben a munkáltató a jogszabálynál nagyobb összeget térít, akkor a jogszabályi mértéket meghaladó rész a magánszemély összevonandó (bér)jövedelme. Ha a munkáltató a nevére szóló éttermi számla alapján téríti meg az étkezési kiadást, akkor a jogszabály szerinti mértéket meghaladó számlaérték természetbeni juttatásnak minősül, ami után a munkáltatónak 54 százalék személyi jövedelemadót, 3 százalék munkáltatói járulékot, és a számlaérték adóval növelt összege után 29 százalék tb-járulékot kell fizetnie.

Lepsényi Mária cikkében foglalkozik még a reprezentáció és az üzleti ajándék adójogi kérdéseivel is.

---