A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (VII. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adóköteles tevékenységhez történő felhasználás tekintetében számos kérdés merült fel a mind vállalkozási, mind vállalkozásidegen célt szolgáló beszerzések tekintetében.

Anyagi feltételek: keletkezett-e egyáltalán levonási jog? (folyt.)

Adóköteles tevékenységhez történő felhasználás (folyt.)

Adóköteles és magáncélt egyaránt szolgáló tárgyi eszközök

A C-434/03. sz. Charles és Charles‑Tijmens ügyben az EUB leszögezte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján amennyiben tárgyi eszközöket mind vállalkozási, mind vállalkozásidegen célra használnak, az adóalany a héa vonatkozásában választhat, hogy ezt az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonja, vagy teljes egészében magántulajdona körében tartja, és ezzel teljesen kizárja a héa rendszeréből, vagy csak a tényleges szakmai használattal érintett hányadot viszi be a vállalkozásába. Ha az adóalany úgy dönt, hogy a részben adóköteles üzleti tevékenység céljára, részben magáncélra használt eszközt a vállalkozás vagyona körébe vont eszköznek tekinti, jogosult teljes mértékben és azonnal levonni az eszköz beszerzése után előzetesen felszámított adót. Ha pedig a vállalkozás vagyonának körébe vont tárgyi eszköz után lehetőség van az áthárított héa teljes vagy részleges levonására, a tárgyi eszköznek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra történő felhasználása ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül.

A C-118/11. sz. Eon Aset Menidjmunt ügyben az EUB megállapította, hogy, noha a gépjárműbérletet főszabály szerint szolgáltatásnyújtásnak kell minősíteni a héairányelv rendszerében, a lízingszerződés alapján történő gépjárműbérlet a tárgyi eszköz beszerzéséhez hasonló jellegzetességeket mutathat: amennyiben a gépjárműre vonatkozó lízingszerződés a szóban forgó gépjármű tulajdonjogának a szerződés lejártakor a lízingbevevő részére történő átruházását, illetve egyaránt azt is előírja, hogy a lízingbevevő rendelkezik a szóban forgó gépjármű tulajdonjogának valamennyi alapvető részjogosítványával, különösen az annak tulajdonlásával járó összes kockázatot és hasznot rá ruházták, és az esedékes részletek aktualizált értéke gyakorlatilag azonos a termék forgalmi értékével, az ügyletet tárgyi eszköz beszerzésének kell tekinteni.

Az olyan ügyletet illetően, amelynek lényege valamely szolgáltatás megszerzése, mint például egy gépjármű bérlete, a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. Az adóalany azonban akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben az igénybe vett szolgáltatások az adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen szolgáltatások ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével. Mindkét esetben a közvetlen és azonnali kapcsolat létezése azt feltételezi, hogy az igénybe vett szolgáltatások költségeit beépítik az egyes értékesítési ügyletek, illetve az adóalany által a gazdasági tevékenysége körében értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások árába.

Az olyan, lízingszerződésen alapuló gépjárműbérletet illetően, amely olyan ügyletnek tekinthető, amely részben vállalkozásidegen, részben pedig vállalkozási használatra szánt tárgyi eszköz megszerzésében áll, az adóalany választhat. A héa vonatkozásában ezt az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonhatja, vagy teljes egészében magánvagyona körében tarthatja, és ezzel teljesen kizárhatja a héa rendszeréből, vagy megteheti, hogy csak a tényleges vállalkozási használattal érintett hányadot viszi be a vállalkozásába.

Ha az adóalany úgy dönt, hogy a részben vállalkozási célra, részben vállalkozásidegen célra használt eszközt a vállalkozás vagyona körébe vont eszköznek tekinti, jogosult teljes mértékben és azonnal levonni az eszköz beszerzése után előzetesen felszámított héát. Ez esetben a tárgyi eszköznek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy vállalkozásidegen célokra történő felhasználása ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül (vö. C-434/03. sz. Charles és Charles‑Tijmens ügyben hozott ítélet).

Ha az adóalany úgy dönt, hogy a részben vállalkozási célra, részben vállalkozásidegen célra használt eszközt a magánvagyona körébe vont eszköznek tekinti, az eszköz beszerzése után előzetesen fizetett vagy felszámított héát egyáltalán nem vonhatja le. Ebben az esetben ezen eszköz vállalkozási célú használata nem héaköteles.

Végül, ha az adóalany úgy dönt, hogy az eszköznek csak a tényleges vállalkozási használattal érintett hányadát viszi be vállalkozása vagyonába, az eszköznek a vállalkozás vagyonába nem tartozó része nem tartozik a vállalkozás eszközei közé, következésképpen nem tartozik a héarendszer hatálya alá.

Az EUB azt is megállapította, hogy a héarendszer, következésképpen a levonási mechanizmus alkalmazását az határozza meg, hogy az eszközt az adóalany e minőségében eljárva szerezte‑e meg. (E feltételről a cikksorozat előző részeiben volt szó.) Az eszköz felhasználása vagy tervezett felhasználása csak azon kezdeti levonás mértékét határozza meg, amelyhez az adóalanynak joga van.

A C-126/14. sz. „Sveda” ügyben az is kérdésként merült fel, hogy a szóban forgó tárgyi eszközöket a Sveda adóköteles ügyletekhez használja‑e fel. Az EUB megállapította, hogy e tárgyi eszközök beszerzését vagy előállítását közvetlenül a nyilvánosság által térítésmentesen történő használatra szánták, ugyanakkor ezzel egyidejűleg az adóalany által adóköteles ügyletek későbbi teljesítésének célját is szolgálják.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. A beszerzett termékeket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő héa levonásának joga ezért azzal a feltétellel gyakorolható, hogy a beszerzés vagy az igénybevétel érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik.  Az adóalany azonban akkor is jogosult a héalevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben a felmerült kiadások ezen adóalany általános kiadásainak részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen szolgáltatások ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével.

Az EUB ítélkezési gyakorlata alapján, amennyiben az adóalany által beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat adómentes vagy a héa hatálya alá nem tartozó tevékenységre használják, nem kerül sor sem a fizetendő adó felszámítására, sem az előzetesen felszámított adó levonására. E két esetben megszakad ugyanis a beszerzési kiadások és az adóalany által ezt követően megvalósított gazdasági tevékenységek közötti közvetlen és azonnali kapcsolat.

Önmagában abból azonban, hogy a rekreációs ösvényt térítésmentesen a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani az első években, még nem következik, hogy e rendelkezésre bocsátás a héairányelvben foglalt bármely adómentesség alá is tartozna. Másrészt, a Sveda által ezen ösvény kialakításához teljesített kiadások az adóalany által tervezett gazdasági tevékenységhez kapcsolhatók, és nincsenek összefüggésben a héa hatályán kívül eső tevékenységekkel. Ennélfogva a tárgyi eszközök térítésmentes azonnali használata az alapügyben szereplő körülmények között nem kérdőjelezi meg a beszerzési és az adólevonásra jogosító értékesítési ügyletek vagy az adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolatot, és így e használat nem befolyásolja a héalevonási jog fennállását.

---