A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (IV. rész)


A nemzeti adóhatóságok részéről számos okból kerülhet sor az adóalanyok levonási jogának elvitatására. Ezen okok három fő kategóriába sorolhatóak be: a levonási jog anyagi vagy alaki feltételeinek hiánya, illetve adócsalás.

Anyagi feltételek: keletkezett-e egyáltalán levonási jog?

Az EUB elé került esetek egy részében az adóhatóság úgy ítélte meg, hogy az adóalanynak nem is keletkezett levonási joga az előzetesen felszámított áfa tekintetében, következésképpen fel sem merül, hogy az adót levonásba helyezze

Az EUB ítéleteiben ismételten kiemelte, hogy a héalevonási jog mind anyagi jogi, mind alaki követelmények vagy feltételek betartásától függ. A levonási joghoz kapcsolódó anyagi jogi követelmények szabályozzák e jog alapját és alkalmazási körét, miközben az említett joghoz kapcsolódó alaki követelmények, mint a nyilvántartás vezetésére, a számlázásra és a bevallásra vonatkozó kötelezettségek e jog gyakorlásának módjait és ellenőrzését, továbbá a héarendszer megfelelő működését szabályozzák.

A levonáshoz való jogot szabályozó anyagi jogi és alaki feltételek közötti különbségtétel fontos, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a héasemlegesség alapelve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa levonása lehetséges legyen, amennyiben az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha az adóalany egyes alaki követelményeknek nem is tesz eleget.

Az ítélkezési gyakorlat alapján a hatodik irányelv illetve a héa-irányelv vonatkozó előírásai értelmében a levonási jog keletkezésének anyagi feltételei az alábbiak:

  • a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adóalany legyen, és ilyen minőségében kell beszereznie a terméket, igénybevennie a szolgáltatást
  • az adóalanynak a terméket, szolgáltatást utóbb adóköteles tevékenységéhez kell felhasználnia és
  • azt előbb más adóalanynak kell értékesítenie felé.

A termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adóalanyisága

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adóalanyi mivolta független attól, hogy rendelkezik-e adószámmal illetve a gazdasági tevékenység folytatására kibocsátott hatósági engedéllyel. Az adóalanyi minőségben történő beszerzés fogalmát ugyanis – az adósemlegesség elvének érvényre juttatása érdekében – tágan kell értelmezni. Az adóalany e minőségében jár el, ha a gazdasági tevékenységei érdekében jár el.

Hirdetés

Tájékozódjon hiteles és megbízható forrásból az adóváltozásokról! Ismerje meg a megújult ADÓklub csomagokat, amellyel 1 éven keresztül minden aktuális és releváns adóinformáció rendelkezésére áll.

A C-153/11. sz. Klub ügyben az EUB kifejtette, hogy a héarendszer, következésképpen a levonási mechanizmus alkalmazását az határozza meg, hogy az eszközt az adóalany e minőségében eljárva szerezte‑e meg. Az EUB álláspontja szerint  az adóalany e minőségében jár el, ha a gazdasági tevékenységei érdekében jár el. Annak kérdése, hogy az adóalany e minőségében jár‑e el, ténybeli kérdés, amelyet az ügy valamennyi adatára figyelemmel kell értékelni, amelyek közé tartozik az érintett eszköz jellege, valamint a megszerzése és az adóalany gazdasági tevékenysége céljából történő felhasználása között eltelt idő. Figyelembe vehető az is, hogy tettek‑e lépéseket az eszközök gazdasági tevékenység céljából történő felhasználása érdekében történő átalakítása és az ahhoz szükséges engedélyek beszerzése céljából.

A C-324/11. sz. Tóth ügyben az EUB emlékeztetett arra, hogy a héairányelv 9. cikkének előírásai értelmében „adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. „Gazdasági tevékenység” pedig a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Ebből következik, hogy az „adóalany” fogalmát tágan, a ténykérdésekre alapozva határozták meg. Ezzel ellentétben nem tűnik ki az említett 9. cikk (1) bekezdéséből, hogy az adóalanyi minőség valamely, a gazdasági tevékenység folytatására kibocsátott hatósági engedélytől függne.

A C-527/11. sz. Ablessio ügyben az EUB kifejtette, hogy ítélkezési gyakorlatának megfelelően az „adóalany” fogalmát tágan kell értelmezni. Minden, gazdasági tevékenység önálló folytatásába – objektív elemek által alátámasztottan – kezdeni szándékozó személyt, aki ennek érdekében teljesíti az első beruházási kiadásokat, adóalanynak kell tekinteni. Nemcsak azok a személyek tartoznak a héa‑azonosítószám kiadását kérni jogosult adóalanyok közé, akik már gazdasági tevékenység folytatnak, hanem azok a személyek is, akik ilyen tevékenység kezdését tervezik, és ennek érdekében teljesítik az első beruházási kiadásokat. Az adóalanynak a héaalanyok nyilvántartásába történő bejegyzése alaki követelmény, így a héaalany nem akadályozható meg levonási jogának gyakorlásában azzal az indokkal, hogy nem vették héaalanyként nyilvántartásba azt megelőzően, hogy a beszerzett termékeket adóköteles tevékenysége keretében felhasználta volna.

A C-126/14. sz. Svedaügyben a Sveda támogatási megállapodás alapján vállalta rekreációs és (tan)ösvény megvalósítását, azzal, hogy a nyilvánosság számára térítésmentes hozzáférést biztosít ahhoz. A megvalósításhoz a projekt költségeinek nagyobb részét megtérítő támogatást kapott. A nemzeti bíróság kérdése az volt, hogy az adóalany jogosult-e a vidéki és a rekreációs turizmussal összefüggő tervezett gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tárgyi eszközök beszerzése és előállítása után előzetesen megfizetett héa levonására, amely eszközöket egyrészt a nyilvánosság általi térítésmentes igénybevételre szántak, másrészt pedig adóköteles ügyletek megvalósításának eszközei lehetnek.

Az EUB arra vonatkozóan, hogy a Sveda adóalany minőségben járt‑e el a rekreációs ösvény kialakításakor, emlékeztetett arra, hogy a termékek és a szolgáltatások megszerezhetők az adóalany minőségben eljáró személy e rendelkezés szerinti gazdasági tevékenységéhez akkor is, ha azok nem azonnal e gazdasági tevékenység céljára kerülnek felhasználásra. Az a kérdés, hogy az adóalany e minőségében járt‑e el valamely gazdasági tevékenység érdekében, ténybeli kérdés, amelyet az ügy valamennyi körülményére figyelemmel kell értékelni, amelyek közé tartozik az érintett eszköz jellege, valamint a megszerzése és az adóalany gazdasági tevékenysége céljából történő felhasználása között eltelt idő.

Az EUB megállapíthatónak látta, hogy a Sveda az érintett tárgyi eszközöket azzal az objektív tényezőkkel alátámasztott szándékkal szerezte be vagy állította elő, hogy gazdasági tevékenységet folytasson, következésképpen adóalanyi minőségben járt el. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a körülmény, amely szerint e tárgyi eszközöket az érintett támogatási megállapodás szerint térítésmentesen kell a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani a beszerzésüket követő öt évig, és így azok nem használhatók ugyanezen időszakban a Sveda gazdasági tevékenységeinek keretében. Ugyanis az a tény, hogy a támogatási megállapodás nem teszi lehetővé az említett időszak során az alapügyben szóban forgó rekreációs ösvény díjazás ellenében történő rendelkezésre bocsátását, nem akadályozza meg a Svedát a gazdasági tevékenységeinek folytatásában. Pontosabban, a kérdést előterjesztő bíróság szerint megállapítható, hogy e rekreációs ösvény célja a látogatók odavonzása és a Sveda által kínált héaköteles termékek és szolgáltatások vásárlására ösztönzés. Egyébiránt a Sveda – amely egy nyereségszerzésre irányuló jogi személy – által az említett rekreációs ösvény létrehozása érdekében viselt beruházási kiadásokat, legalábbis részben fedezik a tervezett gazdasági tevékenysége keretében végzett termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó jövedelmek.


Kapcsolódó cikkek

2022. november 17.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (I. rész)

Az általános forgalmi adó rendszerének kulcsfontosságú eleme az adólevonási jog. Bizonyos esetekben ugyanakkor az adóalanyok e jogát az adóhatóság elvitathatja. E cikksorozat azt elemzi, milyen feltételek mellett ítélte jogszerűnek az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a levonási jog megtagadását. Az EUB ítéleteinek egy része magyar vonatkozású ügyben született, némelyik a Kúria jogértelmezési gyakorlatára is hatással volt.