A mezőgazdasági őstermelők járulékfizetése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mezőgazdasági őstermelők 2007. január 1-jétől tartoznak a kötelező társadalombiztosítás rendszerébe. Biztosítási kötelezettségük azonban nem automatikusan jön létre, az függ az életkortól és a már megszerzett szolgálati időtől is. A Tb-kalauz 2008/10. számában megjelent írás az őstermelők járulékfizetési kötelezettségéhez kapcsolódó gyakorlati tudnivalókkal is foglalkozik.

Mezőgazdasági őstermelőknél a biztosítás létrejöttének feltétele, hogy az őstermelő öregségi nyugdíjkorhatárig hátralévő ideje és a már megszerzett szolgálati ideje együttesen kitegyen legalább 20 évet. Nem válhat biztosítottá például a gazdálkodó család kiskorú tagja, vagy a saját jogú nyugdíjas, aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte. A biztosítási kötelezettség időtartama az igazolvány visszaadásának napjáig, családi gazdaságnál a nyilvántartásból való törlés napjáig, illetve a biztosítást kizáró körülmény bekövetkezésének napjáig áll fenn. Megszűnik a biztosítás akkor is, ha a mezőgazdasági őstermelő kilép a családi gazdaságból vagy a közös őstermelésből.

A járulékfizetési kötelezettséget az előző évben elért bevétel mellett az befolyásolja, hogy kezdő vagy nem kezdő mezőgazdasági őstermelőről van szó. Kezdő az, aki a tárgyévet megelőző naptári évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek. Főszabály szerint a minimálbérnek megfelelő összeg után kell megfizetni a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 6 százalék egészségbiztosítási járulékot, valamint a 9,5 százalék nyugdíjjárulékot. Magán-nyugdíjpénztári tagság esetén 8 százalék a tagdíj mértéke és 1,5 százalék a fizetendő nyugdíjjárulék. Ettől eltérően az, akinek az előző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, a bevétel 20 százaléka után 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot és – a nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló – 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Ha a mezőgazdasági őstermelő magán-nyugdíjpénztár tagja, akkor 2,3 százalék tagdíjat és 7,2 százalék nyugdíjjárulékot fizet.

Az őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalhatja, hogy a járulékokat az előbbieknél magasabb összeg után fizeti meg. Erről az első negyedéves bevallásában kell nyilatkozni, év közben váltani pedig nem lehet. A magasabb járulékalap választása a 7 millió forint bevételi határt el nem érő őstermelők esetében azt is jelenti, hogy minden típusú járulékot (tehát a társadalombiztosítási és a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is) meg kell fizetniük, ami az egészségbiztosítási ellátások tekintetében teljes körű jogosultságot eredményez, azaz a pénzbeli ellátásokra is jogosít.

A 7 millió forint bevételi határ alatti őstermelők nem fizetnek pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Esetükben azonban a keresőképtelenség (táppénzfolyósítás hiánya miatt) időtartama nem mentesítő körülmény, tehát a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni kell. Az az őstermelő, aki az előzőek szerint nem válik biztosítottá, egyéb jogcímen sem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen sem jogosult, köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, melynek összege havi 4350, naptári naponként 145 forint.

A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig kell bevallani, és megfizetni az állami adóhatóságnak. Nem kell bevallást benyújtania annak, akinek az előző évben nem volt őstermelésből bevétele, kivéve, ha magasabb összeg után választotta a járulékok megfizetését.

Matlné Kisari Erika cikke részletesen foglalkozik még a családi gazdálkodókkal, valamint a tanulói jogviszonyokból eredő biztosítási és a járulékfizetési kötelezettség gyakorlati kérdéseivel.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

Év végi záráshoz, év eleji nyitáshoz kapcsolódó teendők a társasági adóban

A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.

2024. május 24.

Az Európai Tanács új szabályokról állapodott meg a forrásadó-eljárásokra vonatkozóan

A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]

2024. május 24.

Varga Mihály: a kormány kitart az adócsökkentés politikája mellett

A kormány kitart az adócsökkentés politikája mellett, az elmúlt évtizedben a magyar gazdaság teljesítménye nőtt, miközben az adóelvonás mértéke csökkent – mondta a pénzügyminiszter a Magyarország tíz legnagyobb adózója elismerés átadó ünnepségén pénteken, Budapesten.