A mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany I.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hatályos magyar áfatörvény alapját képező 2006/112/EK tanácsi irányelv lehetőséget ad arra az egyes tagállamoknak, hogy a mezőgazdasági termelőkre – az általános szabályokon felül – speciális szabályozást alkothassanak. Magyarország élt a lehetőséggel, és ennek köszönhetően kerültek bele a saját törvényünkbe a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok.

A különleges jogállás „térítésátalány” fizetését teszi lehetővé a mezőgazdasági termelők részére, amelynek mértékét nem írja elő a tanácsi irányelv, csak annyi megkötéssel találkozhatunk, hogy a mértéke nem lehet több, mint az általános szabályok szerinti adózók adólevonási jog gyakorlásával megszerezhető áfa összege.

Magyarországon a térítésátalány megfelel a kompenzációs felárhoz fűződő előírásoknak, a kompenzációs felár mértéke növény, növényi eredetű termék esetén 12%, állat, állati eredetű termék esetén 7%.

Első lépésként vizsgáljuk meg ki jogosult egyáltalán a speciális jogállás választására. A legelső feltétel a belföldi letelepedettség vizsgálata. Az adóalanynak belföldön kell letelepedettnek lennie, ha ez nem teljesül, akkor a lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének kell belföldön lennie.

Szintén vizsgálni kell, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény alapján mikro-, vagy önálló vállalkozásnak minősül-e. Mikrovállalkozásról akkor beszélünk, ha az alkalmazottai száma nem haladja meg a 10 főt, és mérlegfőösszege vagy éves nettó árbevétele kevesebb, mint 2.000.000 eurónak megfelelő forintösszeg. Önálló vállalkozásról akkor beszélünk, ha nincs olyan vállalkozás, amelyben 25%-os részesedéssel bírna.

A jogállásával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ha a fenti feltételek nem teljesülnek folyó év július elsején, akkor nem azonnal, vagy másnap veszíti el a jogállását, hanem adott év december 31-én, amelynek az is következménye, hogy a megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem illeti meg a különleges jogállás, csak ezt követően választhatja újra.

Tudjuk – hasonlóan a többi adótörvényhez -, hogy az áfatörvényben minden szónak különös súlya van, ezért szenteljünk néhány gondolatot arra, hogy mikor beszélünk „meghatározó”, illetve „túlnyomó” többségben végzett mezőgazdasági tevékenységről. Ennek meghatározásában nagyon fontos szerepe van az alanyi mentesség választása értékhatárának. Akkor meghatározó a mezőgazdasági tevékenység, ha az abból származó bevételei meghaladják az egyéb bevételeit (itt nem a számviteli fogalomról beszélünk), illetve ha az előbbi feltétel nem teljesül, akkor az egyéb tevékenységének ellenértéke az alanyi mentesség választásának értékhatára alatt marad.

A konkrét tevékenységek, termékek taxatív felsorolását az Áfa tv. 7. sz. mellékletének I. rész A) és B) pontjában, és a II. részben találjuk.

Még mindig az általános szabályoknál maradva fontos kiemelni, hogy a jogállás megváltoztatható, a kedvezményes adózás helyett a normál szabályokra is áttérhet, de ebben az esetben a választásától két évig nem térhet el.

A különleges jogállású mezőgazdasági adóalany a kibocsájtott számlájában áfát nem számít fel, de a rá áthárított áfát sem helyezheti levonásba, és nem keletkezik bevallási kötelezettsége, ha csak és kizárólag különleges jogállású adóalanyként jár el.

A kompenzációs felár mértéke Magyarországon, hasonlóan a többi tagállamhoz, a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó, utolsó három évi makrogazdasági statisztikai adatokon alapul.

Utolsó általános jellemzője a különleges jogállásnak, hogy a speciális jogálláson kívüli ügyletekre az általános szabályok vonatkoznak, és ha olyan terméket vásárol, vagy olyan szolgáltatást vesz igénybe, amely mindkét jogálláshoz kapcsolódik, akkor az előzetesen felszámított általános forgalmi adót arányosítani kell.

Az előbb taglalt szabályok gyakorlati alkalmazására nézzünk néhány eseti példát:

Tételezzük fel, hogy mezőgazdasági termelő ügyfelünk terményeket értékesít belföldi felvásárló felé. Különleges jogállású ügyfelünk adja az árut, de az ügyletről a bizonylatot nem ő fogja kiállítani, hanem a belföldi felvásárolója, aki nem számlát, hanem felvásárlási jegyet állít ki partnere felé, amelyben a termény konkrét ellenértékét kiegészíti az áru megfelelő kompenzációs mértékével, tehát nem áfát számít fel az árura. A teljes összeg a termelő bevétele lesz, míg a felvásárló a kompenzációs felárat úgy kezeli, mintha előzetesen felszámított áfa lenne, azaz levonásba helyezi.

Amennyiben az előző példán annyit csavarunk, hogy a belföldi felvásárló nem ad felvásárlói jegyet, akkor a termelő lesz az, akinek számlát kell kiállítania, benne feltüntetve a kompenzációs felár alapját és mértékét. A kompenzációs felárat a felvásárló levonásba helyezheti, és akkor igényelheti vissza – ugyanúgy, ahogy az előbbi példában -, ha a teljes ellenértéket, maradéktalanul megtéríti a termelő részére.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---