A munkabérelőlegről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mikor fizethető a munkavállalónak a munkabére terhére előleg, és az ilyen kifizetésekhez milyen adózási szabályok kapcsolódnak? Ezekre a kérdésekre az Adó szaklap 2008/13. számában megjelent cikkből tudhatjuk meg a választ, konkrét példákkal alátámasztva.
A fő szabály szerint az elvégzett munka ellenértékét – legyen szó munkaviszonyról, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyról – havonta egy alkalommal, utólag kell elszámolni és legkésőbb a hónap 10. napjáig kell kifizetni. Ettől csak a munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek eltérő megállapodása alapján lehet eltérni.
Munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy megállapodás alapján járó előleg
Előleget kell fizetni a fentiek alapján akkor, ha a tevékenység eredménye csak egy hónapnál hosszabb idő elteltével állapítható meg, például akkor, ha a munka ellenértékét részben a tevékenység eredményességétől függő jutalék képezi, amely csak hosszabb idő elteltével állapítható meg. Előfordulhat az is, hogy a munkáltató a munkabért – bármely okból – több részletben fizeti meg. Az ilyen részkifizetés is munkabérelőlegnek tekintendő. A felvett előlegeket midig a havi munkabér összegével szemben kell elszámolni. Adójogi szempontból az előleg a munkaviszonyból származó rendszeres bevétel része, ezért az ilyen típusú bevételekre vonatkozó személyi jövedelemadó-szabályokat kell ilyenkor alkalmazni.
Visszatartható az adóelőleg
A személyi jövedelemadó-törvény (Szja) szerint, ha a munkáltató, kifizető a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egy hónapon belül több részletben fizeti ki (juttatja), a havi tényleges bevétel megállapítása után kell az előleglevonásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmaznia. Jogosult azonban arra, hogy a hóközi kifizetés során a hó végi elszámolásig visszatartsa a munkabérelőlegre eső adóelőleget. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a munkáltató a hóközi kifizetésből is levonhatja a közterheket, amelyek összegét a hó végi elszámoláskor szükség esetén korrigálhat.
A visszatartás csak egy lehetőség, így az előleg akár bruttó összegben is teljesíthető. Ez azonban mindenképpen alaposan megfontolandó lépés, mert előfordulhat, hogy a hó végi elszámoláskor a munkavállaló már nem kap semmit, vagy esetleg tartozása keletkezik.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az adókedvezmények havonta csak egyszer vehetők számításba, az adójóváírás ellenben – ha a törvényi feltételek fennállnak – minden részkifizetésnél arányosan teljesíthető.
Előlegfizetés kérelemre – kamatmentes kölcsön
A kérelemre fizetett elvileg mértéke elvileg korlátlan lehet, gyakorlatilag azonban számos egyéb körülményt is célszerű az engedélyezéskor figyelembe venni. A munkabérelőleg ilyenkor gyakorlatilag kölcsönként fogható fel, amelyre azonban kamat nem számítható fel. A munkaügyi jogszabályok nem rendezik ezt a kérdéskört, de éppen az előleg kamatmentes kölcsön funkciója miatt – amelynek adófizetési vonzata is lehet – célszerű a kérelmet és a kifizetés engedélyezését írásba foglalni. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy az engedélyben szerepeljen a visszafizetés módja és az ideje. A kialakult gyakorlat szerint a visszafizetés mértéke a munkabér közterhekkel csökkentett részének a 33 százaléka lehet.
A munkavállaló kérelmére a munkáltató által folyósított munkabérelőleg adójogi szempontból olyan kamatmentes kölcsönnek minősül, amelyre az Szja törvény kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Petricskóné Kelemen Éva cikke példákon keresztül részletesen ismerteti a kamatkedvezménnyel kapcsolatos adózási előírásokat is.
