A platformüzemeltetők új uniós adatszolgáltatási rendszere
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gazdaság digitális átalakulásának egyenes következménye, hogy a virtuális térben zajló ügyletek egyre jelentősebb részét alkotják a gazdasági folyamatoknak, és ezzel párhuzamosan egyre intenzívebbé válik az online-platformgazdaság szabályozása is. Az érintett jogterületek közé tartozik többek között a polgári és kereskedelmi jog (szerződési jog), a versenyjog (piacszabályozás), a reklámjog, a fogyasztóvédelmi jog (digitális fogyasztó védelme), az informatikai jog, a szellemi alkotások joga, az adatvédelmi jog (Big Data) és a büntetőjog is.
Az adójogi szabályozásnak e viszonylag új bevételszerzési területen is biztosítania kell az adókötelezettségek teljesítését, az állami költségvetés védelmét. A folyamatosan növekvő digitális világ ugyanis számtalan lehetőséget kínál a digitális platformokon végzett ügyletekre. Adóztatási kihívásként jelentkezik azonban, hogy ebben az igen összetett, sokszor országhatárokon átnyúló adózási környezetben az európai uniós tagállami adóhatóságok információ-hiánnyal küzdenek. Az adózási átláthatóság növelése érdekében került sor az automatikus adóügyi információcsere hatályának kiterjesztésére.
Az uniós adóügyi információcserét a 2011-es közigazgatási együttműködési irányelv (2011/16/EU tanácsi irányelv) szabályozza, melyet az angol elnevezés mozaikszava (Directive on Administrative Co-operation) után csak DAC-ként vagy DAC1-ként emlegetnek. Az uniós jogalkotó folyamatosan módosította ezt az alapirányelvet, és ennek során az automatikus információcserét egyre újabb és újabb területekre terjesztette ki. 2021-ben került sor ezen irányelv hatodik módosítására (DAC7).
Az elmúlt időszak változásának mértékét és intenzitását jelzi, hogy az automatikus információcsere egy évtized alatt egy néhány jövedelemkategóriával összefüggő adózási jellegű adatszolgáltatásból egy igen széles körű adózási és gazdasági jellegű adatszolgáltatássá nőtte ki magát, mely jogalkotási folyamat a jövőben is folytatódni fog.
A módosító irányelv ugyanis egyrészt kiterjeszti a kötelező adatszolgáltatás hatályát a digitális (internetes) platformok üzemeltetőire, másrészt a tagállamok közötti automatikus adóügyi információcserét alkalmazni kell a digitális platformok üzemeltetői által szolgáltatott adatokra is.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az új uniós szabályozás a nemzeti adatszolgáltatási követelmények helyett egységes adatszolgáltatási követelményeket állapít meg a platformüzemeltetőkre. A platformüzemeltetők gazdasági, üzleti adatokat szolgáltatnak az internetes értékesítőkről, és az uniós tagállamok adóhatóságai automatikusan kicserélik egymás között ezen adatokat. Nagyon fontos, hogy ezen adatok egy ellenőrzés során bizonyítékként felhasználhatóak, elősegítve a tagállami adóhatóságok számára a valós adóalap és adó megállapítását.
Az új irányelvi rendelkezéseket a magyar jogalkotó a vonatkozó 2013-as nemzeti törvény (2013. évi XXXVII. törvény) módosításával ültette át a magyar jogrendszerbe. Az automatikus információcserét érintő törvényi rendelkezések többsége 2023. január 1-jén lépett hatályba. A hazai szabályozás számos új fogalmat vezetett be a törvénybe, mint például platform, platformüzemeltető, értékesítő, ellenérték, érintett tevékenység, közvetített ingatlan, adatszolgáltatási időszak, központi nyilvántartás stb.
Az új automatikus információcsere személyi hatálya négy kört érint. Elsősorban magukat az internetes értékesítőkkel szerződést kötő platformüzemeltetőket és a platformfelhasználó értékesítőket. Ez utóbbi körbe beletartoznak mind a szervezetek, mind a magánszemélyek. A másik két személyi kört a tagállami adóhatóságok és az Európai Unió Bizottsága jelenti. Ez utóbbinak fontos feladata a központi nyilvántartás létrehozása és működtetése.
A platformüzemeltetők az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából két csoportra oszthatók: az adatszolgáltatásra és az adatszolgáltatásra nem kötelezett platformüzemeltetőkre. Érintettek lehetnek a „külföldi”, nem uniós platformüzemeltetők is.
Az értékesítőket is tovább differenciálja a szabályozás. E szerint megkülönböztethetjük a tevékenységet végző, adatszolgáltatási időszakban regisztrált értékesítőt, az adatszolgáltatási időszakban tényleges tevékenységet ellenérték fizetés mellett végző aktív értékesítőt, a jelentendő értékesítőt (aktív értékesítő, tagállamban illetőséggel rendelkezik, tagállamban található ingatlant ad bérbe) és a nem jelentendő értékesítőt. Ez utóbbi körbe tartoznak például a közigazgatási szervek vagy azok a „bagatell” értékesítők, akik az adatszolgáltatási időszakban legfeljebb 29 áruértékesítést végeznek, legfeljebb 2000 EUR ellenértékben.
Az adatszolgáltatás nagy valószínűséggel elsősorban az áruértékesítéseket fogja érinteni, de ide fog tartozni az ingatlan bérbeadások (lakó-, üzleti, egyéb ingatlanok, parkolóhely) egy része, a személyi szolgáltatások (felhasználó kérésére online vagy személyesen elvégzett idő- vagy feladatalapú munkák) és a közlekedési eszközök bérbeadása is.
Az adatszolgáltatásra kötelezett platformszolgáltatót (változás)bejelentési, átvilágítási, adatszolgáltatási, tájékoztatási, nyilvántartásvezetési és iratmegőrzési kötelezettség terheli. Egyrészt e minőségét elektronikus úton az állami adó-és vámhatóság (NAV) által erre a célra rendszeresített űrlapon be kell jelentenie a NAV felé, melyet először 2023. február 15-ig kell teljesítenie. (Be kell jelentenie azt is, ha nem keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége.) Másrészt az átvilágítás keretében többek között be kell szereznie az értékesítőre vonatkozó meghatározott adatokat és ellenőriznie kell ezek valóságtartalmát, majd a NAV részére át kell adnia ezen „átvilágított” adatokat. A NAV felé teljesítendő adatszolgáltatás határideje a naptári évet követő január 31., melyet első alkalommal 2024. január 31-ig kell teljesíteni. Ezen felül évente tájékoztatnia kell a jelentendő értékesítőt a részére kifizetett vagy jóváírt ellenérték összegéről, negyedéves bontásban. Végezetül nyilvántartást kell vezetnie és a kapcsolódó dokumentációt 10 évig meg kell őriznie.
A NAV meghatározott adatokat fog szolgáltatni a tagállami adóhatóságok számára (adatszolgáltatásra kötelezett platformüzemeltető adatai, jelentendő értékesítőkre vonatkozó információk), értelemszerűen fogadja és nyilvántartja az automatikus információcsere adatokat, valamint ezen adatokat adóügyben bizonyítékként felhasználhatja.
Az automatikus információcsere keretében továbbított adatok négy nagy csoportból állnak: az adatszolgáltatásra kötelezett platformüzemeltető adatai (név, székhely cím, adóazonosító szám, egyedi azonosító szám, platform(ok) neve(i), amely(ek)re adatot szolgáltat), az értékesítő adatai (családi és utónév, cégnév, cégnyilvántartási szám, cím, adóazonosító szám, születési hely, áfaszám, születési dátum, tagállami illetőség), az értékesítés adatai (pénzforgalmi jelzőszám, pénzügyi számlatulajdonos neve, érintett tevékenységek száma, ellenérték összege, felszámított díj, jutalék, adó), és kiegészítő információk az ingatlan-bérbeadáshoz (közvetített ingatlan címe, helyrajzi száma, típusa, bérbeadási napok száma).
A magyar törvényi szabályozás a szankciókat két csoportba sorolja. Egyrészt az adatszolgáltatásra kötelezett platformüzemeltető, másrészt a NAV által alkalmazandó szankciókra. Ezekről a cikk folytatásában olvashat.
A cikk szerzője dr. Bokor Csaba (jogi és felügyeleti szakfőigazgató, Nemzeti Adó- és Vámhivatal), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.
