A tizenkét táblás törvények

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2021. március 26.
Címkék: , , ,
Rovat:
A nyugati jogrendszerek ősi alapja a tizenkét táblás törvények. Nem véletlen, hogy ez a jelenkori jogászképzésben is megjelenik, illetve több modernkori alkotmány megalkotásánál, így például az Egyesült Államok alkotmányának összeállításánál is hivatkozási alap volt.

A tizenkét tábla … számomra biztosan felülmúlja az összes filozófus könyvtárait, mind a tekintély súlyában, mind a hasznosság mértékében.

(Cicero (Kr.e. 106-43), ókori római író, filozófus és politikus)

A farkas által nevelt Romulus és Remus Kr.e. 753-ban alapította Rómát. Testvérviszályban Romulus megölte Remust, ezt követően ő lett Róma első királya. Romulust követően még hat király uralkodott Rómában, míg az utolsót, Lucius Tarqiuinius Superbust el nem űzték Kr.e. 510-ben (vagy 509-ben). A királyok számos törvényt hoztak, ezekről Zlinszky János ’Állam és jog az ősi Rómában’ c. könyve ad összefoglalót (lásd az irodalomjegyzékben).

Korábban részletesen írtunk Rómáról, illetve a Római Birodalomról. A bevezető írásban szóltunk a tizenkét táblás törvények koráról is, illetve az utolsó részben (összesen 19 írás volt erről) megadtuk az összes korábbi cikk linkjét.

A Tarpeii szikla (Francis Towne festménye). A szikla ma is megvan Rómában, veszélyessége miatt elkerítették.

A tizenkét táblás törvény létrejötte

Következett a köztársaság kora, amelyben Rómát patríciusok vezették, a plebejusok lényegében jogfosztottak voltak. Kialakult egy vagyonos plebejus-réteg, amely már hatékonyabban tudta érdekeit képviselni a patríciusokkal szemben. Ennek is volt eredménye, hogy Rómában létrehoztak egy tíz férfiból (természetesen patríciusból) álló testületet (decemviri legibus scribundis), ők voltak a decemvirek, akiknek feladatuk volt a római jogrend összefoglalása. Teljes körű hatalommal ruházták fel őket, intézkedéseik ellen fellebbezni sem lehetett. A törvényalkotási munkát két év alatt végezték el, összegyűjtötték és írásba foglalták az addig csak a szokásjog által szentesített törvényeket.

A törvényeket tartalmazó tíz bronztáblát Kr.e. 451-ben (vagy 450-ben) függesztették ki azon a kis téren, ahol a népgyűléseket tartották, illetve a törvénykezést is gyakorolták. A decemvirek hivatali idejének lejártát követően újabb tíz férfit bíztak meg a törvénykezési és városvezetési feladatokkal, akik a korábbi táblákhoz két kiegészítő táblát állítottak össze. Így jött létre a tizenkét táblás törvény (latinul: Leges Duodecim Tabularum vagy egyszerűbben Duodecim Tabulae). A második decemvir zsarnokoskodni kezdett Róma felett, ezért elűzték őket.

A tizenkét táblás törvények kifüggesztése

A táblák összeállításánál (egyes források szerint) háromfős küldöttséget menesztettek Athénba, hogy a Szolón által kialakított jogrendszert, illetve a görög városállamokban alkalmazott jogot tanulmányozzák. Ez kevéssé valószínű, az már inkább elképzelhető, hogy a dél-itáliai, szicíliai görög városok által alkalmazott törvényeket figyelembe vették a kódex összeállításánál.

Rómában a mindennapi életben három szabályrendszer érvényesült, a ius, a mos, és a fas. A ius volt a római társadalom egyetlen normarendszere, a vallási szabályokat a fas foglalta össze, a mos pedig a polgároktól elvárt, de a jog és a fas révén nem kontrollálható viselkedési normákat jelentette. A táblás törvények a ius területére korlátozódtak, bár éles határokat nehéz szabni, a másik két terület elvei is megjelentek egyes törvényekben.

Az eredeti bronztáblák Kr. e. 390-ig (vagy Kr. e. 387-ig) nyilvánosan is láthatóak voltak, de a gall betöréskor megsemmisültek. A táblák megsemmisültek, de a szövegek fennmaradtak, az újabb másolatokat Rómában és a Róma által uralt városokban is kifüggesztették.

Cicero (Kr.e. 106-43) szerint a gyermekeknek még az ő korában is fejből meg kellett tanulniuk e törvényeket. Ismeretük a császárkorban is általános volt, a törvények szövege még 254-ben is ki volt függesztve Karthágó piacán.

Mára csak az ókori szerzők műveiből ismerünk részleteket a törvényekből. Ki kell emelni ezek sorából Cicerót, Titus Liviust, Catót, Tacitust, Varrót. Magyar fordításukat Zlinszky János tette közzé (lásd az irodalomjegyzékben).

A törvények jelentősége

A római jog volt Róma talán legnagyobb adománya az emberiség számára. Ez is egyike volt azon feltételeknek, amelyeknek köszönhető a Római Birodalom két évezredes fennállása.

A rómaiak átvették a görögöktől azt a felfogást, hogy a törvények olyan módszerek, amelyekkel az egyének megvédhetők egymástól és az állam hatalmától. A rómaiak voltak azonban azok, akik kodifikálták a törvények elvont fogalmait és mindennapi használatba vették azokat. A rómaiak úgy döntöttek, hogy jobban bíznak az írott törvényekben, mint emberi uralkodóik szeszélyében.

A tizenkét táblás törvények nyilvánosak, megismerhetőek voltak

Elvek, amelyek már a tizenkét táblás törvényekben is megjelentek:

– A törvényeket azok életbe léptetése előtt nyilvánosan megvitatták.

– A törvényeket írásba foglalták, a nyilvánosság számára megismerhetővé tették (kifüggesztették).

– A törvények biztosították a felnőtt szabad férfiak egyenlőségét a bíráskodás során. Nem volt ez biztosított a gyermekeknek, nőknek, rabszolgáknak, illetve a nem római polgároknak csak korlátozottan.

– A törvény előtti egyenlőség ellenére a szabályok főleg a patríciusok és a vagyonos plebejusok érdekeit szolgálták, a szegényebb plebejusoknak és a nincsteleneknek (proletároknak) kevés esélyük volt a jogérvényesítésre.

– Megkülönböztették a polgári eljárásokat és a büntetőügyeket. Ennek megfelelően az alperes-felperes, illetve a vádló-vádlott fogalompárok is léteztek már.

– Polgári eljárásokban a pertárgy értékéhez viszonyított összeget kellett letétbe helyezni a felperesnek és az alperesnek is. A vesztes elveszítette az összeget az állam javára.

– A tárgyalások nyilvánosak voltak. Ez azt is eredményezte, hogy gyakran a tömegek tetszésének megfelelő ítéletek születtek, előfordult a tetszésnyilvánítók lefizetése is. A tárgyalások a kor sajátos szórakoztató eseményei voltak.

– Kialakultak a vagyon, az elbirtoklás, a szomszédjogok, az orgazdaság, a szerződés, a kezes, a jogsértés, a bűncselekmény, az igazságosság fogalmai.

– Kialakult a tanúskodás és a védelem fogalma. A védők – elvileg – nem fogadhattak el semmilyen előnyt a tevékenységükért, de ezt sokszor megszegték.

– Csak olyan személy(ek) lehetett(ek) ítélkező bíró(k), aki(k)nek személyét az alperes és a felperes is elfogadta.

– A megegyezést részesítették előnyben, ezt szorgalmazták a tárgyalás és a bírói döntés helyett.

– A jogsértéshez, bűncselekmény súlyához igazodó büntetések alakultak ki. A talio-elvet (szemet-szemért) csak végső eszközként alkalmazták, ha más nem vezetett eredményre.

– Bűncselekmények esetén nyolcféle büntetés volt: pénzbüntetés, béklyó, ostorozás, természetbeni megtorlás, polgári kegyvesztettség (megszégyenítés), száműzetés, rabszolgaság, halál.

Ítélet és büntetések (megszégyenítés, béklyózás, korbácsolás) az ókori Rómában (William Hogarth rajzai)

Az egyes táblák tartalma

A tizenkét táblán tematikusan jelentették meg a törvényeket. Az egyes táblák a következő témákat ölelték fel:

I-II. tábla: az igazságszolgáltatás rendje, felperes/vádló és alperes/vádlott, bírák, ügyvédek, tanúk, a törvénybe idézés módja, tárgyalás, ítélet, végrehajtás.

III. tábla: adósságrendezés.

  1. tábla: az apák (paterfamilias) családhoz fűződő jogai, házasságjog.
  2. tábla: nők, gyerekek, örökösödés, gyámság.
  3. tábla: adásvétel (és mindaz, amit formális adásvétellel intéztek), birtok(lás)jog.

VII. tábla: földjog.

VIII. tábla: károk és jogellenes cselekmények (lopás, rablás, sérülési törvények).

  1. tábla: közjog, törvénykezés, joghatóság.
  2. tábla: városrendészet, temetkezés.
  3. tábla: a hivatalos naptár, zálogjog.

XII. tábla: rabszolgák okozta károk, a patríciusok és plebejusok házasságának tiltása, az utóbb kihirdetett törvény érvényteleníti a korábbit.

A tizenkét táblás törvények néhány kiemelt rendelkezése

A III. tábla szólt az adósságrendezésről.

Aki tartozását elismerte, vagy tartozását ítélettel eldöntötték, annak legyen jogos 30 napja a teljesítésre. Ezután következzék a manus iniectio (a hitelező kezét veti az adósra, tkp. elkezdődik az eljárás). A praetor (bíró) elé kell vezetni.

Ha nem tud eleget tenni az ítéletnek, vagy ha senki sem lép fel helyette az eljárás folyamán vindexként (perbéli kezesként), vigye magával (a felperes), kötözze meg szíjjal vagy 15 pondus súlyú lábbilinccsel , nem kisebbel vagy ha akarja nagyobbal.

Ha akarja, éljen sajátjából. Ha nem sajátjából él, az, aki fogva tartja, adjon neki naponta egy mérő lisztet (ennyi lisztből – kb. 30 dkg – készült kenyeret). Ha akarja, adjon többet.

Eközben pedig még joga volt kiegyezni, s ha nem egyeztek meg, 60 napig maradt bilincsbe verve. E napok folyamán három egymást követő vásárnapon a praetor elé vezették a comitiumra (a népgyűlés helyére), és kikiáltották, mennyi pénz van ellene megítélve. A harmadik vásárnap után halálbüntetést kapott, vagy eladták idegenbe a Tiberisen túlra.

A harmadik vásárnap után vágják részekre. Ha többet vagy kevesebbet vágnak, ez nem tekinthető csalásnak.

A rendkívül szigorú szabályok nyilvánvalóan a hitelezés biztonságát, a vagyonnal rendelkező hitelezők érdekeit szolgálták.

A VIII. táblán szerepelnek a lopással kapcsolatos rendelkezések:

– Ha valakit éjszaka lopás közben ölnek meg, akkor jogosan ölték meg, ez nem bűncselekmény, a tolvajt törvényesen megöltnek kell tekinteni.

– A tolvajt (furem), azaz fosztogatót és rablót (praedonem et latronem), nappal (luci) megölni tiltja a törvény, ha fegyverrel nem védekezik, de ha fegyverrel jön is, ne öld meg, hanem használja és (nem azzal) védekezik; ha pedig védekezik, fennhangon kiálts (endoplorato, hoc estconciamato), hogy meghallják és (segítségedre) jöjjenek.

– Az egyéb tetten ért tolvajok közül a szabadokat megkorbácsoltatták és rabszolgaságba adták annak, akitől loptak, ha t.i. nappal történt és nem védekeztek fegyverrel; a rabszolgákat megostoroztatták és ledobatták a Tarpeii szikláról, de a serdületlen gyerekeket a praetor mérlegelése szerint megvesszőzték, és az okozott kárt megtéríttették.

A tetten ért tolvajt a tulajdonos éjjel büntetlenül megölhette, nappal viszont – kivéve, ha tolvaj fegyverrel támadt – nem volt szabad megölni, segítséget kellett hívni az elfogására.

Akire a hamis tanúságtétel vádja rábizonyult, annak büntetése szintén a halál volt, letaszították a Tarpeii szikláról. Ha a bíróra rábizonyult a megvesztegetés ténye, akkor őt is halállal büntették. A csalárd védő büntetése a megszégyenítés volt.

Bárkit kivégezni csak ítélet alapján lehetett.

Büntetések (csonkítás, rabszolgaság, halál) az ókori Rómában (William Hogarth rajzai)

A X. táblán megtiltják az eltúlzott (luxus) temetési szertartásokat, az asszonyok eltúlzott gyászmegnyilvánulásait („Az asszonyok ne karcolják fel arcukat, sem pedig ne jajveszékeljenek a temetéseken”). Megtiltották az arany ékszerek eltemetését, de ha a fogak voltak arannyal javítva, annak elégetését nem tartották törvénysértőnek. Máglyát vagy sírt tilos volt épületek közelében létesíteni, kivéve, ha a tulajdonos beleegyezett. Sírt és előterét nem lehetett elbirtokolni.

Törvénykezés a Római Birodalomban

A népgyűlések szerepét a Kr. előtti II. századtól fokozatosan átvette a szenátus, Kr.u. 98-ban szavazott meg utoljára törvényt a népgyűlés. A Kr. utáni II. századtól a törvényhozás a császár jogává vált.

A Kr. utáni VI. században, 528-ban született meg a Codex Iustinianus, amely az egységes jogrendszer kialakulásának sajátos betetőzéseként értelmezhető. Ebben a Justinianus császár által kiadott és a korábbi törvényeket szerkesztették egyetlen egységes törvénykönyvbe az akkori jogtudósok. Ténylegesen 529. április 7-én jelent meg. Ennek szövege nem maradt fenn, de a törvénygyűjtemény 534-re elkészült javított, bővített változata igen, méghozzá teljes egészében.

Érdekes módon ez a kódex is 12 kötetből állt. Az egyes kötetek tartalma a következő volt:

– I. könyv: kánonjog, egyházjog, jogforrások, közhivatalok;

– II-VIII. könyvek: magánjog (polgári jog);

– IX. könyv: büntetőjog;

– X-XII könyvek: közigazgatási és pénzügyi jog.

Letaszítás a Tarpeii szikláról

Irodalom:

Codex Iustinianus (Corpus Iuris Civilis)

Deli Gergely: Érték és valóság határán – A jóerkölcs kezdetei (Jog, állam, politika, 1. évf. 2. sz. / 2009, 55-79.o.)

Gulyás Istvánné (szerk.): Az antik Róma napjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1983)

Vécsey Tamás: A XII táblás törvény töredékei (Politzer Zsigmond és Fia kiadása, Budapest, 1900)

Zlinszky János: A tizenkéttáblás törvény töredékei (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991)

Zlinszky János: Állam és jog az ősi Rómában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997)


Kapcsolódó cikkek:


NAV: érdemes átnézni az szja-bevallási tervezetet
2021. április 9.

Mindenképpen ki kell egészítenie a bevallási tervezetet annak, aki olyan jövedelmet is szerzett tavaly, amiről a NAV-hoz nem érkezett adatszolgáltatás - hangsúlyozta az adóhatóság, példaként említve az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmet.