Adóparadicsomok versenye
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az európai országok közül elsősorban a kisebb méretűek igyekeznek az offshore szabályokkal minél több céget becsalogatni. Hollandiában például majdnem 1200 nagyvállalat – köztük a Coca-Cola, az IKEA és a Nike – alapított holdingtársaságot kifejezetten adózási megfontolásokból.
Ha ugyanis a hollandiai cég bocsát ki kötvényeket, majd az azokból befolyó összeget a más országokban lévő leányvállalatokhoz vagy központhoz utalja át, akkor megtakaríthatják a sok országban esedékes forrás- és egyéb adókat. Ennél is nagyobb haszonnal kecsegtet, ha a külföldi vállalat megvásárolja egy hollandiai „postafiókcég” részvényeit, és az abból befolyó osztalék segítségével kerüli meg – sokszor egy befektetési bank közbeiktatásával – a hazai nyereségadó-szabályokat.
Belgium már a hetvenes években bevezette a „koordinációs központ” intézményét, amelyet Horst Rättig, a PricewaterhouseCoopers jogi szakértője minden hasonló konstrukció atyjának nevez. A multinacionális konszernek ezekbe a központokba összpontosítják saját tőkéjüket, majd onnan osztják szét a világ különböző részeiben működő leányvállalatoknak. A belgiumi szabályoknak köszönhetően így az egész konszern finanszírozását adómentesen lehet megoldani. Az EU régóta igyekszik bezáratni ezt a kiskaput, de 2010-ig biztosan megmarad a rendszer.
Az öreg kontinensen talán Svájc a legismertebb adóparadicsom. A külföldi nagyvállalatok rendkívül előnyös adózási alkukat tudnak kötni az alpesi ország kantonjaival, és ennek köszönhetően szinte nullára tudják levinni a nyereségadó-terheket. Nem csoda, hogy az amerikai nagyvállalatok Svájcba telepítik át európai központjaikat – mutat rá a Financial Times Deutschland. Ha a svájci központ rendelkezik a szabadalmi és licencjogokkal, akkor a többi európai országban termelő leánycégek felhasználási díjak formájában oda menekíthetik nyereségüket.
Írországban ugyan eleve igen alacsony (12,5 százalék) a társasági adó, ám ennél is jobban jár az a külföldi vállalat, amelynek írországi leánycége felvásárolja mondjuk a franciaországi központ vagyontárgyait, és egyúttal kötvényeket bocsát ki (eszközalapú értékpapírok, ABS). Az ilyen ügyletek után Dublin egyáltalán nem szed adót. Máltán elvben magas (35 százalék) a nyereségadó kulcsa, ám különböző trükköknek köszönhetően 4–5 százalék közé lehet levinni a tényleges terhet. Észtországban a tőketársaságok ki nem fizetett nyereségére érvényben lévő adómentesség kínál vonzó lehetőséget. Ezt nemcsak termelő vállalatok tudják kihasználni, hanem a speciális célú társaságok (SPV) néven futó postafiókcégek is. Ez a megoldás olyan vonzónak bizonyult, hogy nemrég Lettország és Litvánia is követte az észt példát.
Forrás: Világgazdaság
