Adóslista: a döntés az ügyfelek kezébe kerülhet
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A teljes körű lakossági hitelnyilvántartás elkészült tervezete szerint a listán a magánszemélyek valamennyi élő hitelszerződésének fontosabb adatai szerepelnének – az ügyfél jóváhagyására lenne szükség azonban ahhoz, hogy adatait a hitelkérelmét elbíráló pénzintézet megismerhesse.
Elkészült a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás (thl) koncepciójának tervezete, amit a kormány jóváhagyása után széles körű szakmai vitára szeretnének bocsátani. Az ezt követően elkészülő törvénytervezetet az Országgyűlés a tervek szerint jövő tavasszal veszi napirendjére, a jogszabály pedig várhatóan 2009-ben lép hatályba.
A thl bevezetésének célja, hogy a pénzintézetek jobban megismerhessék az ügyfelek fizetőképességét, így megakadályozhassák a túlzott eladósodást, ami mindkét félnek érdeke, és a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából is fontos. Évek óta működik ugyan egy, a későbbiekben is megmaradó lakossági feketelista, ám abból elsősorban a fizetőkészségre utaló következtetések vonhatók le, az ügyfelek eladósodottsági szintjét nem lehet megállapítani.
Gadó Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára úgy véli: a szakmai vitaanyagnak szánt tervezet szerint a pénzintézeteknek kötelezően be kellene vinniük az új központi adatbázisba a magánszemélyek valamennyi élő hitelszerződésének törvényben meghatározott adatait, ám ahhoz az ügyfél jóváhagyására volna szükség, hogy adatait a hitelkérelmét elbíráló pénzintézet megismerhesse. (A feketelistán szereplő adatokhoz való hozzáféréshez nem kell az ügyfél beleegyezése.) Ilyen adat lehet majd például a hitel összege, a futamidő, vagy a törlesztés ütemezése.
A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) tárolt adatokat kizárólag a hitelkérelmek elbírálására valamint anonimizálva, statisztikai célú feldolgozásra (például a lakosság eladósodottságának vizsgálatához) lehetne majd felhasználni, marketing célra tilos volna adatokat lekérdezni.
A törvény a jogorvoslatra is lehetőséget adna: a KHR a koncepció szerint írásban tájékoztatná az ügyfeleket a róluk átadott adatokról, akik 30 napon belül kérhetnék a véleményük szerint téves adat helyesbítését, illetve törlését. Vita esetén pedig a törvény gyorsított, határidőhöz kötött eljárás keretében gondoskodna a bírói döntésről. Az eljárás befejezéséig az adat vitatott minősítését kötelezően fel kellene tüntetni. Az ügyfél által kezdeményezett bírósági eljárás tárgyi illetékmentes lenne.
Az ügyfelekkel kapcsolatos információk fontosságát emeli ki az a tapasztalat is, amely szerint a fedezet nélküli fogyasztási hitelek esetében jelentős eltérések vannak a hitelt felvevők fizetési képessége és készsége között attól függően, hogy az adott hitelnyújtónál rendelkeznek-e bankszámlával. A hitelintézeteknél teljes körű számlaszolgáltatást igénybe vevő ügyfelekhez képest több mint kétszeres a szerződésszegés (késedelem, nem fizetés, bedőlés) valószínűsége azoknál, akik nem a hitelintézet ügyfelei és ezért nem rendelkeznek róluk kellő információval.
Egyes szakmai felmérések azt mutatják, hogy amennyiben az információhiány miatt nem jelentkezett volna kockázati költség-többlet, a lakossági fogyasztási hitelek átlagkamatlába – azonos banki jövedelmezőség mellett – 0,9-1,6 százalékponttal alacsonyabb lehetett volna az elmúlt években.
Forrás: PrivátBankár
