Adózói kérdések a 150 euró-s küszöbérték kapcsán (2. rész)

Cikksorozatunkban a 150 eurós áfamentes behozatali küszöbértékkel kapcsolatos adózói kérdéseket válaszolunk meg.

Nézzünk meg az újabban sokszor feltett kérdést, miszerint abban az esetben, ha az értékesített termékeket nem euróban fizetik ki, mi történik, ha az euróban kifejezett valós érték az értékesítés időpontjában nem haladta meg a 150 eurós küszöbértéket (vagy az EUR-t nem alkalmazó tagállam nemzeti valutájában kifejezett egyenértéket), de az árfolyam-ingadozások miatt a behozatal időpontjában már igen?

Az értékesítőknek vagy az elektronikus felületeknek mindig az értékesítés időpontjában kell elvégezniük a számítást annak megállapítása céljából, hogy a termékek értékesítése bevallható-e a behozatali szabályozás alkalmazásával. Az e kérdésben leírt helyzet elkerülése érdekében ajánlatos, hogy az értékesítő vagy az elektronikus felület a küldeményhez kapcsolódó számlán feltüntesse a fizetés elfogadásakor meghatározott, euróban kifejezett árat. Ezt az értéket a vámhatóságok elfogadják a termék Közösségbe történő behozatalakor (kivéve, ha felmerül a megtévesztés vagy csalás gyanúja), ezáltal megelőzhető, hogy az áfa esetleg a behozatalkor is felszámításra kerüljön.

Abban az esetben, ha az importáló tagállam az eurótól eltérő pénznemet használ, ajánlott, hogy a tagállam mind vám-, mind adózási célból elfogadja a számlán a fentiek szerint euróban feltüntetett összeget.

Példa:

A Magyarországra behozott, és szabad forgalomba bocsátás céljából ott bejelentett, osztrák rendeltetésű termékek távértékesítése. A küldeményt kísérő számlán az érték euróban szerepel. Mivel az árukat Ausztriába szánják, a magyar vámhatóság mind vám-, mind áfa-célból elfogadja az euróban kifejezett számlaösszeget. Ha azonban az árukat Magyarországra importálják, és azokat magyar vevőnek szánják, a küldeményt kísérő számlán az áruértéket magyar forintban is ki lehet fejezni.

Az IOSS-en keresztül bejelentett áruk esetében, ha a számla összege külföldi pénznemben van kifejezve, és a behozatalkor az átváltási ár 150 euró körül van, ajánlott, hogy a vámhatóságok megfelelő stratégiát fogadjanak el az 150 euró valós érték nyomon követésére. Ilyen helyzetekben mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy a vevő (címzett) bizonyíthassa, hogy a kifizetett összeg az értékesítés időpontjában nem haladta meg a 150 eurót, és így az IOSS keretében az áfa megfelelő módon megfizetésre került. Például az ügyfél bizonyítani tudja a kifizetett összeget és a fizetés időpontját. Ezért az áfát nem kell újra felszámítani, és emellett a behozatalkor nem kell vámot fizetni (amennyiben a szóban forgó termék vámköteles lenne).

Mi történik az IOSS alkalmazásában, ha a vevő egyetlen elektronikus felületen keresztül egyetlen tételben 150 eurót meghaladó értékű terméket rendel, de a termékeket ugyanazon elektronikus felületet használatával különböző értékesítők értékesítik?

Az áfairányelv 14 a. cikkének (1) bekezdése értelmében minden egyes elsődleges értékesítő az elektronikus felület számára értékesíti termékeit, és azokat az uniós vevő részére a felület értékesíti. Következésképpen a megrendelésben érintett minden egyes értékesítő általi eladás külön termékértékesítésnek minősül, amelyet rendes körülmények között külön-külön küldeményben adnak fel/fuvaroznak.

Ebben az esetben az egyes elsődleges értékesítők által teljesített termékértékesítéseket akkor lehet az IOSS keretében bejelenteni, ha a küldeményenként valós érték nem haladja meg az 150 EUR-t. Amennyiben az elsődleges értékesítő által teljesített termékértékesítések valós értéke küldeményenként meghaladja a 150 EUR-t, az IOSS nem használható.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---