Alaptörvénnyel ellentétes az új Art. alkalmazása a megismételt eljárásokban


A visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik az, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell, ezért az Alkotmánybíróság a vonatkozó előírás megsemmisítéséről döntött. Ugyanakkor a határozati a gyakorlatban ennél árnyaltabb értelmezést fog igényelni: amint arra az alkotmánybírósági döntés is rámutat, lehetnek olyan esetek, amikor ez a tilalom nem érvényesül.

Az ügy hátterében egy olyan adóellenőrzés áll, amely egy évtized alatt több bírósági és hatósági fórumot is megjárt, mire megszületett az a – sorrendben harmadik – másodfokú döntés, amellyel szemben az adózó közigazgatási pert kezdeményezett. Az adózó számára hátrányos adóhatósági határozat meghozatalára az adott lehetőséget, hogy az adózás rendjéről szóló új törvény (új Artii.) szerint az adómegállapításhoz való jog elévülési ideje 12 hónappal meghosszabbodik, ha az ügyben bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el, másrészt az új Art. 2018. január elsején úgy lépett hatályba, hogy azt nemcsak a hatályba lépését követően indult, hanem a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Ezzel szemben, ha az eljárás megindulásakor hatályban lévő adóeljárási törvényt (régi Artiii.) vette volna alapul az adóhatóság, úgy az adómegállapításhoz való jog már elévült volna, ami kizárja, hogy az adózóval szemben mintegy 140 millió forint fizetési kötelezettséget állapítson meg.

A bírói kezdeményezés alapján eljárt Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében kimondott jogállamiság szerves része a jogbiztonság, ami többek között megköveteli, hogy jogi normák előre láthatóak és kiszámíthatóak legyenek, ezért a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőség. Az Alkotmánybíróság állandósult gyakorlata szerint „valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés visszamenőlegesen történt, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell”. Visszamenőleges hatályú szabály nem állapíthat meg terhesebb anyagi jogi következményeket, mint a tényállás létrejöttekor hatályos szabályozás. Több korábbi kúriai döntést alapul véve az Alkotmánybíróság azt is megerősítette, hogy a megismételt eljárás és az alap eljárás egységet képez, tehát ebben a tekintetben a megismételt eljárás nem egy „új” eljárás, legalábbis nem abban az értelemben, hogy új jogviszonynak lehetne értékelni. Az adómegállapításhoz való jog elévülésére vonatkozó előírások – függetlenül attól, hogy az adóeljárási törvény szabályozza őket – tartalmilag anyagi jogi szabályoknak minősülnek. Azzal, hogy az új Art. értelmében az adómegállapításhoz való jog 12 hónappal meghosszabbodik, az adózó terhesebb helyzetbe kerül. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új Art. 2741.§ (1) bekezdésének azon fordulatát, amely arról rendelkezett, hogy az új Art. rendelkezéseit a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell.

Ugyanakkor a jogalkalmazói gyakorlat számára további fontos megállapításokat is tett az Alkotmánybírság. Azon túl, hogy megsemmisítette a vitatott rendelkezést, nem mondta ki általánosan, minden ügyre nézve azt, hogy a megismételt eljárásokban nem lehet alkalmazni az új Art. szabályait.

Ebből következik, hogy esetről esetre, a napi jogalkalmazás során kell mérlegelni azt, hogy a megismételt eljárásokban az új Art. szabályainak alkalmazása jelent-e hátrányt. Ennek során figyelembe kell venni, hogy az Art. nem csupán anyagi jogi, hanem eljárásjogi jellegű szabályokat is tartalmaz. Az sem mindegy, hogy már folyamatban lévő, vagy a jövőben megindítandó megismételt eljárásokról van szó. Ugyancsak figyelembe kell venni azt is, hogy az anyagi jogi jellegű szabályok időközi változása sem feltétlenül hátrányos az adózó számára. Így pl. ha az új szabályozás valamilyen mulasztást nem vagy enyhébben szankcionál, mint a korábbi előírások, vagy ha valamilyen jogsértés esetére további kimentési lehetőséget biztosít, úgy az semmiképpen sem jelenthet hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotást.

Az adójogi tényállások széleskörű voltára tekintettel az Alkotmánybíróság is csupán egy általános iránymutatást adott. Eszerint az új Art. eljárási szabályai alkalmazhatók a megismételt eljárásokban, de az olyan anyagi jogi természetű rendelkezések azonban nem alkalmazhatók az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése értelmében, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy visszamenőlegesen hátrányt okozzanak az adózóknak. Így nem lesz elkerülhető, hogy minden ügyben a szabályozás mélyebb jellegét és hatásait is szem előtt tartva döntsünk arról, hogy melyik szabályozást alapul véve lehet eljárni, ami alapos mérlegelést igényel mind az adóhatóság, mind az adózók, mind pedig a bíróságok részéről.

A szerző, dr. Hajós Attila ügyvéd (Magyar-Hajós-Dobos Ügyvédi Iroda), adójogi szakjogász.

III/3839/2021., 2022. január 25.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

iIII/3839/2021., 2022. január 25.

ii Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény

iii Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény



Kapcsolódó cikkek

2022. június 27.

A magyar áfa-bevallás sajátosságai (3. rész)

A magyar áfabevallás progresszívnek tekinthető abból a szempontból, hogy az adóalanyoknak lehetőségük van kezdeményezni a bevallásuk alapján képződött követelésük faktorálását.