Árfolyam az áfában (IX. rész)


A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy előlegfizetés esetén a végszámla kiállításakor milyen árfolyam alkalmazandó.

Az előző részek itt olvashatók.

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Az adóalap forintosításához alkalmazandó árfolyam (folyt.)

Termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás és Közösségen belüli termékbeszerzés esetén alkalmazandó árfolyam (folyt.)

Melyik napon érvényes árfolyamot alkalmazzuk? (folyt.)

A fizetendő adó megállapításakor érvényes árfolyam (folyt.)

Előlegfizetés kapcsán a gyakorlatban kérdésként merült fel az, hogy a végszámla kiállításakor módosítani kell-e az előleg forintra átszámított összegét az időközben bekövetkezett árfolyamváltozásra tekintettel.

A 2009/46. Adózási kérdésben kifejtett hivatalos adóhatósági álláspont értelmében nincs ilyen módosítási kötelezettség.

A levezetésben leírtak szerint az Áfa tv. 59. §-ának különös szabálya szerint már az ügylet teljesítését megelőzően adófizetési kötelezettség keletkezik az előlegként kapott összeg után, erre tekintettel az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítésekor az előleg vonatkozásában már nem keletkezik újabb adófizetési kötelezettség. Ezzel a 80. § szabálya is összhangban van, mivel annak (1) bekezdés a) pontja az előleg átvételekor érvényes árfolyamot rendeli el alkalmazni, a c) pont pedig egyéb esetben (ideértve az előleggel érintett ügyletet is, a fennmaradó kötelezettség tekintetében) az ügylet teljesítésekor érvényes árfolyam alkalmazását írja elő.

Ennek megfelelően előleg fizetése esetén az Áfa tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a fizetendő adó megállapításakor (előleg esetén az Áfa tv. 59. §-a értelmében az előleg átvételének, jóváírásának időpontjában) érvényes, a 80. § (2) bekezdése szerinti árfolyam alkalmazandó a külföldi fizetőeszközben kifejezett előlegszámla adóalapjának forintban történő meghatározásakor. Az előlegszámlában a fizetendő adó összegének forintban történő feltüntetéséhez szükséges számítást is ezen az árfolyamon kell elvégezni. (A fizetendő adó összegének forintban történő feltüntetéséről a cikksorozat későbbi részében lesz szó.)

Az ügylet teljesítéséhez kapcsolódó adókötelezettség megállapításakor az Áfa tv. 80. § (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése alapján kell megállapítani az adó alapjának, illetve az adó összegének kiszámításához szükséges árfolyamot.

A teljesítéskor az ügyletre vonatkozó számlában – mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban, külön-külön képez adóalapot – az adóalapot meg kell bontani, tekintettel arra, hogy az adó alapjának forintra történő átszámításakor az előlegre és a fennmaradó összegre különböző időpontban érvényes árfolyam alkalmazandó.

Az Adózási kérdésben leírtak szerint a külföldi fizetőeszközben kifejezett adóalap esetében az ellenérték-fizetési kötelezettség devizában fejezendő ki, a forintban történő meghatározás csak az adóbevalláshoz és az Áfa tv. 172. §-a alapján a számlán kötelezően forintban szerepeltetendő adóösszeg meghatározásához szükséges és alkalmazandó.

Az előzőekből következően az előleg után már megfizetett áfa összegét az előleg átvétele, jóváírása és az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja közötti árfolyamváltozás már nem befolyásolja.

Az Adózási kérdésben leírtak alapján a végszámla kiállítása és az abban áthárított áfa bevallása során csak az ellenértéknek az előlegként kifizetett összegén felüli része tekintetében kell alkalmazni az ügylet teljesítésének időpontjában érvényes árfolyamot. Tehát a devizában kifejezett teljes nettó ellenértékből le kell vonni az előleg devizában kifejezett adóalapjának összegét, és a devizában kapott különbözetet a végszámla teljesítésének időpontjában érvényes árfolyamon kell átszámítani forintra.

(Megjegyzést érdemel, hogy a végszámláról történő számlaadat-szolgáltatás során viszont a beszámított előlegről is a végszámla árfolyamának alkalmazásával kell információt közölni. Erről az online számlaadat-szolgáltatásról szóló cikkben részletesebben lesz szó.)

Példa6:

A teljesítés ellenértéke 10.000 euró+áfa, melyből 2023. október 5-én előlegként megfizettek 2.000 eurót. Az ügylet 2023. december 12-én teljesült, a kibocsátó az MNB árfolyamát alkalmazza.

Az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése értelmében a jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza, ezért a 2.000 euró bruttó összeg. Az előlegszámlát ezért 1.575 euró adóalap + 425 euró áfa összegről kell kiállítani. A forintosításra a 2023. október 5-én érvényes MNB-árfolyam alkalmazandó, ami a cikksorozat VII. részében leírtak szerint az értékesítő választása szerint lehet az október 4-ei (388,45) vagy az október 5-ei (387,66).

A teljesítéskor a 10.000 eurós adóalapot meg kell bontani, mivel az előlegre jutó 1.575 euró után már az előlegfizetéskor beállt az adófizetési kötelezettség. Az adóalapból fennmaradó rész 8.425 euró, az erre jutó áfa 2.275 euró. Ezt a teljesítéskori árfolyamon kell forintosítani. Az adóalany itt is választhat, hogy a decemberi 11-én közzétett 381,28 HUF/EUR vagy a december 12-én közzétett 382,56 HUF/EUR árfolyammal számol.

Az áttekinthetőséget szolgálja, ha a számlában a kibocsátó feltünteti

  • a teljes adóalapot és áfát euróban,
  • az előlegként már megfizetett összeget adóalap+áfa bontásban, euróban,
  • a fennmaradó adóalapot és az arra eső áfát euróban,
  • valamint – az alkalmazott árfolyam megjelölése mellett – a fennmaradó adóalapra jutó áfa összegét forintban.

Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

NAV-Figyelő 21. hét: Változott a jegybanki alapkamat, adó-amnesztia, üzemanyagárak

A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.

2024. május 27.

Év végi záráshoz, év eleji nyitáshoz kapcsolódó teendők a társasági adóban

A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.

2024. május 24.

Az Európai Tanács új szabályokról állapodott meg a forrásadó-eljárásokra vonatkozóan

A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]