Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A forráshiány a vállalkozók mindennapi tevékenységét nehezíti meg. Vannak olyan követelések ugyanakkor, melyek nagy valószínűséggel beérkeznek, azonban nem azonnal, hanem több hónap elteltével. Az Adó szaklap cikke az adókövetelések, ezen belül elsősorban az áfakövetelések engedményezésének lehetőségeit részletezi.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (4) bekezdése szerint a visszaigényelt általános forgalmi adót – főszabály szerint – az igény beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 75 napon belül kell kiutalni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,
a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b) ha az ellenőrzés befejezését (2014-től a megkezdését is) az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától
kell számítani.
Az előzőektől eltérően a visszaigényelt általános forgalmi adót, feltéve, hogy az adózó a kiutalási igényét nem a felszámolást (egyszerűsített felszámolást) vagy a végelszámolást (egyszerűsített végelszámolást) lezáró adóbevallásban terjeszti elő, a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni, amennyiben az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet – melynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja – számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása egészében más módon megszűnt, és a feltétel fennállásáról az adózó a bevallásában nyilatkozik. E rendelkezés alkalmazása során az ellenértéket megfizetettnek kell tekinteni, amennyiben abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik a visszatartás.
A leírtakból látható, hogy általánosságban két és fél hónap, speciális esetben legalább 1 hónap telik el, míg a bevallás benyújtásától számítva az adózó megkapja az áfa-visszaigénylést. Ez a határidő – főleg forráshiányos környezetben – nagyon hosszú, ezért felmerülhet kérdésként, hogy az adózónak van-e lehetősége hamarabb pénzhez jutni, engedi-e ezt adójogszabály.
Az Art. 36. § (1) bekezdése kizárólag a kezességvállalás, valamint a tartozásátvállalás (tehát a fizetési kötelezettség teljesítésébe történő bevonás) szabályait rendezi. E szerint az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg. A Ptk. szerint a kezességvállalással, tartozásátvállalással rokon jogintézmény („ellenkező előjellel”) az engedményezés (Ptk. 328–331. §), erre vonatkozóan azonban sem az Art.-ban, sem más adótörvényben nincs pozitív rendelkezés, így ennek szabályai az eljárásban nem alkalmazhatók. Általánosságban tehát nincs lehetőség arra, hogy az adókövetelést (ide értve az áfa-visszaigénylést is) az adózó engedményezze más jogalanyra annak érdekében, hogy azonnal pénzhez jusson (akár „diszkontáron”).
Az Art. ugyanakkor ismeri a faktorálást, mely – látszólag – hasonlít az engedményezéshez. E faktorálási lehetőség azonban korlátokhoz kötött.
Az Art. 38. § (5) bekezdése szerint költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés faktorálása esetén – amennyiben az adózó bevallásához az erről szóló szerződést mellékeli – az adóhatóság a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés összegét a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézmény bankszámlájára átutalással teljesíti. Az adóhatóság visszatartási jogát az adózó tartozása tekintetében gyakorolhatja. Az adózó bevallásában nem rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést az adóhatóság az általa megjelölt adó megfizetésére számolja el. Késedelmes kiutalás esetén a késedelmi kamat a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézményt illeti meg.
A faktorálás lehetőségét – vagyis a követelés eladását – a 2005. évi XXVI. törvény vezette be. A hatályos rendelkezés szerint nem minden, az adózót megillető összeg faktorálható, hanem csak a költségvetési támogatás és az adó-visszaigénylés, vagyis az áfa (az adó-visszatérítés, vagyis pl. az szja nem).
Az Art. jelzett rendelkezése kizárólag a pénzügyi intézmény számára teszi ezt lehetővé, más személy, szervezet nem jogosult követelést megvásárolni. Hangsúlyozni szükséges, hogy bár látszólag a két jogintézmény hasonló rendeltetésű, a faktorálás nem azonos a Ptk. 328. § szerinti engedményezéssel. Ez utóbbi esetben ugyanis a kötelezettet az engedményező értesíti, és ez a körülmény szolgál alapul az engedményes részére történő utalás teljesítésének.
Az Art. szerint a faktorálásról szóló szerződést az adózó köteles az igénylést tartalmazó bevallásához csatolni, és ennek alapján automatikusan megtörténik a faktor részére a kiutalás. Faktorálni egyrészt kizárólag a bevallásban feltüntetett összeget lehet, egyéb, az adózót megillető igényjogosultság tekintetében (pl. túlfizetés) az Art. nem teszi lehetővé a faktorálást, másrészt az adózó a szerződés csatolásával kezdeményezi a faktor részére a kiutalás teljesítését.
A bevalláshoz csatolt faktorálási szerződés esetén a szerződés szerinti összeget – az adózót megillető összeg erejéig – az adóhatóság kizárólag a pénzügyi intézmény számlájára utalhatja át, azonban az e feletti összeg tekintetében az adózó szabadon rendelkezhet. Az adóhatóság faktorálás esetén is gyakorolhatja a visszatartás jogát.
Az esetleges határidő utáni kiutalás miatti késedelmi kamat is a faktort illeti meg, tehát az adóhatóság a költségvetési támogatással együtt a késedelmi kamatot kiutalja a pénzügyi intézmény részére.
A leírt esetkörön túlmenően néhány faktorcég kínál még ún. csendes faktoring szolgáltatást is (erről jogszabály nem rendelkezik, így annak törvényszerűsége nehezen ítélhető meg), melynek a lényege a következő. Az adózó még az áfa-visszaigénylés előtt köt szerződést a faktorcéggel. A faktorcég ekkor egy olyan számlát nyittat az áfa-visszaigénylő részére (vagyis a számlatulajdonos az adózó lesz), amely korlátozottan forgalomképes, s az áfa kifizetésekor a számlavezető bank a visszaigényelt áfát innen utalja át számára.
Összefoglalva tehát: a jogszabály az engedményezést nem rendezi, kizárólag a faktorálást engedi az áfa-visszaigényléssel összefüggésben, azonban azt is csak korlátokkal lehet használni.
Dr. Kovács Ferenc cikke az Áfa kalauz 2013/12. számában jelent meg. Az Áfa Kalauz 2013/12. száma a Wolters Kluwer webáruházában megvásárolható.
