Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elektronikus kereskedelem uniós szabályozása a korábbiakhoz képest kettős módon terjesztette ki az uniós rendszer hatályát: egyrészt bővült a bevallható szolgáltatások köre, másrészt szélesedett azon adóalanyok köre, akik jogosultak az uniós szabályozást alkalmazni.
A szolgáltatások köre magába foglalja a TBE-szolgáltatások nem adóalanyok részére történő, határokon átnyúló nyújtása mellett az EU-ban nem adóalanyok részére teljesített minden egyéb, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtását is. Ezen felül az értékesítő bevallhatja a termékek Közösségen belüli távértékesítését is. Végül azok az elektronikus felületek, amelyek az EU-n belüli termékértékesítések tekintetében vélelmezett értékesítőnek minősülnek, az uniós szabályozás keretében bevallhatják a termékek Közösségen belüli távértékesítését, valamint bizonyos belföldi termékértékesítéseket is.
Az adóalanyok körének bővítése eredményeképpen jelenleg három adóalanyi kör alkalmazhatja az uniós szabályozást. Először is alkalmazhatják az EU-ban letelepedett (vélelmezett értékesítőnek nem minősülő) adóalanyok a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyújtott adóalany-fogyasztó típusú szolgáltatások, valamint termékek Közösségen belüli távértékesítése utáni áfabevallására és megfizetésére. A szolgáltató letelepedésének helye szerinti tagállamban a vevők részére nyújtott szolgáltatásokat szerepeltetni kell az adott tagállamban benyújtott áfa-bevallásban, függetlenül attól, hogy a szóban forgó állandó telephely részt vesz-e a szolgáltatásnyújtásban vagy sem.
Szintén alkalmazhatják a szabályozást a Közösségben nem letelepedett adóalanyok a termékek Közösségen belüli távértékesítése utáni áfabevallására és megfizetésére. Végül alkalmazhatják a szabályozást termékértékesítést elősegítő (Közösségben vagy Közösségben kívül letelepedett) elektronikus felületek (vélelmezett értékesítők) a termékek Közösségen belüli távértékesítése, illetve bizonyos belföldi termékértékesítések esetén. A belföldi termékértékesítéseket, azaz ha a termékek és azok vevője ugyanabban a tagállamban találhatók, kivételesen be lehet jelenteni az uniós szabályozás keretében, de csak az adott termékek vonatkozásában vélelmezett értékesítőnek minősülő elektronikus felületen.
Ha egy értékesítő vagy vélelmezett értékesítő úgy dönt, hogy az uniós szabályozás keretében regisztrál, akkor az uniós szabályozás hatálya alá tartozó valamennyi termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után be kell vallania és be kell fizetnie az áfát. Nem dönthet úgy, hogy ezeket a nemzeti áfa-bevallásban vallja be.
Vegyünk például egy a Közösségen belül letelepedett értékesítő a Közösség különböző tagállamaiban lévő vevők számára termékek közösségen belüli távértékesítését végzi és ilyen szolgáltatásokat nyújt számukra. Az értékesítő regisztrálni szeretne az uniós szabályozás keretében, és kizárólag az uniós szabályozás keretében nyújtott szolgáltatások után kíván áfát bevallani és befizetni. A termékek távértékesítése utáni áfát az érintett tagállamban érvényes általános áfa-szabályoknak megfelelő bevallás útján szeretné bevallani és befizetni. Annak az értékesítőnek, aki az áfa-nyilvántartásban az egyablakos ügyintézési rendszer szerint kíván regisztrálni, ebben a rendszerben kell bevallania az uniós szabályozás hatálya alá tartozó valamennyi termékértékesítését és szolgáltatásnyújtását.
Következésképpen az értékesítő nem dönthet úgy, hogy csak a szolgáltatásnyújtások esetében alkalmazza az uniós szabályozást. Az uniós szabályzásban való nyilvántartásba vételt követően mind a szolgáltatásnyújtást, mind a termékek távértékesítését az egyablakos ügyintézési rendszer keretében kell bevallania.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
