Az egészségvédelemmel összefüggő szolgáltatások ellenőrzése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az utóbbi években egyre több személyes higiéniai, szépészeti igényt kiszolgáló és biztosító vállalkozás jött létre. Ehhez az adóhatóságnak is igazodnia kell, és az ellenőrzésekkel elősegíteni a jogkövető magatartást. Az Adó kódex kétrészes cikkében példákkal illusztrálva ismerteti az adóellenőrzések tapasztalatait.
Ahhoz, hogy a központi költségvetés bevételei maradéktalanul teljesüljenek, az adóhatóság főbb vizsgálati céljai között kiemelt szerepet kaptak a szolgáltató szektor azon rétegeinek ellenőrzései, amelyek tevékenysége a magas szolgáltatási díjak, illetve a speciális jelleg miatt eddig kevésbé kerültek az adóellenőrök látókörébe, valamint a társadalmi elvárás is igazolta, hogy alkalmanként ezen a területeken előfordulnak adóelkerülő magatartások.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 90.§ (1) bekezdése alapján az állami adóhatóság a kötelező ellenőrzéseken túl minden évben február 20-ig közzéteszi feladatainak végrehajtásához kapcsolódó ellenőrzési tájékoztatását. Eszerint mindenkori kormányzati törekvés a közteherviselés szélesítése, a fekete-, illetve szürkegazdaság méretének csökkentése, az illegális gazdasági tevékenység visszaszorítása, az adózók jogkövető magatartásának javítása, ezáltal a központi költségvetés védelme, amely elsősorban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tevékenységével érvényesíthető.
A megfelelő adótudatosság kialakítása érdekében a jogkövetésre nyitott adóalanyoknál a tájékoztatás és a prevenció hatékonyabban érvényesül, míg a tudatos adóelkerülést végzők és a szándékos jogszabálysértők továbbra is súlyosabb adójogi szankciók kiszabására számíthatnak, és az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést is indíthat.
A preventív ellenőrzések célja az adókötelezettség teljesítését akadályozó hibák, hiányosságok feltárása, a megszüntetéshez szükséges tájékoztatás, a fantom vállalkozások kiszűrése és a korrekt adózás elősegítése.
Ezek a legkülönbözőbb módokon valósulhatnak meg:
- az adóhatóság által nyilvántartott adatok ellenőrzésével, összevetésével,
- az adózó által vezetett nyilvántartások, könyvvezetési, számviteli bizonylati fegyelemre vonatkozó előírások ellenőrzésével,
- a vállalkozás alapvető működési feltételeinek megismerésével,
amelyek során a helyes adómorál kialakításához szükséges adóhatósági tájékoztatásnak az ellenőrzés során is érvényesülnie kell.A preventív hatást erősíti több olyan intézkedés, jogszabály-módosítás is – például az induló vállalkozások tevékenységéhez, folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételek ellenőrzése az adóhatóság által –, amely hatékonyan szűri ki a kifejezetten adóelkerülési célzattal létrehozott társaságokat.
1. Az ellenőrzésekről általában – középpontban az utólagos ellenőrzések
Az ellenőrzések célja a feketegazdaság visszaszorítása, az önadózás támogatása, az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az adóhatóság az utóbbi években a célszerűség és gazdaságosság szempontjait szem előtt tartva használta fel erőforrásait, és az ellenőrzöttség tudatával kívánta jogkövető magatartásra ösztönözni az adózókat. Ennek megfelelően és a jogsértés súlyához igazodva választotta ki a NAV az Art. 87. § (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzéstípusokat, és folytatta le az adóhatósági ellenőrzéseket.
A NAV ellenőrzési eszköztára az évek során folyamatosan bővült, szélesedett, amiben különösen jelentős változásokat hozott a 2012-es év.
Számos olyan új jogintézmény jelent meg 2012. január 1-jétől, amellyel az adóhatóság hatékony és gyors fellépést tud biztosítani az adóelkerülő adózókkal szemben. A teljesség igénye nélkül ilyen új jogintézmények az adóregisztrációs eljárás (Art. 24/C. §), a fokozott adóhatósági felügyelet (Art. 24/F. §), egyes gazdasági események valódiságának vizsgálata [Art. 87.§ (1) d)], a fel nem fedett próbavásárlás [Art. 93.§ (4)–(5), és (5a)].
Az új eszközök létjogosultságánál is célszerű hangsúlyozni, hogy az ellenőrzések során nem az azonnali bírság kiszabása a lényeg, hanem az, hogy az előkészítse megalapozza a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéseket, ezzel is „elriasztva” az adózókat a jogellenes tevékenységtől, illetve a jogszabályok kijátszásától, ami például a fel nem fedett próbavásárlás során fokozottan is érvényesül.
Ennek megfelelően az adóhatóság – figyelemmel az Art. 118. §-ában meghatározottakra –, elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat megfelelő határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesítette-e. Az adóhatóság az Art. 119. §-ában megfogalmazottak szerint a saját nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet, ami alapot adhat a jogszabályban meghatározott becslési adatbázis kialakítására.
A begyűjtött és rendelkezésre álló adatok alapján lehetőség nyílik a fentebb említett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések lefolytatására, amelyek adónemenként, támogatásonként, időszakonként tárják fel adózó valós, vélt bevételeit, állapítják meg adóját (terhére-javára) ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtve.
A technika gyors fejlődése és az adóhatóság ahhoz való megfelelő alkalmazkodása pedig lehetőséget teremtett arra, hogy már a 118–119. §-okban meghatározott ellenőrzések során informatikai eszközökkel adatmentésekre kerüljön sor az adózó készleteinek és leltárának kiértékeléséhez a pénztárgép adómemóriájában rögzített bevételekkel történő összevetéséhez, amely további információkat szolgáltathat az utólagos ellenőrzések lefolytatásánál.
Az ellenőrzések fő célja tehát az önkéntes jogkövetésre ösztönzés, valamint az, hogy az adózók az önadózás keretében minél teljesebb körben tegyenek eleget az adókötelezettségeiknek. Ebbe a körbe egyaránt beletartozik a bejelentések, változás-bejelentések megtétele, a bevételek bizonylatolása (számla-, nyugtakibocsátás), a beszerzések igazolása, nyilvántartások vezetése, az adó helyes megállapítása, bevallása, megfizetése, valamint a foglalkoztatottak társadalombiztosítási bejelentési kötelezettségének szabályszerűsége is.
Az elmúlt két évben, a közteherviselés szélesítése érdekében az adóhatóság olyan specifikus területeket határozott meg, amelyek felé korábban kevésbé fordult. Jellemzően ilyen területnek számít a magánrendelőkben végzett járóbeteg-ellátás, fogorvosi ellátás, luxusszolgáltatók, valamint a humán-egészségügyi ellátás fokozott ellenőrzése is.
Tény az, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok komoly felkészültséget, és az átlagosnál is nagyobb revizori rátermettséget igényelnek. A tapasztaltok megmutatták, hogy az adóellenőrök megfelelően felkészültek ezekre a feladatokra.
Az integráció előnyeit is kihasználva az utóbbi időben megállapítható, hogy kifejezetten előnyös a vizsgálatokat a vámszakmai területen dolgozó pénzügyőrökkel együtt lefolytatni, hiszen a hivatásos jogállásának (egyenruha), továbbá az általuk alkalmazható jogi eszköztárnak (igazoltatás, kényszerintézkedések alkalmazása) köszönhetően kevesebb atrocitást szenvednek el az adóellenőrök a vizsgálatok során, és az adózók fegyelmezetten veszik tudomásul az ellenőrzések tényét.
2. Figyelő szemek a szépségiparon
A szolgáltatási szektorok feltérképezését, adatgyűjtését és kockázatelemzését követően az adóhatóság folyamatosan végzett a szektorban ellenőrzéseket, és annak eredményeit felhasználva – betartva a jogszabályi előírásokat – újabb ellenőrzési metódusokat is alkalmazott a jogkövető magatartás elősegítése, és olykor kikényszerítése érdekében.
Mindezeken túl a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága 2012-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, a Vállalkozók Országos Szövetségével, valamint a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségével együtt egy vállalkozói fórumot tartott, amely során a jövőre nézve a szektorban várható ellenőrzésekről előzetes tájékoztatást adott a sajtó, és a megjelent szervezetek részére is. A fórum elsődleges célja az adózók „figyelmeztetése” volt az adóhatóság fokozott megjelenésére. Ennek megfelelően több összehangolt akciósorozatot is lefolytatott a hatóság, kifejezetten a szektor vállalkozásainak jogkövető tevékenységére fókuszálva.
A vállalkozói fórum azonban – mint arról a későbbiekben szó lesz – nem váltotta be a hozzá fűzött – jogkövetést serkentő – reményeket.
A vizsgált adóalanyok körét többféle kiválasztás előzte meg. Az adóhatóság az interneten keresztül felmérte a szépségipari szolgáltatással foglalkozó vállalkozásokat és egyéni vállalkozókat, szórólapokból, újságokból is történtek kiválasztások, valamint a saját, adóhatósági rendszerből is válogattak a minél szélesebb körű ellenőrzésekhez.
Az ellenőrzések során alapelvként fogalmazódott meg, hogy az ellenőrzéseket az adóellenőrök ne kizárólag első/egy alkalmas feltűnéskor folytassák le, hanem többszöri bejelentkezés és megjelenés után, úgymond visszatérő vendégként kezelt személyként – adott esetben bérlet megvásárlásával – próbálják meg ellenőrizni és feltárni az adózók valós szolgáltatási és adózási gyakorlatát. Ennek alapját elsősorban azok az ellenőrzési tapasztalatok adták, amelyek rávilágítottak arra, hogy az egyes szolgáltatások igénybevétele során (pl. fodrászat) az adózók az alkalmanként visszatérő vendégkör esetén kevésbé bizonylatolják értékesítéseiket, vagyis nyugtaadási fegyelmük gyengül (vagy teljes mértékben elmarad), más esetben, ha a szolgáltatást „idegen személy” veszi igénybe, az adózók szabályosan, jogkövető módon járnak el.
Amint azt korábban említettük, a szépségipari szolgáltató tevékenység körében az adóhatóság 2012-ben az alábbi területekre figyelt fokozott mértékben:
- a fitnesz-wellness;
- kozmetika;
- kéz-, és lábápolás;
- szolárium-szauna;
- masszázs;
- dermatológiai bőrkezelést nyújtó szolgáltatások;
- halpedikűr szolgáltatást nyújtók;
- tetováló szalonok;
- fogászat;
- ultrahangos vizsgálatok;
- szemészeti vizsgálatok;
- aromaterápiás kezelések;
- fizikai közérzetjavító szolgáltatások;
- illetve folyamatosan a fodrászattal foglalkozó vállalkozások.
3. Általános ellenőrzési tapasztalatok
Nyilvánvalóvá vált az ellenőrzések során, hogy egyes adózói körök úgy próbálnak kibújni közteherviselési kötelezettségük alól – amely különösen jellemző a szóban forgó szektorra –, hogy az adóhatóság munkaidejéhez igazítják (jogellenes) tevékenységük folytatását, ezzel „bizonylat-kiállítási moráljuk” gyengül, bízva abban, hogy a hivatali munkaidőn túl, például a hétvégi időpontokban a revíziót elkerülik.
Az adóhatósági statisztikai adatok alapján a hétköznap reggel hat és déli időpont között a nem bizonylatolt értékesítések a nullához konvergálnak, míg a hétköznap délután tizenhat és este húsz óra között a mintavételül választott időszakban a megállapítási arány az ellenőrzések tükrében meghaladta a 60 százalékot. A hétvégi ellenőrzések során pedig tekintet nélkül a délelőtti, délutáni időszakokra a nem bizonylatolt értékesítések számaránya 40–80 százalék közé volt tehető átlagosan.
Újszerű tapasztalatként értékelhető az is, hogy hónapok utolsó harmadában a lefolytatott vizsgálatok szerint gyakoribb a bevétel eltitkolása.
4. Szépségipari ellenőrzési tapasztalatok
A jogsértések leginkább az értékesítések nem megfelelő bizonylatolását, valamint a nyilvántartások és a benyújtott adóbevallások közötti összhang hiányát jelentették, de gyakran az adózók minimális haszonkulcs alkalmazását mutatták ki könyveikben, vagy életszerűtlenül kevés bevételt vallottak a „rendelési” napok számához viszonyítva. Ezekben az esetekben a milliós nagyságrendet is elérhette az eltitkolt bevétel, ami megalapozza bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések lefolytatását. Egy-egy ellenőrzés vagy akció során a mulasztások néha olyan magas arányt képviseltek, hogy azon az adóellenőrök is megdöbbentek.
Figyelemmel a korábbi vállalkozói fórumon bejelentett „figyelmeztetésre”, a tapasztalatok szerint az adóhatóság megjelenése egyes esetekben meglepetésszerűen hatott, akadt olyan vállalkozó is, aki jelezte, hogy nem számított ellenőrzésre, és nem gondolta, hogy az adóhatóság ezt a területet ellenőrzés alá fogja vonni.
A széles nyilvánosság részére prezentált új szektoriális ellenőrzés az adóhatóság elvárásait tehát éppen az ellenkező irányba billentette, mint amire számított. Bízva ugyanis a fórum adta ellenőrzés alá vont adózóknál, az átlagosnál is nagyobb mulasztási arány volt tapasztalható, vagyis a szektor igen nagy részében már az első alkalomkor súlyos mulasztásokat követtek el. Figyelemmel arra, hogy a lefolytatott ellenőrzések tanúsága szerint több mint 40 százalék volt az adóelkerülők aránya, vélelmezhető, hogy az ismertebb vendégkörrel rendelkező szalonokban 50–70 százalékot meghaladó is lehet az adóelkerülést visszaélésszerűen folytatók száma.
| Adó-kódex |
|
2013. április 10-én jelenik meg az Adó-kódex 2013/4. száma, mely ezúttal ismét a NAV adóellenőrzési tevékenységének egyes fókuszterületeit mutatja be.
E lapszám többek között kitér a mezőgazdasági tevékenység ellenőrzésének kérdéskörére, melynek keretében főként az áfa szabályainak alkalmazását helyezik a középpontba. Fontos, sokakat érintő témája e lapszámnak a K+F tevékenységhez kapcsolódó adó-, illetve adóalap-kedvezmények rendszerének bemutatása, illetve az ezekkel kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatok ismertetése.
A NAV ellenőrzési tevékenysége során fokozott figyelmet szentel az adózói életút különböző szakaszainak, így az átalakuló társaságoknak is. A lapban a gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatos adózási következményekről és az idevágó ellenőrzési tapasztalatokról is írunk.
A fentieken túl részletes cikk ismerteti az adószám felfüggesztésével, illetve törlésével kapcsolatos szabályokat, ennek gyakorlatát, továbbá a következményeket.
A korábbi lapszámokat itt találja.
|
Általánosságban elmondható, hogy e szolgáltatást nyújtó vállalkozások körében a mulasztások az átlagos megállapítási arányokat 10 százalékkal meghaladták mind a foglalkoztatási kötelezettség bejelentésének elmulasztása, mind az értékesítés bizonylatolása tárgykörében.
A legjellemzőbb szabálytalanság a számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, az ehhez kapcsolódó nyilvántartások (elsősorban a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásának) előírástól eltérő vezetése volt, amely terén – összehasonlítva bármely, az utóbbi időben lefolytatott szektorspecifikus vizsgálattal –, magasabb volt a megállapítási arány. Az adóellenőrök olyan adózókkal is találkoztak, akik ún. „régi” számlatömböt használtak, olyat, amelyet négy és fél éve kivontak a forgalomból.
A foglalkoztatottak társadalombiztosítási kötelezettségének vizsgálatára irányuló ellenőrzések hasonló megállapítási arányt mutattak, mint az értékesítés bizonylatolásának ellenőrzése. A tapasztalatok szerint azokon a helyeken (pl. lakótelepi fodrászszolgáltatás, szolárium-szolgáltatás), ahol az értékesítés bizonylatolása hiányos, vagy nem az előírásoknak megfelelően történik, ott általános jelleggel az alkalmazottak bejelentési kötelezettségének elmulasztása is megállapítható.
A szolgáltatások ellenőrzése során – mivel ezt a területet korábban viszonylag ritkán ellenőrizték –több olyan eset is akadt, ahol a cégek ismételten elmulasztották nyugtaadási kötelezettségüket. Úgynevezett „kontár” munkavégzőket is találtak, akik adószám kiváltása és bejelentés nélkül végeztek adóköteles tevékenységet.
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet előírásainak megfelelően az ellenőrzések során több esetben nyert megállapítást, hogy a pénztárgép adómemória határidőben történő kiíratása megtörtént, valamint az áfaátállítás is jellemzően megvalósult. Kisebb szabálytalanságok azonban itt is előfordultak, amelyek jellemzően az adómemória késedelmes kiíratására vagy a pénztárgép plombájának sérülésére utaltak.
Egyes esetekben – különös tekintettel a szolgáltatási szektorban alkalmazott gépekre és egyéb tárgyi eszközökre – a revizorok egyéb ellenőrzéseket is végeztek, úgymint árueredet-vizsgálatot, és nem volt elhanyagolható a telephely bejelentési kötelezettségének ellenőrzése sem.
Az ellenőrzések során a mulasztások nem voltak mentesek a már „jól bevált” adóelkerülő magatartásoktól sem:
- amikor adózó jogszerűen jár el, az értékesítést megfelelően bizonylatolja, azonban egy sorra kerülő utólagos ellenőrzés során (adómemória ellenőrzése) már nem mutatnak egyezést az adózó értékesítési adatbázisai, további elektronikus adatai, könyvei, papír alapú nyilvántartásai, kiadott bizonylatai;
- a „külön nyilvántartások”, amikor az adózók a bevételeiket, forgalmuk alakulását egy, az erre a célra rendszeresített „spirálfüzetben” vezetik;
- a „nyugtának látszó dokumentum” problémája, amely során az avatatlan szemnek – ha „nyugta” feliratot is tartalmaz – nem tűnnek fel a hiányosságai (pl. AP számot nem tartalmaz), így az adózó az előzőekhez hasonlóan szabadon dönthet értékesítésének későbbi rögzítéséről, az adatok manipulálásáról. Itt tehát elsősorban nem kizárólag azzal sért az adózó jogszabályt, hogy nem a meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelően állítja ki a bizonylatát, hanem hogy ezzel befolyásolni tudja az adóalapját, és eltitkolja jövedelmét;
- munkavégzés során nem jelölik meg a munkavégzés jogcímét, az ellenőrzést követően pedig egyszerűsített foglalkoztatottként történik meg a munkavállaló bejelentése, illetve megbízási szerződéssel vagy egyéb más módon kísérlik meg a foglalkoztatás megfelelő tényét igazolni.
Az ismertetett adóelkerülő magatartásokkal az adózók jelentős jogellenes adóelőny elérésére tehetnek szert, ami adott esetben a teljes bevétel eltitkolásához, illetve fiktív számlák befogadásához is vezethet. Az ellenőrzési tapasztalatok rámutattak arra is, hogy az egyes vállalkozások valós költségszámlájukhoz igazítják bevételeiket, így játszva ki tényleges adófizetési kötelezettségüket az elért bevételek után.
Ezen csalárd magatartások folytatásának megakadályozására, és az azonnali – szankciós jellegű – beavatkozásra, a törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására az adóhatóságnak számos lehetősége adódik.
5. Jogkövetkezmények
A bevétel eltitkolásának mértéke az adózó számviteli nyilvántartásai, a bevallott adatai, valamint az elvégzett beavatkozásokról, kezelésekről vezetett belső nyilvántartások összevetése alapján határozható meg legegyszerűbben.
Az első és legfontosabb jogkövetkezmény a bevétel eltitkolása következtében megállapított adókülönbözet, amely egyben adóhiánynak is minősülhet, és azt az Art. 170. § (1) bekezdése határozza meg. Az adóbírság általános mértéke az adóhiány 50 százaléka. Tekintettel azonban arra, hogy a megállapítás a legtöbb esetben e szektor körében a bevétel eltitkolásával, bizonylatok, könyvek meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, így az adóbírság mértéke az adóhiány 200 százalékának megfelelő összeg.
Ezt a megállapítást egészíti ki a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékkel számított késedelmi pótlék és a bizonylatok kiállításának elmulasztása, valamint a nyilvántartások vezetése során megállapított hiányosságok miatt kiszabott mulasztási bírság.
Mivel a bevétel eltitkolása az ellenőrzés során adott esetekben több évre visszamenőleg vélelmezhető, így a lefolytatott vizsgálatok során az adórevizorok több esetben tettek javaslatot bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések lefolytatására is.
Az utólagos ellenőrzéseken túl természetesen szükséges a jogkövető adózói morál visszaellenőrzése is, így a mulasztó vállalkozás bármikor, de különösen a mulasztást követő ésszerű időn belül számíthat újabb hatósági ellenőrzésre, amely során az ismételt mulasztás esetén magasabb összegű bírságra, üzletzárásra is sor kerülhet.
Üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén az adóhatóság az Art. 172. § (8a) bekezdésében megfogalmazottak szerint mulasztási bírság kiszabása mellett az üzletlezárást helyettesítő bírságot is megállapíthat. Ezt elsősorban akkor lehet alkalmazni, ha az adózó nyugtaadási kötelezettségét elmulasztja, be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, igazolatlan eredetű árut forgalmaz az adóköteles tevékenysége során. Az elsődleges tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzletzárásról szóló figyelemfelhívó tájékoztató tábla kihelyezésének nagyobb a visszatartó ereje, mint az esetleges magasabb összegű bírság megállapításának.
Mindezek mellett a súlyosan mulasztó, a költségvetést tudatosan megkárosító adózók büntető feljelentés megtételére, és vétség megállapítása esetén szabadságvesztésre is számíthatnak a vagyoni szankció kiszabása mellett, figyelemmel a 2012. január 1. napján hatályba lépett, a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. IV. törvény 310.§ (1) bekezdésében megfogalmazott módosító rendelkezésekre, vagyis a költségvetési csalásra, mint új jogintézményre:
„310. § (1) Aki
- a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja,
- b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe,
- c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
- és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
6. A jövő ellenőrzései
A folyamatosan változó gazdasági körülmények, valamint a megújuló adóelkerülő magatartást irányzó adózókkal szemben az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy súlyosabban szükséges büntetni azokat a vállalkókat, akik rendszeresen, és bizonyítható módon kísérlik meg megkárosítani a központi költségvetést.
A NAV 2013-ra is változatlanul érvényes stratégiai célkitűzése, hogy az adóztatás frekventált területein folyamatosan és nagy erőkkel legyen jelen, ellenőrzései a magas szintű kockázatkezelés és kiválasztás során – a megfelelő informatikai támogatottság mellett – alapul szolgáljanak a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések lefolytatására, az adó-, vám és a bűnügyi szakterület hatékony együttműködésére.
Az illegális gazdasági tevékenyég visszaszorításához, valamint az adómorál javításához a jogalkotó mind 2012-ben, mind 2013-ban számos helyen módosította az adózás rendjéről szóló törvényt, és olyan új jogintézmények bevezetésére került sor, amely a cselekedet súlyának és az adóbevétel-kiesés kockázatának megfelelő szankciókat helyez kilátásba.
Az egyik ilyen fontos – 2012. január 1-jétől – létrejött jogintézmény a fel nem fedett próbavásárlások köre, amelynek normaszintre emelése hosszú idő óta indokolt volt. Az Art. 93. § 5a) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kiemelt jelentősége van az adóellenőrök „inkognitójának” az ellenőrzések során, hiszen ha felismerik őket, az meghiúsíthatja az egész ellenőrzést. A jogszabály módosításával lehetővé vált az, hogy ha jogsértés megállapítására nem kerül sor, a próbavásárlás tényét az adóellenőrnek nem kell igazolni, így valóban a próbavásárlást lefolytató revizorok kiléte továbbra is titokban marad, és a további – ismételt – ellenőrzések lefolytatását nem akadályozza. Ilyen esetekben az adózó az ellenőrzés tényéről csak az ellenőrzést záró jegyzőkönyv kézhezvételét követően szerezhet tudomást. Szabályozása azért is volt fontos, mert az adóhatóság revizorait az adózók az ellenőrzések alkalmával megismerhették, és ennek „kivédése” csakis átcsoportosítással volt korábban megoldható.
A jogintézmény létjogosultságát jellemzi az is, hogy 2012-ben az adórevizorok több száz esetben éltek fel nem fedett próbavásárlással. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatok teljes jogalapul szolgálhatnak a későbbiekben adóellenőrzések lefolytatására.
Az Art. 2012. január 1-jei módosításával az adatok gyűjtését célzó ellenőrzések kiegészültek az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzéssel, amelyet kiválóan lehet alkalmazni az egészségügyi, szépségipari szolgáltatásokat kínálók körében is.
Az ellenőrzés alapján az adóhatóság az adózót iratainak, nyilvántartásainak megfelelő rendezésére, pótlására kötelezheti. Ennek elmulasztása esetén az adózó mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
Fent ismertetett, és a NAV eszköztárának bővítésére szolgáló egyéb jogintézmények mellett indokolttá válik olyan régi, elfeledettnek hitt ellenőrzési módszerek leporolása, újragondolása, mint a forgalomszámlálás – mint becslést megalapozó számítás –, amely kifejezetten előnyös lehet az olyan szolgáltatóknál, mint például a humán egészségmegőrzők, orvosi praxisok.
Az egészségügyi és különösen szépségipari szolgáltatóknál – figyelemmel arra, hogy jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek – joggal várható el, hogy tevékenységüket (adózási) példamutatással végezzék. Ezek az új eszközök hatékonyan segíthetik az adózók önkéntes jogkövetésre ösztönzését, és a prevenció megerősítését, amely arra is szolgál, hogy az ilyen szolgáltatással foglalkozó adózók ne érezhessék joggal, hogy rejtve, „védve” vannak, gondolva azt, hogy az adóhatóság ellenőrei ezeken az eseményeken (kezeléseken) nem jelennek meg, szolgáltatásaikat „nem merik” igénybe venni.
