Az elektronikus piacterekre vonatkozó áfaszabályok (3. rész)

Egyre jobban digitalizálódó világunkban a termékek áramlásának jelentős része elektronikus piacterek közreműködésével történik. Ennek is köszönhető, hogy amikor az uniós döntéshozók az e-kereskedelem szabályozását megváltoztatták, akkor ebben az elektronikus piactereknek megújult szerepet kaptak. Most elmerülünk a megújult szabályozásban.

Az előző cikk azzal ért véget, hogy milyen módon alakul a számlázás, amikor a vélelmezett értékesítő fogyasztóknak importált termékeket értékesít távértékesítés útján. A cikk kereteit meghaladta volna az utolsó forma (Közösségen belüli termékértékesítés vélelmezett értékesítő – fogyasztó viszonylatában) ismertetése, ennek bemutatására most kerül sor. Ez az eset tekinthető a legösszetettebb szabályozásúnak, ugyanis ez a forgatókönyv magában foglalja mind a belföldi termékértékesítéseket, mind pedig a termékek vélelmezett értékesítőként működő elektronikus felület útján a Közösségen belül történő távértékesítését.

Ami az elektronikus felületen történő belföldi értékesítéseket illeti, erre az adóalany-fogyasztó értékesítésnek tekintett értékesítésre általában nem kötelező számlát kiállítani. A fogyasztás helye szerinti tagállam azonban továbbra is kötelezővé teheti, hogy e termékértékesítés tekintetében számlát bocsássanak ki. Abban az esetben, ha számla kibocsátására sor kerül, és az elektronikus felület a belföldi adóalany-fogyasztó termékértékesítésre a vonatkozó különös szabályozást alkalmazza, az adószámot kiadó tagállam számlázási szabályait kell alkalmazni. Amennyiben a különös szabályozást nem alkalmazzák, úgy a termékértékesítés helye szerinti tagállam számlázási szabályait kell alkalmazni. A termékek Közösségen belüli távértékesítése tekintetében az uniós szabályozás alkalmazása esetén a szóban forgó adóalany-fogyasztó értékesítésről jogilag nem kötelező számlát kibocsátani, azonban ha az elektronikus felület számlát bocsát ki, úgy annak a tagállamnak a számlázási szabályai alkalmazandók, amelyben az elektronikus felület a különös szabályozást alkalmazza, vagyis az adószámot kiadó tagállam számlázási szabályai szerint kell eljárni. Amennyiben az uniós szabályozást nem alkalmazzák, úgy a számlát az értékesítés helye szerinti tagállam számlázási szabályainak megfelelően, az elektronikus felületen kell kiállítani a vevő számára.

Függetlenül attól, hogy az uniós szabályozást alkalmazzák-e vagy sem, az elektronikus felületnek fel kell számítania az értékesített termékekre a fogyasztás helye szerinti tagállamban alkalmazandó áfát, és azt át kell utalnia az adóhatóságnak.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az elektronikus felület az általa elősegített összes értékesítés tekintetében vélelmezett értékesítőnek minősül-e. Annak értékelését, hogy az elektronikus felület megkönnyíti-e a termékértékesítést, és így vélelmezett értékesítőnek minősül-e, ügyleti alapon kell elvégezni, figyelembe kell venni a továbbiakban ismertetésre kerülő kritériumokat. Következésképpen az elektronikus felület a termékértékesítések egy részét megkönnyítő eszköznek tekinthető, és így e termékértékesítések tekintetében vélelmezett értékesítőnek minősül, ugyanakkor részt vesz más olyan termékértékesítésekben is, amelyek tekintetében nem minősül vélelmezett értékesítőnek.

Például az elektronikus felületen lebonyolíthatók a Közösségbe behozatalra kerülő, 150 EUR-t meghaladó valós értékű küldeményekben lévő termékek értékesítése, amelynek tekintetében a felület nem minősül vélelmezett értékesítőnek, azonban a Közösségben már szabad forgalomban lévő termékeknek a Közösségben nem letelepedett elsődleges szállító/eladó által az unióba történő értékesítése, amelynek esetében a piactér vélelmezett értékesítőnek minősül.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.