Egyre jobban digitalizálódó világunkban a termékek áramlásának jelentős része elektronikus piacterek közreműködésével történik. Ennek is köszönhető, hogy amikor az uniós döntéshozók az e-kereskedelem szabályozását megváltoztatták, akkor ebben az elektronikus piactereknek megújult szerepet kaptak. Most elmerülünk a megújult szabályozásban.
A sorozat előző részeit itt találja.
Az előző cikkben vizsgáltuk, hogy mi az a három feltétel, amelyek ha együttesen teljesülnek, akkor mentesül az elektronikus felület attól az általa bevallott és megfizetett áfán felül további adót fizessen. Abban az esetben, ha az elektronikus felület ilyen helyzetbe kerül, akkor a bizonyítási teher a felületre hárul. Természetesen ilyen esetekre nem lehet egy sémát felállítani, amivel a felület teljes bizonyossággal meg tudja majd magát védeni, azonban vannak bizonyos körülmények, amelyek megfontolásra érdemesek.
Az első ilyen körülmény, hogy a vélelmezett értékesítőnek kereskedelmileg észszerű és alapos erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy az áfakötelezettségei teljesítéséhez szükséges összes információt összegyűjtse az elsődleges értékesítőtől. Ennek módját az értékesítő és a vélelmezett értékesítőként eljáró elektronikus felület közötti kereskedelmi kapcsolat részeként kell a szükséges részletességgel kidolgozni. Azok az információk, amelyeket az elektronikus felületnek az elsődleges értékesítőtől be kell gyűjtenie, és amelyekre ezt követően az áfa bevallása és beszedése céljából támaszkodnia kell, az az elsődleges értékesítő letelepedési helye, a termékek ismertetése, az adóalap (az árukiválasztás során meghatározott ár alapján), a kiszállítás helye (a rendelkezésre álló információk alapján az árukiválasztási pontig), az áruk visszaküldésére és az értékesítés törlésére vonatkozó információk.
Az elektronikus felületnek ezért az elsődleges értékesítővel fennálló kereskedelmi kapcsolatok keretében ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az összes releváns információ biztosítása fontos, és erre fel kell hívnia az elsődleges értékesítő figyelmét. Amennyiben az elsődleges értékesítő az információk biztosításában nem partner, akkor a helyzetnek megfelelő lépések megtétele a felület feladata.
A második körülmény, amit érdemes a felületnek megfontolnia, hogy a folyamatai szervezésében jóhiszeműen, és kellő körültekintéssel járjon el. Azt, hogy ez valóban így van-e, az értékesítés sajátos körülményei alapján kell értékelni, de figyelembe kell venni az elektronikus felület belső felépítését és az elektronikus felület rendszerein/környezetén belül elérhető információkat is. A kellő körültekintésre vonatkozó kívánalom a vállalat méretétől, az üzleti modelltől, azon tranzakciók volumenétől, amelyek esetében az elektronikus felület vélelmezett értékesítőnek minősül, az elsődleges értékesítők számától stb. függően mást és mást jelenthet. Míg például egyes elektronikus felületek képesek lehetnek az elsődleges értékesítők által szolgáltatott információkat teljesen automatizált megoldással ellenőrizni, és az esetleges hibákat feltárni, addig mások nem rendelkeznek forrásokkal egy ilyen átfogó megoldás kialakításához, és így csak az adatok véletlenszerű ellenőrzését végzik el. Ezekre a különbségekre a jogalkotó figyelemmel volt, és nem támaszt olyan elvárásokat a felület irányába, amely túlzott terhet róna a felületre.
Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján néhány magatartásról kimondható, hogy a felület kellő körültekintéssel járt el. Ilyen például, amikor az elektronikus felület közli az elsődleges értékesítőkkel, hogy milyen információkat kell rendelkezésre bocsátaniuk, és egyértelművé teszi, hogy ezek az információk mennyire fontosak a szabályos áfabevallás és -beszedés szempontjából. Szintén a felület kellő körültekintése mutatkozik meg, amikor a felület arra kéri az elsődleges értékesítőket, hogy ezt az információt megfelelő módon közöljék vele, és amennyiben ez az információáramlás biztosítása nehézségbe ütközik az értékesítőnek, akkor milyen pótlólagos lépések működhetnek a helyzet kezeléséig. Végül szintén kellő körültekintéssel jár el a felület, ha olyan észszerű ellenőrzési eljárásokat vezet be az elsődleges értékesítők által bizonyos termékkategóriákban (pl. olyan termékkategóriák, amelyekre a konkrét termékjellemzők alapján különböző áfa-kulcsok vonatkozhatnak) szolgáltatott információk tekintetében.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
