Az ellenérték és a kártérítésnek minősülő összeg elhatárolása az áfában

Tekintettel arra, hogy az áfa rendszerében az ellenérték fogalma alól a kártérítés kivételt képez, értelemszerűen gyakorta merül fel a kérdés, hogy szerződéses kapcsolatban álló felek esetén mely esetben van lehetőség arra, hogy egy adott – a szerződés megszüntetése kapcsán járó – pénzösszeget ne valamilyen áfa hatálya alá tartozó ügylet ellenértékeként, hanem áfakötelezettéget nem eredményező (az áfa hatálya alá nem tartozó) tételként minősíthessünk. Jelen cikkben – a jogi háttér rövid ismertetése mellett – az Európai Bíróság egy speciális tényállás kapcsán hozott döntésén keresztül is bemutatásra kerülnek olyan, a helyes áfakezelés meghatározásának alapjául szolgáló rendezőelvek, melyek e témában az elhatárolást segíthetik.

1. A szerződésszegési kártérítéshez kapcsolódó jogszabályi háttér

Annak érdekében, hogy egy adott összeg szerződésszegési kártérítésként való figyelembevételének feltételei kapcsán bizonyos támpontokat adhassunk, szükséges röviden a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) érintett rendelkezéseit áttekinteni.

1.1. Polgári jogi alapvető vonatkozások

A Ptk. 6:142. §-a szerint, „aki szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy elhárítsa”. Utóbbi alapján tehát, ahhoz, hogy a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősség megállapítható legyen, az alábbi feltételeknek kell együttesen teljesülnie:

a) Szerződésszegésnek kell megvalósulnia

A fentiekben hivatkozott szerződésszegéssel kapcsolatos követelmény kapcsán szükséges leszögezni, hogy azt bármely olyan magatartás előidézheti, melynek eredményeképpen egyáltalán nem, vagy részben nem realizálódik a szerződés, aminek következtében előáll a szerződésellenes állapot. Lényegében tehát valamennyi szerződésszegés közös ismérveként említhető, hogy az alatt valamely szerződéses kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy a szerződéses kötelezettség nem megfelelő teljesítése értendő, melynek következményeként – vagyis a szerződésszegés okán – az ezzel érdekeiben sértett fél megfosztásra kerül attól, amit a szerződés megfelelő teljesítése esetén a szerződéstől elvárt. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a szerződésszegés objektív tény, tehát a bekövetkezése szempontjából nincs relevanciája annak, hogy a szerződésbe ütköző szituációt, állapotot az érintett fél szándékosan vagy gondatlanul idézte-e elő, illetve annak sem, hogy a szerződésszegés a szerződésszegő fél magatartásán vagy ellenőrzési körén kívüli ok miatt következett-e be. (Megjegyzést érdemel, hogy abból a megállapításból, hogy a szerződésszegés objektív tény, még természetesen önmagából véve nem következik az, hogy kimentésnek nem lehet helye a szerződésszegésből eredő jogkövetkezményeket illetően.)

b) A szerződésszegésnek kárt kell okoznia

A Ptk. 6:143. §-a a kártérítés mértékét az alábbiak szerint határozza meg:

„6:143. § (1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt.

(2) A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.

(3) Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.”

Mint fentebb látható, a Ptk. a teljes kártérítés elvéből indul ki a szerződésszegéssel okozott károk vonatkozásában, vagyis a rendelkezés célja az, hogy a kártérítés olyan helyzetbe hozza a jogosultat, mint amilyenben ő szerződésszerű teljesítés esetén lett volna. A kártérítés mértékének meghatározása tekintetében elmondható, hogy a figyelembe veendő kárnak mind az ún. tapadókár (ez alatt a magában a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár értendő), mind a következménykár (ez alatt a szerződésszegés miatt bekövetkezett, a jogosult egyéb vagyontárgyait, vagyoni jogait érintő károsodás értendő), mind pedig az elmaradt haszon (ez alatt azok az elmaradt vagyoni előnyök értendőek, melyek a szerződésszerű teljesítéstől joggal voltak várhatóak) is részét képezi.

c) A szerződésszegés és a felmerült kár között megfelelő okozati összefüggésnek kell fennállnia

A kártérítés fogalmi elemét képezi tehát, hogy az okozott (és megtérítendő kár) és a szerződésszegő magatartás megfelelően szoros és alátámasztható okozati kapcsolatban álljon egymással. (A bírói gyakorlat során a kártérítés mértékét az okozati összefüggés hiánya befolyásolja, pontosabban szűkíti azáltal, hogy a távolabbi okozati viszonyban álló károk nem kerülnek figyelembevételre a kár nagyságrendjének meghatározása során.)

d) Nem teljesülnek olyan körülmények, melyek a kimentést lehetővé teszik

Az 1.1. a) pontban foglaltakkal összhangban elmondható, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés érdekében a károkozónak azt szükséges bizonyítania, hogy a szerződésszegés az ellenőrzési körén kívül eső, továbbá objektíve előre nem látható körülmény okán következett be, amelynek elhárítása, elkerülése nem volt tőle elvárható. Utóbbiból következően tehát a szerződést megszegő (vagyis a szerződést nem vagy azt hibásan teljesítő) félnek a szerződésszegésért felelnie kell, amennyiben a fenti körülmények alapján nincs lehetőség kimentésre.

1.2. Az Áfa tv. releváns rendelkezéseinek ismertetése

Az áfakezelés kapcsán mindenekelőtt fontos rögzíteni, hogy az Áfa tv. nem rendelkezik saját fogalommeghatározással a kártérítés jelentéstartalma kapcsán, emiatt egy adott összeg kártérítésként való kezelhetőségének kérdése a polgári jog szabályai, továbbá a bírói gyakorlatnak az e tárgykörben kialakított rendezőelvei alapján dönthető el. Lényeges továbbá megemlíteni, hogy az összeg kártérítésnek vagy valamely Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet ellenértékének való kezelhetőség eldöntése szempontjából nem bír relevanciával az, hogy az érintett felek hogyan kívánják az adott összeget minősíteni, kizárólag az ügylet valós tartalma hordoz jelentőséget.

Az áfa szempontjából lényeges leszögezni, hogy annak eldöntésekor, hogy egy ügylet az Áfa tv. hatálya alá tartozik-e, elsősorban azt szükséges megállapítani, hogy a tranzakció minden, az Áfa tv. által – az adóztatandó ügyletekre – előírt kötelező elemmel rendelkezik-e. Tekintettel arra, hogy az áfa szempontjából az ellenérték főszabály szerint az adóztatás alapvető feltételét képezi (Áfa tv. 2. §), mind a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, mind a Közösségen belüli termékbeszerzés után is akkor kell áfát fizetni, ha annak teljesítésére belföldön és ellenérték fejében került sor. (Megjegyzendő, hogy az áfa rendszerében nem csak azok a tranzakciók keletkeztethetnek adófizetési kötelezettséget, amelyek ténylegesen is ellenérték fejében realizálódnak, hanem azok is, melyek az Áfa tv.-ben előírt törvényi fikció alapján minősülnek ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak vagy termékértékesítésnek.)

Tekintettel az Áfa tv. 259. § 6. pontja szerinti ellenérték fogalmára (ti. ellenértéknek minősül a ,,bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést”) a kártérítés nem tartozik az ellenérték fogalomkörébe. Ennek indoka, hogy károkozás esetén nem arról van szó, hogy a károsult a vagyoni előnyt valamely általa végzett tevékenysége ellenében, mint ellenértéket szerzi meg, hanem ehhez az összeghez azon okból jut, mert a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezései alapján a károkozó köteles részére az általa jogellenesen okozott kár összegét megtéríteni.

Abból kiindulva, hogy az 1. pont alatt ismertetett – Ptk.-ban szabályozott – releváns rendelkezések alapján a kártérítés lényegi fogalmi eleme a jogellenes magatartás (ti. jogszabályba, illetve a felek közötti szerződésbe ütköző magatartás), kártalanításról csak akkor beszélhetünk, ha a károkozó a kárt jogszerűen (akár jogszabály, akár a felek megállapodása alapján) okozta és a károkozó az okozott kár eltűrése fejében a kártalanítás összegének megfizetésére kötelezi magát. Abban az esetben tehát, ha a károkozó a károsult felé fennálló kártérítési kötelezettségének egy adott pénzösszeg megfizetésével tesz eleget, akkor ez az összeg nem értékelhető az Áfa tv. előírásait figyelembe véve valamely termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének, vagyis ezen összeg átadása „csak” egy Áfa tv. hatályán kívüli gazdasági eseményként kezelendő. Abban az esetben ugyanakkor, ha nem kártérítésről, hanem kártalanításról van szó a felek között (ti. a kártalanítás körülményei alapján egyébként az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet valósul meg) – mivel az Áfa tv. ellenérték fogalma alól csak a kártérítés jelent kivételt, a kártalanítás nem – a kártalanítás címén megfizetett összeg az áfa rendszerében szolgáltatás ellenértékének kezelendő, feltéve, hogy a kártalanítás jogosultja az Áfa tv. értelmében adóalanynak minősül. Ez esetben a kártalanításra jogosult a kártalanítás ellenében az Áfa tv. hatálya alá tartozó, főszabály szerint 27 százalékos adókulccsal adózó szolgáltatásnyújtást teljesít a károkozó felé és az Áfa tv. 159. §-a értelmében [ti. az adóalany köteles az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni] ekkor a kártalanítás összegéről, mint az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet ellenértékéről számlát kell kiállítania.

dr. Váradi Adrienn cikkében, amely az Áfa kalauz 2023/3-as számában jelent meg, a fentieken túl részletesen olvashat az Európai Bíróság a téma szempontjából kulcsfontosságú c-43/19. számú döntéséről is.

---