Az EU áfa rendszerének átfogó reformja – termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása 2020-tól (3. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2020. január 1-től a gyorsintézkedések egyikeként szabályozásra került az EU-tagállamokban a termékek egyik tagállamból másik tagállamba történő kiszállításának igazolására alkalmas dokumentumok köre. A felsorolt dokumentumok megléte esetén az adóhatóságnak vélelmeznie kell a kiszállítás tényét. A vélelem azonban megdönthető.
Az Áfa törvény, összhangban a vonatkozó közösségi szabályozással (a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, a továbbiakban: EU áfa irányelv) a Közösségen belüli termékértékesítést – egyéb feltételek teljesülése mellett – akkor tekinti adómentesnek, ha a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba adják fel vagy fuvarozzák el.
Az adómentesség feltételként az Áfa törvény azt szabja meg, hogy a terméket igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére szállítsák, azaz nevesíti az adóalany igazolási kötelezettségét (mely igazolási kötelezettséget az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata is megerősít), az igazolás módját azonban nem határozza meg, ahogyan 2020. január 1. előtt az uniós jogszabályokban sem voltak erre vonatkozóan rendelkezések.
Annak érdekében, hogy a közös szabályozás hiányából adódó, tagállamonként esetlegesen eltérő gyakorlatból fakadó jogbizonytalanság és a jogalkalmazói nehézségek mérséklődjenek, az Európai Unió Tanácsa egy 2020. január 1-jétől alkalmazandó új cikkel egészítette ki a tagállamokban közvetlenül hatályos vonatkozó végrehajtási rendeletét (A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete ( 2011. március 15. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról, a továbbiakban: VHR).
Megdönthető vélelem
A VHR megdönthető vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy mikor kell az adóhatóságnak azt feltételeznie, hogy a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba feladták vagy elfuvarozták. A VHR szerinti dokumentumok megléte esetén az adóhatóságnak a kiszállítást igazoltnak kell tekintenie és nem kérhet további bizonyítékokat, ha csak nem dönti meg a vélelmet. Fontos tudni azonban, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem adómentes. Az adóalanyoknak ugyanis továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént.
A VHR szerinti dokumentumok megléte esetében az adóalany sokkal előnyösebb helyzetben van, mivel a bizonyítási teher az adóhatóság oldalán van, ha a kiszállítás tényét megkérdőjelezi. Ha azonban az adóhatóság bizonyítja, hogy a dokumentumok tanúságával szemben a terméket mégsem szállították el más tagállamba, a vélelem megdől. Abban az esetben viszont, ha az adóhatóság csak azt bizonyítja, hogy a bemutatott dokumentumok nem felelnek meg a VHR-ben foglaltaknak (pl. nem független fél állította ki azokat), akkor ez mindössze azt jelenti, hogy a kiszállításra vonatkozó vélelem nem áll fenn, de az eladónak még mindig lehetősége van egyéb módon igazolni, hogy a kiszállítás megtörtént.
Nem reménytelen az adómentesség jogának bizonyítása akkor sem, ha az adóalany eleve nem a VHR-ben említett, hanem más, például a Termék más tagállamába történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli értékesítés esetén című, a NAV honlapján 2013. június 19-én megjelent tájékoztatóban foglalt egyéb dokumentumokkal igazolja a kiszállítást. Ekkor azonban az adóalanynak kell bizonyítania az adómentesség alkalmazásának jogosságát, ha az adóhatóság megkérdőjelezi a kiszállítás tényét.
A termék más tagállamba történő elszállításának vélelmét alátámasztó dokumentumok
A VHR 2020. január 1-jétől alkalmazandó 45a. cikke alapján a következő esetek (1. vagy 2.) bármelyikének fennállása esetén kell a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó adómentesség tekintetében vélelmezni, hogy a terméket valamely tagállamból a területén kívülre, de a Közösség területére adták fel vagy fuvarozták el (vagyis, hogy teljesül az adómentesség termék kiszállítására vonatkozó kritériuma):
1. Ha az eladó vagy megbízásából más adja fel vagy fuvarozza el a terméket:
Az eladó e tényt jelzi, és rendelkezik legalább két, egymásnak nem ellentmondó, egymástól, valamint az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél által kiállított dokumentummal a következők szerint: az alábbi A pontban felsoroltak közül kettővel; vagy az A pontban és a B pontban felsoroltak közül eggyel-eggyel.
A VHR nem határozza meg, hogy ezen cikk alkalmazásában kiket kell független félnek tekinteni, ezért a Magyarországról történő kiszállítások esetében az Áfa törvény 259. § 13. pontjában foglaltakat kell irányadónak tekinteni, vagyis független fél alatt olyan felet kell érteni, aki és a beszerző vagy értékesítő között nem áll fenn az Áfa törvény 259. § 13. pontja szerinti kapcsolat.
Az Áfa törvény említett pontja szerint a nem független felek olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)
a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;
b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;
c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja;
d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony, azaz munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony áll fenn;
e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója.
Más tagállamokban azonban a nem független felek definíciója a fentiektől eltérő is lehet.
2. Ha a beszerző vagy megbízásából más adja fel vagy fuvarozza el a terméket:
Az eladó rendelkezik a beszerzőtől származó olyan írásbeli nyilatkozattal, amelyben kijelenti, hogy a terméket a beszerző vagy egy, a beszerző nevében eljáró harmadik személy adta fel vagy fuvarozta el, és amelyben szerepel a termék rendeltetési tagállama.
Az írásbeli nyilatkozatnak tartalmaznia kell:
− a kiállítás napját;
− a beszerző nevét és címét;
− a termékek mennyiségét és jellegét;
− a termékek megérkezésének idejét és helyét;
− közlekedési eszköz értékesítése esetén a közlekedési eszköz azonosító számát;
− a beszerző nevében a termékeket átvevő személy azonosítását (erre bármilyen, e
személyt egyértelműen azonosító, utólag is ellenőrizhető adat megfelelő).
A beszerzőnek az említett nyilatkozatot az értékesítést követő hónap 10. napjáig kell az eladó rendelkezésére bocsátania. Ez a határidő alapvetően arra szolgál, hogy a beszerző megfelelő időben az eladó rendelkezésére bocsássa a nyilatkozatot, és így az ügylet megfelelően számlázható és bevallható legyen, ne legyen szükség önellenőrzésre.
Az eladó a fentiek szerinti nyilatkozat mellett rendelkezik legalább két, egymásnak nem ellentmondó, egymástól, valamint az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél által kiállított dokumentummal a következők szerint: az alábbi A pontban felsoroltak közül kettővel; vagy az A pontban és a B pontban felsoroltak közül eggyel-eggyel.
A kiszállítás igazolására alkalmas dokumentumok
A feladás vagy fuvarozás bizonyítékaként elfogadható dokumentumok a következők:
A.
A termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például:
− aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél,
− hajóraklevél,
− légi teherszállítási számla,
− az áru fuvarozója által kiállított számla.
B.
− A termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény, vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok.
− Közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését.
− A rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.
A fentiekben felsorolt dokumentumok és azon értékesítés között, amelyek adómentességét e dokumentumok igazolni hivatottak, egyértelmű kapcsolatnak kell fennállnia, tehát magukból a dokumentumokból, vagy az azokhoz szorosan kapcsolódó, azokhoz egyértelműen hozzárendelhető egyéb dokumentumokból (pl. szerződés, megrendelés) egyértelműen ki kell derülnie, hogy pontosan mely Közösségen belüli értékesítéshez kapcsolódnak.
A cikk szerzője Antretter Erzsébet, regisztrált adószakértő, a a Niveus Consulting Group adótanácsadási üzletágának szenior menedzsere.
