Az ingatlanok bérbeadásának legfontosabb szabályai (1. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ingatlanpiac erős turbulenciát mutat: egyszerre vannak jelen a piacon akik saját, és akik bérbeadási céllal vásárolnának, így az árak emelkednek. Mivel a befektetési célú ingatlanbeszerzések jelentős hányada bérbeadási céllal valósul meg, ezért a következő cikkek az ingatlanbérbeadás áfa vonzatait taglalják.

Mielőtt a részletekbe belemennénk érdemes kitérni néhány gondolat erejéig az ingatlan meghatározására a hozzáadottérték-adózás rendszerében, tekintettel arra, hogy a közösségi jogban 2017 óta kötelezően meg van határozva az ingatlan fogalma.

A 1042/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet 13b. cikke szerint ingatlan a) a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető; b) bármely épület vagy építmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani; c) az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek; d) az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden egyes pont mélyebb ismertetése önmagában megtöltene egy cikket, azonban az elméleti kérdések helyett most szorítkozzunk inkább a gyakorlati tudnivalókra, az ingatlan-bérbeadás témájához kapcsolódva.

Az ingatlan-bérbeadás olyan terület, ahol nem csupán a gazdálkodók jelennek meg, hanem sok esetben találkozhatunk természetes személyek által történő bérbeadással is. Tekintettel arra, hogy a bérbeadási célú hasznosítás tartósnak és üzletszerűen minősül, így a főszabály szerint ez a tevékenység magánszemély által történő végzése adóalanyiságot keletkeztet még természetesen személy esetében is.

Ezzel együtt a jogalkotó lehetővé teszi, hogy ha az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély, ha és kizárólag az áfatörvény szerinti ingatlan-bérbeadási tevékenység miatt válna adóalannyá, akkor se kelljen az adózás rendjéről szóló törvény (továbbiakban: Art.) szerinti bejelentkezési kötelezettségének eleget tennie. Ennek két feltétele van, amely közül az első, hogy az ingatlanbérbeadására ne válassza az adókötelessé tételt, valamint (másodsorban) ne legyen közösségi adószám kiváltására kötelezett.

Legyünk figyelemmel arra a körülményre, hogy az előbbi kedvezmény már nem az Art. szabályai között érhető el, hanem a jogalkotó beemelte az Áfa tv. rendelkezései közé [Áfa tv. 257. § (5)].

A fenti kedvezménynek az is a következménye, hogy a magánszemély bérbeadó mentesül a számlaadási kötelezettség alól, bizonylatolási kötelezettségét egyéb számviteli bizonylattal is teljesítheti.

Amikor ezek a könnyítési szabályok bevezetésre kerültek, sok olyan magánszemély adott bérbe ingatlant, akik rendelkeztek adószámmal, magyarán be voltak jelentkezve az Áfa hatálya alá, sokuk lett bizonytalan, hogy ki kell-e jelentkezniük az áfa hatálya alól. Mivel a könnyítés nem jelentette azt, hogy a korábban adószámot kapott magánszemély abbahagyták volna a gazdasági tevékenységüket, ezért ők továbbra is adószámuk birtokában folytathatták a bérbeadási tevékenységüket. A bérbeadók táborához, már a könnyítések bevezetése után csatlakozók tehát adószám nélkül tudtak/tudnak ingatlant bérbe adni, és az erről szóló számviteli bizonylatra elegendő adóazonosító jelük feltüntetése.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---