Az OECD Transzferár-irányelvek kiegészítése: cash-pool ügyletek

Szerző: VGD Hungary Kft.
Dátum: 2020. december 22.
Címkék: , ,
Rovat:
Az OECD Irányelvek 2020. február 11-én megjelent új, pénzügyi tranzakciókra vonatkozó fejezetének „Kincstári funkció” elnevezésű alfejezete, többek közt, a cash-pool megállapodások transzferár-aspektusait is ismerteti. A magyar vállalatok mind gyakrabban használják ki a cash-pool konstrukció által biztosított lehetőségeket, némely esetben ez transzferár-vitákra is vezetett az adóhatósággal, amelyek egészen a Kúriáig is eljutottak, mint ahogy ezt az elmúlt években meghozott ítéletek is mutatják. Cikkünkben áttekintést adunk az OECD Irányelvek cash-pool ügyletekkel kapcsolatos ajánlásairól, amelyekre a szokásos piaci ár meghatározása során figyelemmel kell lenni.

Az OECD Irányelvek úgy tekint a cash-pool-ra, mint egy rövid távú likviditáskezelési megállapodás keretében történő bankszámla-egyenlegek egyesítésére. A cash-pool megállapodások (készpénz-összevonási megállapodások) összetett szerződések, amelyek ellenőrzött és nem ellenőrzött ügyleteket is magukban foglalhatnak. Például az egyik közös struktúra az, hogy a multinacionális vállalatcsoport szerződést köt egy független bankkal, amely cash-pool szolgáltatásokat nyújt, és minden részt vevő tag bankszámlát nyit az adott banknál.

A cash-pool megállapodásoknak két alapvető típusa létezik: fizikai és névleges. Ezek különböző kombinációkban elrendezhetőek, hogy a konkrét üzleti igényeket kielégítsék. Például a vállalatcsoport által használt minden egyes pénznem vonatkozásában külön fizikai pool-t lehet működtetni, amelyeket egy névleges cash-pool foglal magában.

  • Fizikai cash-pool

Egy tipikus fizikai cash-pool megállapodás esetében a pool tagjának a bankszámla-egyenlegét a nap végén átutalják a cash-pool vezető tagja által vezetett központi bankszámlára. Ha valamelyik pool-tagnak negatív a bankszámla egyenlege, akkor a központi számláról történő átutalással célegyenlegre (általában nullára) hozzák ki az egyenleget. Attól függően, hogy a pool-tagok alszámlainak a célegyenlegre (pl. nullára) történő kiegyenlítése után pozitív (Követel) vagy negatív (Tartozik) egyenlege van a központi bankszámlának, a cash-pool vezető tagja betétet helyez el a számlavezető banknál vagy kölcsönöz tőle, amellyel kielégíti a csoport nettó finanszírozási igényét.

  • Névleges cash-pool

A névleges cash-pool rendszerben a több, Tartozik vagy Követel bankszámla-egyenlegek egymással szembeni beszámításából származó előnyök egy részre banki átutalások nélkül is elérhető, bár a szolgáltató bank általában megköveteli a pool-tagoktól, hogy keresztgaranciákkal engedélyezzék a beszámítást egymás alszámlaival szemben. A szolgáltató bank névlegesen összesíti a résztvevők egyéni számlaegyenlegeit és betéti vagy hitelkamatot számít fel a nettó egyenlegre, előjele függvényében. A jóváírt betéti kamatot, illetve a kiterhelt hitelkamatot vagy a kijelölt főszámlán könyveli, vagy – a cash-pool megállapodásban rögzített képlet alapján – minden résztvevő bankszámlájára osztja ki.

A tényleges banki átutalások hiányában a névleges cash-pool működtetési költsége várhatóan alacsonyabb, mint a fizikai cash-pool költsége. Az ügylettel kapcsolatos feladatokat elsősorban a szolgáltató bank, mint független fél, végzi, ily módon szinte semmilyen hozzáadott érték nem tudható be a cash-pool vezető tagjának. A banki kamatrés kiküszöböléséből, és/vagy a nettó Tartozik/Követel pozícióból származó haszon egyes pool-tagokra történő kiosztása során a tagok hozzájárulását vagy általuk keletkeztetett terhet kell mérlegelni.

A tranzakció gazdasági tartalmának a meghatározása

Nagyon ritka az olyan eset, amikor független vállalkozások rendszeres alapon vagy egyáltalán egyesítik a bankszámla-egyenlegeiket, így gyakorlatilag lehetetlen közvetlen bizonyítékot megtalálni a hasonló tranzakciók díjainak az alátámasztására. Ezért jobban kell megérteni a cash-pool tranzakciók gazdasági hátterét. Például, a cash-pool abban eltér a banki overnight ügylettől, hogy a Követel pozíciójú résztvevő nem helyezi betétbe a szabad pénzeszközeit a betéti kamat szerzése érdekében. A cash-pool egyik lehetséges gazdasági értelmezése, hogy a tagvállalatok a vállalatcsoport szélesebb stratégiai terveinek részét képező likviditásbiztosítási ügyletben vesznek részt. A tagvállalatok különböző előnyöket élveznek, amelyek kizárólag a kollektív stratégiának köszönhetőek, amelyet a tagvállalatok közösen, a közös javukra valósítanak meg, és a résztvevők körét az adott vállalatcsoporthoz való tartozásuk korlátozza. A szabad pénzeszközök elhelyezése, illetve kölcsönzése a pool-lal, nem pedig az egyes résztvevőkkel szemben történik.

Semelyik résztvevő sem ment volna bele az egyesítésbe, ha nem várja a helyzete javulását ettől. A keletkező előnyök pedig a szinergiahatásnak is köszönhetőek.

A funkcióelemzés során figyelembe veendő a megszerzett előny vagy elviselt hátrány természete, összege, illetve az, hogy miként kell ezeket felosztani a résztvevők között. Nyilvánvaló, hogy a megszerzett előny természete szerint a szabad pénzeszközre (a bankszámlák Követel egyenlegére) kapott magasabb kamatbevétel, vagy a kölcsönzött pénzeszközök után fizetett alacsonyabb kamatráfordítás. A szinergiahatásból származó előny számszerűsítése az alapján történik, milyen eredményre vezetett volna, ha a résztvevők független vállalatokkal állnak szemben a tranzakció során. A felosztás során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a cash-pool vezető tagját funkciói elvégzéséért díjazás illeti meg.

A cash-pool ügylet elemzése arra a megállapításra is vezethet, hogy a rövid távú likviditásmenedzsment helyett az ügylet a hosszú távú likviditási célokat szolgálja. Ebben az esetben a cash-pool észszerűen kezelhető hosszabb lejáratú betétként vagy lejárattal rendelkező kölcsönként. További nehézséget okozhat az, meddig tekinthető az ilyen cash-pool ügylet rövid távú bankszámla-egyenlegegyesítésnek, és mikortól más típusú pénzügyi tranzakcióként (pl. kölcsönként) kell kezelni a transzferázási szempontból.

Az adóhatóságok részére nehézséget jelenthet az adózó pozíciójának az elemzése során, hogy a cash-poolban részt vevő vállalatcsoport tagok más országok joghatósága alá tartozhatnak. Az OECD ajánlása alapján megoldást jelentene, ha a fődokumentum részeként a cash-pool megállapodások struktúráját és a cash-pool vezető tagja, és a rendes tagok ebből származó előnyeit is bemutatna. (Azonban sem a hatályos OECD Irányelvek, sem az NGM rendelet nem írja elő explicit módon ezen adatok szerepeltetését a fődokumentumban).

Mielőtt a cash-pool vezető tagjának és a rendes tagjainak az előnyei számszerűsítésre kerülnének, szükséges kielemezni a gazdaságilag jelentős kockázataikat, melyek közül felmerülhet a likvidítási kockázat, és a hitelkockázat. A likviditási kockázat abból származik, hogy a Tartozik és a Követel egyenlegek lejárata nem minden esetben megegyezik (egyébként, itt az egyszerű nyilvántartási feladatok mellett felmerül az ellenőrzési funkció szükségessége is). A hitelkockázat abból adódhat, hogy a Tartozik egyenleggel rendelkező résztvevők nem lesznek képesek visszafizetni az általuk felvett egyenlegeket. Tehát, fontos meghatározni azt a tagvállalatot, amely ellátja az ellenőrzési feladatokat és a pénzügyi helyzetéből adódóan képes magára vállalni a cash-pool megállapodásból származó hitelkockázatot.

A szokásos piaci díjazás meghatározása

A cash-pool vezető tagjának a díjazása az általa végzett funkciók, felhasznált erőforrások és viselt kockázatok függvénye. Amennyiben kizárólag a koordinálási és az ügynöki funkciókat látja el, akkor korlátozott ellentételezésben részesülhet. Ha más tevékenységeket is végez a cash-pool ügylet során, akkor a körülményeknek megfelelően kell megállapítani az őt megillető díjazás szokásos piaci mértékét.

A cash-pool rendes tagjainak járó ellentételezés szokásos piaci mértékét a független felekkel kötött ügyletekben elérhető kamatmértékekkel történő összehasonlítással kell meghatározni azt követően, hogy meghatározásra került a cash-pool vezető tagjának járó szokásos piaci díjazás. A cash-pool rendes tagjainak a vonatkozásában a konkrét körülményeket, az általuk végzett feladatokat, felhasznált eszközöket és viselt kockázatokat kell mérlegelni. Tehát, az OECD Irányelvek nem az előírásokon alapuló, hanem az elvi alapú megközelítést javasolja ebben a tekintetben.

Mint ahogy fentebb is említésre került, a független felek között kötött hasonló ügyletek ritkaságszámba mennek, így a független vállalkozások között használt kamatmértékekre aligha található összehasonlító adat. Ebben az esetben az olyan banki konstrukciók szolgálhatnak az összehasonlítás alapjaként, amelyeknél a bank cash-pool szervezőként lép fel; azzal, hogy figyelembe kell venni a bank és a cash-pool vezető tagja közti funkcionális különbségeket, valamint a cash-pool tagok rendelkezésére álló reális lehetőségeket is.

Továbbá, azt a fentiekben említett feltételezést, hogy a cash-pool megállapodásban történő részvétel minden esetben jobb helyzetbe hozza a résztvevőket, azzal is lehet megerősíteni, hogy nemcsak a kamatelőny elérése lehet a résztvevők célja, hanem más előnyök is, mint például az állandó finanszírozási forráshoz való hozzáférés, nagyobb függetlenség a külső bankoktól vagy akár az egyébként elérhetetlen likviditáshoz történő hozzáférés.

Cash-pool garanciák

A cash-pool működéséhez keresztgaranciákra is lehet szükség a tagok egymás alszámlaival szembeni beszámítás engedélyezéséhez. Ez felveti a garanciajutalék kérdését. A szokásos piaci mértékének a meghatározása során jellemzően felmerülnek közös tényezők: a cash-pool megállapodásnak több tagja van, az egyes tagok pozitív, míg mások negatív bankszámla-egyenlegekkel rendelkeznek, minden tagnak eltérő az egyéni hitelminősítési besorolása, ugyanakkor a bank, minden valószínűség szerint, teljes keresztgaranciát és teljes beszámítási jogot követel majd meg a résztvevőktől.

Az ilyen keresztgaranciák a cash-pool konstrukció különös jellemzői, független felek között kötött ügyletekben nem merülnek fel. Minden garanciavállaló garanciát nyújt minden tag számára, azonban nem befolyásolhatja a cash-pool megállapodásban részt vevők körét, nem rendelkezik információval róluk, továbbá nem határozhatja meg, a tartozás mekkora részére vállal garanciát. Figyelembe véve, hogy a cash-pool megállapodásban több garanciavállaló is van, így a garanciát adó tag gyakorlatilag nem lehet tisztában azzal, reálisan mekkora kockázatot vállalt magára. Az ilyen formális keresztgaranciák gyakorlatilag azt jelentik, hogy a multinacionális vállalatcsoport érdekében áll a cash-pool vezető tagjának, és más tagoknak a pénzügyi támogatása. Amennyiben a körülmények ezt igazolják, akkor a garanciajutalék nem merül fel, és bármilyen pénzügyi támogatás, amelyet az egyik tag fizetésképtelensége esetében nyújt neki a többi tag, tőkehozzájárulásnak tekintendő.

A cikk szerzője Lisznyanszkaja Marina, a VGD Hungary vezető adótanácsadója. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek:


Az OECD Transzferár-irányelvek kiegészítése: a szokásos piaci ár elv alkalmazása a pénzügyi tranzakciókra
2020. szeptember 10.

Az OECD 2020. február 11-én kiadta a cégcsoporton belüli pénzügyi ügyletek transzferárazására vonatkozó végleges iránymutatását, amely az OECD Transzferár-irányelvek részévé vált. Ez az első alkalom, hogy az OECD összefoglalja a pénzügyi tranzakciók transzferár-vonatkozásait, ezzel elősegítve a nagyobb következetességet a szokásos piaci ár elvének az értelmezésében. Az iránymutatás leírja a pénzügyi tranzakciók transzferár-vonatkozásait a legfőbb tranzakciótípusok szerinti csoportosításban és példákkal szemlélteti a régebben megalkotott elvek alkalmazását.