Bezerédj István, az első önként adózó nemes

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bezerédj István jelentős alakja volt a reformkornak. Számos fontos esemény, tett kapcsolódik nevéhez, köztük csak egyik az, hogy főnemesként önkéntes adófizetést vállalt. Kiemelkedő személyisége megérdemli azt, hogy megemlékezzünk róla, sorra vegyük életének fontosabb eseményeit, alkotásait, az adózás szempontjából legfontosabb kezdeményezéseit.

„…Klio följegyzett már halhatatlannak,

Mert «Örök Igazság» volt szava járása.

Az neve, az tette, az példa-adása.”

Arany János „A jóságos özvegynek” c. verséből

Bezerédj István Szerdahelyen (a Sopron melletti mai Fertőszentmiklóson) született 1796. október 28-án és a Tolna megyei Hídjapusztán (Szedres mellett) halt meg 1856. március 6-án. Tanulmányait Pozsonyban és Sopronban végezte, iskolái elvégzése és joggyakorlata után 1817-ben vármegyei tiszteletbeli esküdti hivatalt vállalva Tolna megyébe költözött.

A Bezerédj-család címere és Bezerédj István szobra (Konrád Sándor, 1942) Szekszárdon

 

Bezerédj Amáliát 1821-ben vette feleségül, leányuk, Flórika 1834-ben született. Bezerédj Amália tehetséges író volt, elbeszéléseket és gyermekeknek, fiataloknak szánt könyveket írt (Flóri könyve, Földesi estvék). Felesége 1837-ben (33 évesen), leánya 1844-ben (10 évesen) halt meg. Második feleségével, Bezerédj Etelkával 1848-ban házasodott össze, püspöki engedéllyel (diszpenzációval), mivel Etelka Bezerédj István első feleségének a testvére volt. Etelka túlélte férjét, 1888-ban halt meg, róla szól Arany János „A jóságos özvegynek” c. verse, amelynek fentebb idézett sorai Bezerédj Istvánról szólnak.

A nagyanyai örökségként rászállt veszteséges birtokot rövid idő alatt rendbe tette, akácfákkal megkötötte a futóhomokot, belterjes gazdálkodást alakított ki, többek között juh- és lótenyésztéssel foglalkozott, de nevéhez fűződik a selyemhernyó-tenyésztés elterjesztése is. Ez utóbbi érdekében eperfákat ültettetett, erről kapta nevét az általa alapított Szedres község. A selyemhernyó-tenyésztés emelésére az 1830-as évek elején szederegyletet alapított, s megkezdte a selyemfonal-előállítást. Bezerédj István halála után a selyemhernyó-tenyésztéssel kapcsolatos tevékenységét öccsének, Pálnak a (szintén Pál nevű) fia folytatja.

Bezerédj István humanitárius elveinek igen szép megnyilvánulása volt, amikor feleségével iskolát hozott létre a jobbágygyerekek számára, majd 1836-ban Brunszvik Terézzel, Kossuth Lajossal és Szentkirályi Móriccal megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületet. Az ország első óvodáját saját költségén ő alapította a Kakasd melletti Belacon, felesége, Bezerédj Amália vezetése alatt.

Már húszas évei második felétől, 1823-tól aktívan bekapcsolódott a megyei közéletbe, a liberális ellenzék egyik szervezője lett.

Tolna megye képviselőjeként részt vett az 1830-as és az 1832–36 közötti országgyűléseken is. Az úrbéri kérdések tárgyalásánál kiváló szónoklataival ő küzdött legerőteljesebben az adózó jobbágyság terheinek csökkentése, egy igazságosabb közteherviselési rendszer kialakítása érdekében. Szónoki teljesítménye alapján már kortársai is a „magyar Démoszthenésznek” nevezték.

Az 1839–40-es országgyűlésen csak egy ideig volt képviselő, mivel megyei ellenzéke elérte visszahívását. Szakmai és politikai kvalitásai elismerésének lehet tekinteni, hogy amikor az országgyűlés egy büntető törvényjavaslat kidolgozására országos választmányt küldött ki – annak ellenére, hogy már nem volt követ – tagként beválasztották a bizottságba. Humanitárius elveket vallott, ellenezte a halálbüntetést, és ezt igyekezett is bizottsági munkájában érvényesíteni.

Az 1843-44. évi országgyűlésen ismét Tolna megyét képviselte; erélyesen küzdött a halálbüntetés eltörlése és a közteherviselés mellett.

Tagja volt még az 1848-as országgyűlésnek is; Debrecenben a Békepárthoz tartozott.

A szabadságharcban való részvételéért 1850. augusztus 5-én kötél általi halálra és vagyona elkobzására ítélték. Utóbb kegyelmet kapott, birtokára száműzték, ott halt meg hat évvel később.

Meg kell még említeni, hogy Bezerédj István igen népszerű személyiség volt kortársai körében, kiterjedt levelezést folytatott Széchenyi Istvántól Deák Ferencig, Wesselényitől Kossuthig, Liszt Ferenctől Batthyány Lajosig, sokukkal kifejezetten baráti volt a kapcsolata (ezt a levelek hangvétele tanúsítja).

A szekszárdi Bezerédj szobor talapzatán három dombormű látható. A középsőn Bezerédj István látható jobbágyai körében, a jobb oldalin Bezerédj István első felesége, Bezerédj Amália ül íróasztalánál, mellette kislánya, akinek a közkinccsé vált „Flóri könyve” című gyermekvers kötetet írta. A baloldali domborművön Bezerédj második felesége, Bezerédj Etelka, Arany János „Jóságos özvegye” Deák Ferenc, Arany János, Csengeri Antal, Bartal György és Bezerédj Pál társaságában, a Deák által neki átnyújtott, a kiegyezést előkészítő, 1865. ápr. 16-i „húsvéti cikk”-et olvassa.

 

Országgyűlési tevékenysége

Bezerédj István igen aktív szereplője volt az országgyűléseknek. Számos felszólalása volt, indítványokat tett, részt vett a bizottsági munkákban és jelentéseket készített.

Legfontosabb közreműködései a következő témákban voltak:

• a magyar nyelvhasználat kérdésköre;

• zsidók emancipációja;

• büntető törvényjavaslat;

• úrbéri szabályozás;

• közteherviselés;

• progresszív adózás.

Az adózással kapcsolatos három kérdéskört külön is elemezzük.

Úrbéri szabályozás

Az úrbérrendezésre az 1832-36-os országgyűlésen került sor (https://ado.hu/rovatok/ado/urberrendezes-a-reformkorban#). Az örökváltságra tett javaslatok elbuktak, ezeket a későbbiekben fogadták el: az önkéntes örökváltságot 1840-ben, a kötelező örökváltságot 1848-ban.

Bezerédj az 1836-os országgyűlés után szerződéseket kötött a jobbágyaival. A medinai jobbágyokkal 1838-ban ún. kilenczed-megváltási egyezséget írt alá, az általa alapított Szedres község lakóival 1839-ben úrbéri szolgáltatásoktól mentes megállapodást kötött, a kakasdiakkal pedig 1840-ben örökváltsági szerződést írt alá. Így Bezerédj az elsők között volt, akik a jobbágyfelszabadítást ténylegesen is megvalósították.

Bezerédj István szobra Szedresen (Vadász György, 1988)

 

Közteherviselés, az önkéntes adózás felvállalása

A közteherviselés kérdésköre az 1843-44-es országgyűlés egyik fő témája volt. Bezerédj több alkalommal felszólalt e tárgyban, javaslatokat tett. A nemesi adómentesség megszüntetése végül a felsőház ellenállásán bukott meg. Bár elvben egyetértettek a megszüntetéssel, de véleményük szerint a nemességet fokozatosan kell hozzászoktatni az adózáshoz.

Bezerédj ezzel nem értett egyet, ezért hazatérve Tolnába a következő megyegyűlésen 1844. december 16-án közokiratban adózásra kötelezte saját magát.

Mivel az önkéntes adózás felvállalása jelentős adótörténeti eseménynek tekinthető, az erről szóló dokumentumot teljes terjedelmében ismertetjük:

4998-844. Alólirt fájdalommal szemlélvén: miképpen a legközelebb befejezett országgyűlése sem birt az adó állapotja eránt, bár mely formában is orvosló törvényt hozni: nem halaszthatom továbbra, hogy meggyőződésemnek, melly szerint adózási rendszerünk megváltoztatását mind a haza érdeke, mind az igazság a legsürgősebben követeli, – ne csak szóban, hanem mennyire tőlem függ, cselekvésben is, azaz adó mentességemnek megszüntetésével – következést adjak; mit egyszerű vagyonbeli jogommal élve, tehetni vélek anélkül, hogy törvénysértéssel, vagy törvény eránti tiszteletlenséggel távolról is vádoltathatnám. Ezennel tudniillik magamat és birtokomat önként adó alá vetem, az úgy mondott hadi adó alá, úgy mint a házi adó alá; esedezvén a Tettes Ns Vmegye előtt: hogy ennéli, a következő pontokban foglalt innepélyes, és visszavonhatlan kötelezésemet elfogadni, s annak értelmében engemet éltem fogytáig Tolna Vmegye adózóinak sorába iktatni méltóztassék, olly módon tudniillik, hogy: 1. Azon részarány vévén fel, melly léteznék, ha Tolna Vmegyének az 1844/5 évi hadi adóját 89.663 forintot, és a honit 75.288 ftot, öszvesen 164.951 ftot Tolna Megyében levő minden személy, birtok, és vagyon viselné, pontos számolást azonban a dolog mivolta szerint nem tehetvén, – a folyó évi adózásom három száz pengő forintban határozódjék; melly sommára lehet tudniillik hozzá vetve, felszámolnom, a mit mind a két pénztárra nézve, a közmunkának pénzbeli megváltását is ebben foglalva, az érintett arány szerint igazságosan magamra veendőnek tartok; tekintetbe vévén, hogy Ns Tolna Vmegyének rendszeréhez képest a közmunkák tellyesítői a honi pénztárból bért nyernek, melynek számára e fejében nevezetes Somma vettetik ki, miáltal így minden adózó, már pénzbeli fizetésével a közmunkák terhét, az érintett részben viseli. 2. Adózásom e jelen 1844/5 évre kezdődvén a hadi, és honi pénztárt aránylag illesse. 3. A jelen évre határozott 300 frt, évenként aránylag aszerint fellyebb, vagy alább változzék, a mint Ns Tolna Vmegyének jelen összves adója 164951 frtnál több, vagy kevesebb leend. 4. Ha a hazában az általános egyarányú közadózás fog bekövetkezni, ezen személyes külön kötelezésem önként megszünik; ha pedig mielőtt ez történnék, törvény vagy megyei végzés után reám, és birtokomra a féle úgymondott nemesi teher vagy fizetés esnék, melyben Tolna Megyének többi adózói is aránylag nem részesülnek – az ily teher, vagy fizetés a jelenleg kötelezett adómból levonandó légyen. 5. Ha Tolna Vmegyében levő birtokom fogyna, vagy öregbednék, adóm is azon arányban változzék. És ezeket kivántam a Tettes Ns. Vmegyének eleibe terjeszteni. Adóbeli kötelezetségemben lelki könyebülést találok; melyhez igen jótékony érzés fog járulni, ha a Tettes Ns Vmegye e nyilatkozatomat kegyesen helyeselni, – és abban talán azon elveknek következményét is szemlélni méltóztatik, mellyeket bennem a Ns. Vmegyének szolgálata érlelt meg. – Ha pedig azon szebb időig, midőn hazámban az adó állapotját igazságos törvény általán orvosolandja – ezen önkéntes adózói helyezetemben több és minél több hazafi társakkal álhatok egyesülve, – Istennek buzgó hálát adandok. Szexárdon, Decz. 16-án 1844. Bezerédj István m. k.

A kortársak eltérő módon ítélték meg Bezerédj ezen cselekedetét. Többen még a sajtóban is megtámadták miatta. Ezt az eljárását Széchenyi egy cikkében a „pisztoly idő előtti elsütésének” (magyarán korainak) nevezte (ezt a mondását a későbbiekben gyakran idézték Széchenyitől), sőt a Jelenkor 9. számában felhívta a nemesség figyelmét arra, hogy az adó iránt teendő de facto lépéseket hagyjanak el, s a Bezerédjhez hasonló extremitásokra ne fakadjanak.

A felvilágosult nemesség viszont egyetértett a lépéssel, sőt magasztalták is ezt (ennek ellenére kevés követőre talált!). Így tett például Eötvös József is: „Bezerédj István, kit barátomnak nevezhetni – már ezen tettéért is – mindig büszkeségemnek tartom …”.

Javaslat a progresszív jövedelemadózásra

Az 1848. évi áprilisi törvényekben kimondták a közteherviselés elvét, de ennek tényleges törvényi megvalósítása még hátravolt.

Az adótörvény-javaslat tárgyalása alkalmával az 1848 augusztus 30-iki ülésen Bezerédj kifogásolja az uralkodó („fejedelem”) és a nádor adómentességét, és indítványozta, hogy „a polgárok legelső kötelességében a közadózásban a fejedelem és a nádor menjenek elől jó példával”. Javaslatát az országgyűlés elfogadta.

Ugyanazon az ülésen a jövedelmi adó progresszivitása mellett is felszólalt. Ezt a javaslatát viszont nem támogatták. Ismételten próbálkozott a progresszivitás bevezetésével 1849. május 24-én.

Bezerédj szerint a törvényhozás egyik legfőbb célja, hogy a nép sorsát javítsa, s e célra kitűnő eszköz a progresszív adó, mert ez a szegény ember vagyonát növeli. Azt javasolja tehát, hogy az adókulcsot a kis jövedelmeknél szállítsák le, a nagy jövedelmeknél pedig emeljék. Azzal zárta beszédét, hogy „mikép a bevallott demokratiai irány szoros és múlhatlan következményének tartja, hogy az adóprogresszivitás elvét a szegény nép javára s emelésére már most alkalmazzák”.

Bezerédj javaslatára Szemere Bertalan válaszolt, amelyben annak logikáját elfogadja, de a helyzetet és időt nem találja megfelelőnek a progresszív adózás bevezetésére (a részletes válasz megtalálható a feltüntetett irodalomban).

Hiába, Bezerédj már az önkéntes adózással is szembement a fennálló társadalmi renddel, még inkább elfogadhatatlan volt a progresszív adózás elve egy olyan korban, amelyben még a jövedelemadózást sem tudták elfogadni.

Bezerédj István öröksége

A Bezerédj-kastély (talán Pollack Mihály tervezte) fennmaradt, jelenleg restaurálás alatt van. A kúriához tartozó neogót kápolna is megvan még, egyelőre romos állapotban.

Bezerédj emlékét több köztéri szobor is őrzi, így Szekszárdon, Szedresen, és szülőhelyén, Szerdahelyen (Fertőszentmiklóson) is, sok helyen utcát neveztek el róla.

Bezerédj István emlékét több díj is őrzi.

A család leszármazottja, Bezerédj Zoltán a magyar kultúra javára ajánlotta fel magánvagyonát. Megkeresésére és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium javaslatára jött létre a Bezerédj Alapítvány, amely Bezerédj Imre kuruc hadvezér, Bezerédj István politikus, Bezerédj Amália írónő és Bezerédj Pál közgazdász életműve előtt tisztelegve évente ad díjat a hazai és határainkon túl élő magyar művészeti és tudományos élet kiválóságai részére.

Tolna Megye Önkormányzatának Bezerédj István-díja annak adományozható, aki érdemeket szerzett a megye társadalmi életének, közéletének, közigazgatásának szervezése és irányítása, a megye társadalmának humánszolgálati ellátása terén.

De témánk szempontjából a legfontosabb az állami adóhatóság által alapított, szintén Bezerédj István emlékét megörökítő Bezerédj-díj. A díjnak két fokozata van, arany és ezüst. Ez az állami adóhatóság által adható legmagasabb szintű elismerés, amelyet az adóhatósági tevékenységben érdemeket szerző személyek (dolgozók és külső személyek is) kaphatnak meg.

Bezerédj Istvánról készült legismertebb festmény a Parlament üléstermében található, a könnyebb azonosítás érdekében megjelöltem a helyét és Bezerédj István alakját: Irodalom:

Bodnár István & Gárdonyi Albert: Bezerédj István (1796-1856) (Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1918)

dr. Kurucz Rózsa: Bezerédj István, 1796-1856 (Babits Kiadó, Szekszárd, 2003)

Szedres Bezerédj kastély

---