Egyszer minden sorozat véget ér … (3. rész)

Az épületek, építmények egyaránt lehettek az adózás céljai és tárgyai is. Ma már inkább csak az utóbbi. Mit lehet(ne) még megadóztatni? Ebben az emberi, adóztatói leleménynek nincs határa. És ez nem csak a régmúltban volt így, hanem jelenleg is, elég, ha megnézzük az önkormányzatok által kivethető települési adó furcsaságait. Több rövid cikksorozat szólt az adózás elméleti, elvi alapjairól. Hogyan volt ez régen, és hogyan változott a történelem folyamán?

Az adóztatás határának átlépését jelenti, ha a magas adóterhek miatt szükség van arra, hogy a háztartások korlátozzák fogyasztásukat és növeljék megtakarításaikat.

(Wilhelm Gerloff első tétele)

Az összesítő cikksorozat első részében Magyarország adótörténetéről, valamint a „Vallás, egyház, adózás” témakörébe tartozó cikkekről adtunk áttekintést.

A második részben szóltunk híres emberek adóügyeiről, leggyakrabban az írók, költők dolgairól írtunk. A történelmet meghatározó dokumentumok sorában az ékírástól a Római Szerződésig terjedt a paletta. Összefüggő, egymásra épülő cikksorozat szólt a Római Birodalom, a hunok, a vikingek adóügyeiről, amelynek a végén Moszkva (a harmadik Róma) felemelkedéséig jutottunk el. A keresztes hadjáratok, illetve a templomos rend adó- és pénzügyeiről összesen kilenc fejezetben értekeztünk.

A harmadik részben a bevezetőben ismertetett témaköröket vesszük sorra. Az adófilozófiákon belül érdemes kiemelni a társadalombiztosítás történetét, valamint az adóztatás határának átlépési problémáit. Ez utóbbival kapcsolatban háromrészes cikksorozat jelent meg a magyarországi rendszerváltás után kirobbant hét adólázadásról.

Épületek adótörténetei

Számos világhíres épületnek, építménynek van adózási háttere.

A Nílus mellett felállított úgynevezett nilométerek alapján állapították meg az ókorban, hogy mekkora áradás várható, ennek alapján már termésbecslést lehetett végezni, amihez hozzáalakították az adóztatás mértékét is.

Az Akropolisz a Déloszi Szövetséghez tartozó városállamok (poliszok) által befizetett hozzájárulásokból, tulajdonképpen adókból épült. Nem valószínű, hogy a legerősebb városállam, Athén, ehhez kikérte volna a többi véleményét. Igaz, a bankok, biztosítók sem nagyon kérik ki a betétesek, biztosítottak véleményét, amikor palotának beillő székházakat építenek. A cikkből is kiderült, hogy ez a hasonlat egyáltalán nem erőltetett.

A konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyház az egyik legnagyszerűbb építmény, ami a Római Birodalomból fennmaradt (persze ne felejtsük el a római Pantheont, vagy egyes, még ma is működő vízvezetékeket, csatornákat, amfiteátrumokat, kikötőket, stb. sem!). Létét annak köszönheti, hogy Justinianus császár ellen kitört a Nika felkelés, amely tulajdonképpen adólázadás volt, és ennek során a régi templom elpusztult. Miután Justinianus leverte a lázadást (ebben nagy segítséget nyújtott neki Belizár, a zseniális hadvezér), új templomot építtetett.

A Hagia Sophia székesegyház a mai Isztambulban

A római Szent Péter székesegyház építése nagyon sok pénzbe került. A reneszánsz pápák a finanszírozás céljából búcsúcédulákat árusíttattak, ami a lelki üdvért előre beszedett adó volt. Hogy ez a későbbiekben a reformációs folyamathoz vezetett, ma már jól ismert. Luther 95 pontja közül jó néhány a túlzott adóztatásra, a búcsúcédulákkal való visszaélésekre vonatkozót is tartalmazott.

A londoni Szent Pál székesegyház Cristopher Wren zseniális alkotása. A középkori Szent Pál katedrális az 1666-os nagy tűzvész során leégett, ezért volt szükség egy új székesegyház felépítésére. A finanszírozására szénadót vetettek ki a Londonba bevitt szénre.

A londoni Westminster (angol parlament) 1834-es leégéséhez az vezetett, hogy el akarták égetni a korábbi adóztatás évszázadok óta felhalmozódott dokumentumait, az úgynevezett rováspálcákat. Csakhogy a Westminster kéményeit nem ekkora tűzre méretezték, az épület faszerkezete lángot fogott, és az óriási tűzvészben megsemmisült az épület. A ma látható parlament ezt követően készült.

Furcsa és rettenetes adófajták

Mit lehet megadóztatni? Ezen törik folyamatosan a fejüket, akiknek az állami bevételek előteremtése a dolga. Az adózás története jól bizonyítja azt, hogy bármit! Bármely létező dolgot, de sokszor tárgyiasult formában nem létező dolgokat, is. Az adóztatók fantáziája nem ismer határokat!

A Szent Péter-bazilika és környéke

A különleges adókból egész gyűjteményt állítottunk össze, így számos példát mutattunk be ezekre:

– Adókötelezettséget teremthet a születés, a halál, a házasság, a gyermek születése, és mi sem természetesebb, de az is, hogy élünk, vagyunk.

– Az étel és ital adóztatása a legrégibb időkre vezethető vissza. Különösen magas adókkal szokás sújtani a különlegesebb dolgokat, így a kávé, a csokoládé, a déligyümölcsök (a mi éghajlatunkon) kedvenc fogásai az adóztatóknak. Az italok közül a szeszesitalok viselik a magasabb adókat, különösen akkor, ha azok alkoholtartalma magasabb.

– A fűszerek adóztatása a középkorban olyannyira elterjedt, hogy sokszor magát az adót is az adó tárgyát képező fűszerekben követelték. A só, a bors, a szerecsendió, a fahéj stb. jó példát mutattak erre.

– Az állatok, állati termékek sem úszták meg az adóztatást. Disznó, juh, csibe, liba, ökörsütés, méhkasok, verébadó, és tovább sorolhatnánk (illetve az erről szóló írásban soroltuk is) az érdekességeket.

– A szépség fontos dolog, természetes, hogy az ennek érdekében végzett tevékenységeket, a szépséghez szükséges cikkeket is megadóztatták. Volt függönyadó, szappanadó, parókaadó, parókaillatosító adó és hajpúderadó, szakálladó, tetoválás- és piercingadó, szoláriumadó, tamponadó. Magyarországon is az általános forgalmi adónál magasabb mértékkel adóztak korábban az arc- és ajakápolószerek, az illatosító kölni, a parfüm. Ezek az adók nem szűntek meg, csak némileg átalakultak. A környezetvédelmi célokra hivatkozással 2015-től környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni a szappan, a mosó- és súrolószerek, a szépség- és testápolási termékek, a hajápolással, borotválkozással kapcsolatos termékek után jelenleg is.

– Az épületekkel, építményekkel kapcsolatos adószabályok – mivel azok jól megfoghatóak, regisztrálhatóak – igen régi múltra tekintenek vissza. Adóköteles lehet az épület létrehozása, fennállása, lebontása, de az épület egyes részei is adóztatás alá eshetnek, így az ablak, a kapu, az ajtó, a függöny, a tapéta, de még a füst is (itt valójában nem a füst, hanem a kémények adóztatásáról van szó). A téma bősége miatt ezt négy cikkben tárgyaltuk.

– A szimónia, azaz különböző tisztségek pénzért árusítása, befolyással való megszerzése virágzott a középkorban, de mai világunk sem mentes tőle. A szimóniával elkövetett bűnért fizetett ellenérték sajátos bűnadónak tekinthető (erről Dante is írt az Isteni színjátékban). A középkori egyház kitalálta a bűnökért fizetendő sajátos adófajtát, a bűnbocsátó cédulát. Elterjedéséhez III. Ince pápa jelentősen hozzájárult azzal, hogy a keresztes hadjáratok finanszírozását ebből is biztosították. Következménye mérhetetlenül káros volt, jelentősen hozzájárult a reformációs folyamathoz, az egyházszakadáshoz. A bűnbocsátó cédulákat végül a tridenti zsinat (1545–63) tiltotta be.

Egy míves bűnbocsátó cédula

A bűn elkövetését, a büntetés elkerülését ezen kívül is adóztatták számos esetben. Így volt az orvosoknak sikertelenségi adója, boszorkányvadászat miatt kivetett adó, de a hivatalviselés, a kitüntetések és a kegyelem is adóztatható volt. A jelenlegi magyar adószabályok alapján is adóköteles lehet a bűncselekménnyel szerzett vagyoni érték, függetlenül attól, hogy az elkövetőt a bíróság elítélte volna a cselekedetéért.

Adófilozófiák

Ötrészes sorozatban elemeztük, hogy miért és hogyan adóztattak a történelem során. A kezdetekben – mai kifejezésekkel – önkéntes felajánlásokkal segítették az emberi közösségek a gyermekek, a betegek, az idősek, a csoportok vezetőinek (törzsfőnök, sámán) létfeltételeit. Ez alakult át szép lassan kötelezettséggé.

A mai modern államokban több ezer feladatot sorolnak fel a költségvetések, amelyeket a beszedett adókból finanszíroznak. Hogy néhány összefoglaló fogalmat is említsünk ezek közül: közigazgatás, igazságszolgáltatás, rendvédelem, honvédelem, egészségügy, oktatás, szociális ellátórendszer, nyugdíjak, lakhatás, katasztrófavédelem, kultúra.

Szent Pál székesegyház, London

Az adózás kezdetei terményekben, közösségért végzett szolgáltatásokban valósultak meg, ez alakult át az évezredek során termékekké, kötelezően végzett tevékenységekké, majd a fejlett pénzgazdálkodás kialakulásával pénzbeli kötelezettségekké. Manapság ez utóbbi az általános, de – különösen rendkívüli helyzetekben (árvíz, háború, járvány stb.) – az ősibb formák is előkerülhetnek.

A modern jogrendszerekben igyekeznek az adózás alapjait, elveit is szabályokba önteni. Erről három részben értekeztünk „Az alkotmányos adózástól az adózási alkotmányig” cím alatt. Ennek kezdetei is akár évezredekre visszavezethetőek, a Kürosz-henger, Hammurabi törvényei, a tizenkét táblás törvények, Justinianus keletrómai császár törvénykönyve, a Magna Charta, az Aranybulla, az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata és Alkotmánya, a nagy francia forradalom során kiadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, az ENSZ Alapokmánya csak néhány ilyen dokumentum a sorból.

Az adózás ma már szorosan összefügg az állampolgárság fogalmával (korábban más ’helyettesítő’ fogalmakat, például alattvalók, jobbágyok, alkalmaztak). A kötelezettségek alapvetően állampolgárokra vonatkoznak, illetve az állampolgárrá váláshoz is kapcsolódhatnak fizetési kötelezettségek. Mindezek alakulását is három részben mutattuk be, főként a magyar történelem ilyen jellegű rendelkezésein keresztül.

A társadalombiztosítás kezdetei is hosszú időre nyúlnak vissza. Modern kori története a XIX. század második felében indult el Németországban (Bismarck). A kötelező és államilag is irányított társadalombiztosításnak ma már számos eleme van (egészségügy, nyugdíjrendszer, gyermeknevelés, anyaság, lakhatás, stb.). A finanszírozása a kötelezően fizetendő járulékokból és adókból történik. A társadalombiztosítás, a jóléti rendszerek kialakulását, mai európai modelljeit három írásban mutattuk be.

Több írásban is foglalkoztunk az adóztatás lehetséges határaival. Ennek kapcsán szóba került – többek között – Swift adózási egyszeregye, illetve a Laffer-görbe is.

A környezetvédelem ’divatos’ hivatkozási alap az adóztatásnál. Napjainkban megpróbálják a szennyező fizet elvet alkalmazni (Pigou-elv). Van ahol az esővizet, máshol a tehénszellentést is adóztatni szeretnék. A környezetvédelmi termékdíj, a környezetterhelési díj széles skáláját állapítja meg az adóköteles tényállásoknak.

Az adóztatás határainak átlépése adócsaláshoz, adómegtagadáshoz, sőt nyílt tiltakozáshoz is vezethet. Erre hazánk történetében is számos példát lehet említeni, amit meg is tettünk a Magyarország adótörténete sorozatban. A rendszerváltozást követő három évtizedben is több ilyen atrocitás volt: Taxisblokád (1990), Bokros-csomag (1995), Agrárdemonstrációk (1997), Népszavazási kezdeményezés az országgyűlési képviselők költségelszámolására (2008-2009), A „zöld dosszié” fenyegetése (2013-tól), Internetadó (2014), Taxisok kontra UBER (2016) voltak a háromrészes sorozat alcímei.

A mai Westminster főhomlokzata a Temze partján