Kisvállalati adóalanyként működő társaságunk egyszerűsített foglalkoztatás keretében is alkalmaz magánszemélyeket. Az esetek többségében az ilyen módon foglalkoztatott munkavállalóknak a napi minimálbér kétszeresét meg nem haladó összeget fizet a cég az egy napi munkáért. Más esetekben a napi minimálbér kétszeresét meghaladó összegben, napi 35 ezer forintban állapodunk meg az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalóval. Kérdésünk arra irányul, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében kifizetett összeg kiva-alapot képez-e a társaságnál. Az Adó szaklap válasza.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 20. § (1) bekezdése értelmében a kisvállalati adó a tőke- és osztalékműveletek korrigált eredménye, növelve a személyi jellegű kifizetések összegével. Személyi jellegű kifizetésnek minősül – a Katv. 20. § (2) bekezdés a) alapján – azon személyi jellegű ráfordítás, amely a társadalombiztosítás ellátásairól, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint járulékalapot képez az adóévben. Ahhoz, hogy egy adott tétel személyi jellegű kifizetésként a kisvállalati adóalap részét képezze, egyrészt a Tbj. 27. §-a alapján a járulékalapot képező jövedelem fogalmának meg kell felelnie, másrészt pedig – számviteli szempontból – személyi jellegű ráfordításként kell azt kimutatni. Járulékalapot képező jövedelemről a Tbj. 6. §-a szerinti biztosítási jogviszony hiányában nem lehet szó.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) szerinti egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem keletkezik biztosítási jogviszony, így az ilyen jogviszony keretében kifizetett juttatás – főszabály szerint – nem tartozik bele a kisvállalati adóalapba. Ettől eltérően kell megítélni azt a helyzetet, ha az Efo. tv. szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott részére a kisvállalati adóalany az egy napi munkáért a minimálbér napibérként meghatározott összegének kétszeresét meghaladó összeget fizet. Ilyen esetben a „különbözet”, azaz a minimálbér napibérként meghatározott összegének kétszeresét meghaladó rész növeli a kisvállalati adó alapját. Ennek hatterében a Katv. 20. § (3) bekezdés d) pontja áll, amely szerint az adóalap megállapításakor növelő tételként kell figyelembe venni a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 3. számú melléklet A) részében meghatározott, a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségeket, ráfordításokat. A Tao tv. 3. számú melléklet A) rész 14. pontja szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül az Efo tv. szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére az adózó által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a külön jogszabály szerinti kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) napibérként meghatározott összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.
Amennyiben az Efo tv. szerinti munkaviszonyban álló személy részére kifizetett napibér nem haladja meg 2023-ban a 21 340 forintot (10 670 forint × 2), akkor a kifizetés nem képezi a kisvállalati adóalap részét. Amennyiben a kifizetés meghaladja a 21 340 forintot, úgy a „felettes rész” a tőke- és osztalékműveletek korrigált eredményébe beleszámít, ezáltal pedig a kisvállalati adó alapjának részét képezi.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2023/12-3. számában jelent meg.
