Építőipari munkák és a fordított áfa (II. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az áfa rendszerében egyes építőipari munkák attól függően esnek egyenes vagy fordított adózás alá, hogy építési hatósági engedélykötelesek-e, illetve az adott munka egyáltalán termékértékesítésként vagy szolgáltatásnyújtásként kezelendő-e. Az adóhatóság kiadott ugyan az értelmezést segítő szakmai véleményt, azonban a gyakorlatban még így sem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az adott munkára egyenes vagy fordított adózás alkalmazandó. Cikksorozatunk második része.

(Cikksorozatunk első része itt olvasható.)

A generálkivitelező értékesítése

Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja értelmében fordított adózás alá esik a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés.

A 10. § d) pontja szerint termék értékesítésének minősül az

• építési-szerelési munkával létrehozott,
• az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan
• átadása a jogosultnak,
• még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.

Jóllehet a hatályos magyar jogszabályok nem definiálják a generálkivitelező fogalmát, a köznyelvben a mai napig generálkivitelezőnek nevezik azt a vállalkozót, aki (amely) egy meghatározott készültségi fokot elérő – általában kulcsrakész, beköltözhető, de legalábbis szerkezetkész – ingatlan felépítésére, átadására vállal felelősséget. A polgári jog rendszerében ugyan ilyenkor a felek között vállalkozási szerződés jön létre, Magyarország azonban élt a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa ie.) 14. cikkében a tagállamok részére biztosított lehetőséggel, és ezen ügyleteket nem szolgáltatásnyújtásként, hanem termékértékesítésként rendeli kezelni az áfában. Ez a termékértékesítés pedig a fordított adózás egyéb feltételeinek teljesülése esetén fordított áfás lesz. Mivel itt a törvény erejénél fogva fordított áfás ügyletről van szó, ehhez nem szükséges az sem, hogy az adóalany az Áfa tv. 88. §-a szerint adókötelessé tegye az ingatlanértékesítéseit.

Építési-szerelési munka eredménye

Az Áfa tv. 10. § d) pontjának egyik tényállási eleme az, hogy a vállalkozó által végzett munka építési-szerelési munkának minősüljön, és az átadandó ingatlan ennek eredményeként jöjjön létre. Az e jogszabályhely alá tartozó ügyletek tehát nem egy már meglévő ingatlanra irányulnak, hanem az értékesítő maga építi fel az átadásra kerülő ingatlant, a vevő megrendelésével összhangban. Amennyiben például egy ingatlanberuházó saját maga épít ugyan fel ingatlanokat, de nem megrendelésre, hanem csak a már kész ingatlanokra keres vevőket, akkor ez nem az Áfa tv. 10. § d) pontja, hanem a 9. § szerinti termékértékesítés lesz. Ugyanez a helyzet akkor, ha a beruházó már az építkezési munkálatok idején talál ugyan vevőt az épülőfélben levő ingatlanra, azonban a vevőnek az építkezés tekintetében nincs érdemi utasítási joga, csak például a csempéket, járólapokat, szerelvényeket választhatja ki. Ekkor főszabályként egyenes áfás lesz az értékesítés. Fordított adózás a kész ingatlanok értékesítésénél akkor merülhet fel a beruházónál, ha az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjának jb) alpontja szerinti 2 éves időtartam leteltét követően, “régi” ingatlanként sikerül csak értékesíteni, és a beruházó adókötelessé tette az ingatlanértékesítéseit. Ez azonban már az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésének nem az a), hanem az e) pontja szerinti esetkör, ami jelen cikknek nem tárgya.

Az ingatlannyilvántartásba bejegyzendő ingatlan

A generálkivitelező által teljesített termékértékesítésnél nem feltétele a fordított adózásnak az, hogy az építési-szerelési munkák építési hatósági engedélyköteles beruházás során teljesüljenek. Kulcsfontosságú ugyanakkor, hogy a létrehozott ingatlant az ingatlannyilvántartásba be kell-e jegyezni, mivel csak ekkor tartozik az ügylet az Áfa tv. 10. § d) pontjának hatálya alá.

A NAV következetesen képviselt álláspontja szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlanok körébe nemcsak a tulajdoni lapon feltüntetendő ingatlanok értendőek bele, hanem az ingatlan-nyilvántartás bármely részében feltüntetendőek mindegyike, így ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendőnek minősül például az olyan ingatlan is, ami kizárólag az ingatlan-nyilvántartási térképen szerepel.

A Kúria a Kfv.I.35.425/2011. számú ítéletében – amelyet elvi bírósági határozatként EBH2012. K.13. számon tettek közzé – e tekintetben az adóhatóságétól eltérő álláspontot képviselt. A szóban forgó esetben egy földterületen került sor terményszárító berendezés felépítésére. A földterület tulajdonosa azonos volt a felépítmény tulajdonosával, és a földterület már szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. A Kúria álláspontja szerint a létrehozott különleges rendeltetésű terményszárító ily módon osztja az „alapföld” jogi sorsát, az nem minősül olyan „önálló ingatlannak”, amely miatt az ingatlan-nyilvántartásba akár a bejegyezhető tények körébe is bejegyzésre lenne köteles. A térképen történő feltüntetés nem jelent ingatlan-nyilvántartási bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény fogalomrendszerében. Lényegében tehát a szárító összeszerelésével nem jött létre „épület”, azaz nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető ingatlan. Ezáltal nem valósult meg az Áfa. tv. 10. § d) pontjában foglalt azon feltétel, hogy a jogügylet ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadására vonatkozott, következésképpen a fordított adózáshoz szükséges együttes feltételek nem álltak fenn.

Az adóhatóság mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a hatályos magyar jogszabályokra és a magyar jogrendszer sajátosságaira tekintettel a Kúria által kialakított álláspontot kizárólag az ítélettel elbírált konkrét adóügy esetében kell kötelezően alkalmazni, mivel az Áfa tv. 10. § d) pontjának az ítélet szerinti szűk értelmezése az adósemlegesség elvébe ütközne. Az épületek, építmények létrehozatalára irányuló, tartalmilag azonos ügyletek ugyanis az általános forgalmi adózás szempontjából nem eshetnek eltérő megítélés alá kizárólag azon tény alapján, hogy

– a földrészlet és az azon létrehozni kívánt épület, építmény tulajdonosa azonos személy-e vagy sem, illetve

– a tulajdonos személyének egyezése esetén az épületek, építmények ingatlan-nyilvántartásban történő feltüntetése tárgyában a tulajdonos mikor és milyen tartalmú döntést hoz.

A fentiek következtében a Kúria ítélete nem eredményezte az adóhatósági álláspont általános jellegű megváltoztatását a kérdésben.

Az ingatlan átadása a jogosultnak

Az adóhatóság hivatalos álláspontja értelmében a kivitelező által teljesített ügylet Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti megítélését nem befolyásolja, hogy az adott, rendeltetésszerű használatba nem vett ingatlan félkész, szerkezetkész vagy befejezett ingatlan, továbbá azon körülmény sem, hogy az építési-szerelési munkával létrehozott ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba vétele nem az általa teljesített ingatlan átadással szoros összefüggésben, hanem további építési-szerelési munkák elvégzését követően történik meg.  Ebből következően nemcsak a kulcsrakész (beköltözhető) állapotra felépített ingatlan átadása tartozhat az Áfa tv. 10. § d) pontjának hatálya alá.

Az adóhatósági értelmezésből fakadóan továbbá az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti értékesítésnél akár a használatbavételi engedély kiadását követően elvégzett munkák is fordított adózás alá eshetnek, amennyiben a felek közötti szerződés ezek elvégzését is előírta.

A teljesítéshez szükséges anyagok

Az Áfa tv. kifejezetten hangsúlyozza, hogy a fenti feltételek teljesítése esetén akkor is termékértékesítésként kezelendő az ügylet, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Nincs tehát jelentősége annak, hogy minden anyagot a vállalkozó hoz, vagy csak az anyagok egy részét adja ő, sőt, még akkor is az Áfa tv. 10. § d) bekezdése szerint minősül az ügylet, ha minden anyagot, terméket a megrendelő bocsát a vállalkozó rendelkezésére. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert utóbbi esetben a kivitelező lényegében csak a munkáját adja az ügylethez, amiből logikusan következne, hogy szolgáltatást nyújt a megrendelő részére. Az Áfa tv. speciális szabálya azonban még ezt az esetkört is termékértékesítésként rendeli kezelni. Mivel az anyagok a megrendelő tulajdonában voltak és maradtak, azok értékét természetesen nem fogja kiszámlázni a kivitelező, csak a munkadíjának megfelelő összeget, azt viszont termékértékesítésként.