Három évre nő a szavatossági idő
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Már tárgyalja a parlament az új Polgári Törvénykönyv tervezetét, ami várhatóan 2010-től lesz hatályos. Az új kódex változtat a szavatossági és jótállási szabályokon is. Az eddigi 6 hónap helyett általános 3 éves – ingatlanokra 5 éves – elévülési szavatossági határidőt ír elő és bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen helytállását a fogyasztóval szemben.
A hibás teljesítés hatályos szabályait illetően a legtöbb kritika a szavatosság határidőrendszerét érinti. Mivel a szolgáltatásokkal szembeni minőségi követelmények része a tartósság is, a szolgáltatásnak a rendeltetése szerinti tartós használatra kell alkalmasnak lennie. A javaslat ezért az eddigi 6 hónapos elévülési határidőnél jóval hosszabb, 3 éves általános szavatossági elévülési határidőt ír elő, amely egyaránt vonatkozik a fogyasztói és a nem fogyasztói szerződésekre. Ennél rövidebb határidő köthető ki használt dolgokra (de egy évnél rövidebb itt sem lehet). Ingatlannál a szavatossági igény bármely szerződésre (nem csak fogyasztói szerződésre) 5 év alatt érvényesíthető.
Közvetlenül felel a gyártó
A törvényjavaslat bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen helytállását a fogyasztóval szemben (termékszavatosság). Vagyis az üzletszerűen forgalomba hozott termék hibája esetén annak mindenkori (fogyasztónak minősülő) tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a hibát javítsa ki, vagy – ha az megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges – a terméket cserélje ki. A gyártóval szembeni igények annyiban korlátozottak, hogy csak kijavítást és cserét lehet követelni, elállási jog nem merülhet fel (mivel köztük nincs szerződés), és árleszállítást sem lehet kérni.
A termékszavatossági idő 3 éves elévülési idő alatt érvényesíthető, az igényérvényesítés jogvesztő határideje öt év.
Jótállás
A jótállás azért szigorúbb helytállás, mint a szavatosság, mert a szavatosságnál a vevőnek kell bizonyítania, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor hibás volt; a jótállásnál viszont az eladónak kell bizonyítani, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállást vállaló fél a jótállás időtartama alatt bármikor felmerülő hibáért helytáll, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szolgáltatás már a jogosultnál hibásodott meg. A jótállás önként vállalt többletkötelezettséget jelent, tartalmát elsősorban az azt megalapozó szerződés határozza meg.
A jövőben a kötelező jótállás visszaszorulása várható, mivel működő piacgazdasági körülményeknél a jótállás versenyeszköz a szereplők között, ezért jogszabállyal nem szükséges kötelezővé tenni (ma két területen: egyes fogyasztási cikkekre és lakásépítésnél ír elő jogszabály kötelező jótállást).
