Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adóhatóság, ellenőrzési tapasztalatai alapján tájékoztatót tett közzé a használt árucikkek értékesítése kapcsán (pl. gyermekruha, egyéb ruha, más ingóságok). A cikk szerzője, Kertész Gábor az Accace Hungary adómenedzsere.
Az egyes használt cikkek értékesítéséről bizonylatot kell kiállítani. Mivel a saját ingóságaikat értékesítő magánszemélyek rendszerint nem áfaalanyok, nem számlát, nem nyugtát, hanem egyéb bizonylatot kell kiállítaniuk.
Az egyéb bizonylatra nincs semmilyen formai előírás, azonban legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
Az adóhatóság kiemeli, hogy a készpénzes bevételekhez a nyomtatványboltokban kapható bevételi pénztárbizonylat formailag megfelelő.
Annak érdekében, hogy a magánszemély ellenőrizni tudja, hogy az értékesítésekkel kapcsolatban terheli-e adófizetési kötelezettség, a megszerzett bevételeit összesítenie kell, és azokról nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás készítése során célszerű a bizonylatok adattartamából kiindulni, hogy minden szükséges adatot tartalmazzon. A nyilvántartásnak az adatokat időrendben, folyamatosan vezetve, és ellenőrizhetően kell tartalmaznia.
A bizonylatokat és a nyilvántartásokat az értékesítéstől számított 6 évig kell megőrizni, amely igaz az elrontott dokumentumokra is.
Ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel – főszabály szerint – minden olyan bevétel, amelyet az átruházásra tekintettel a magánszemély megszerez (pl. az eladási ár, a cserébe kapott dolog megszerzéskori szokásos piaci értéke).
A jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni a megszerzésre fordított összeget, a megszerzéssel és eladással kapcsolatos, igazolt költségeket és az értéknövelő beruházások költségét.
Főszabály szerint: Bevétel – költség = jövedelem.
Megjegyzendő, hogy a saját előállítású, készítésű termékek értékesítése nem tekinthető ingó értékesítésnek, az önálló tevékenységből származó jövedelmet keletkeztet, amelyre más szabályok az irányadók.
A magánszemélynek azt a bevételt, amelyre ingó vagyontárgy értékesítéséből tesz szert, és az ebből származó bevételének éves összege a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított évi összes jövedelme a 200 ezer forintot nem haladja meg, nem kell bevallania.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a magánszemélynek az adóévben csak használtcikk értékesítéséből származott bevétele és annak éves összege alapján a magánszemélyt bevallási kötelezettség nem terheli, akkor az adóévre vonatkozóan bevallást sem kell benyújtania.
Amennyiben a magánszemély a használt cikk értékesítésén túlmenően más jogcímen (pl. munkaviszony alapján) is szerzett jövedelmet, de a használt cikk értékesítéséből származó bevétele/ jövedelme alapján nem kell bevallást benyújtania, akkor éves bevallásában csak a más jogcímen szerzett jövedelmét kell feltüntetnie, az ingó értékesítésből származó összeget nem.
A fenti értékhatár átlépését követően a használtcikk értékesítéséből származó bevétel/jövedelem bevallási kötelezettség alá esik, és az a külön adózó jövedelmek között szerepel.
A fentiek csak arra az esetre igazak, ha a használt termékek értékesítése nem gazdasági tevékenység keretében történik.
A fentieken túl IDE kattintva részletesen olvashat még a kedvezményes áfakulcs alkalmazási lehetőségeiről az étkezőhelyi vendéglátásban, a kétlépcsős azonosításról és az eheti adótraffipax helyszínekről. A cikk szerzője, Kertész Gábor az Accace Hungary adómenedzsere. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.
A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.
A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.
A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
