Hiteles útnyilvántartás kell a költségelszámoláshoz

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az útnyilvántartásnak hitelesnek kell lennie, ennek hiányában ugyanis a költségelszámolás nem fogadható el. Az útnyilvántartás hitelt érdemlőségét ugyanakkor kétség esetén az adózónak kell bizonyítania – derül ki egy közelmúltban megjelent Adózási kérdésből.

Egy konkrét ügyben az adóhatóság jogerősen megállapította, hogy az adózó 2002-2004. években a társaság tulajdonában lévő egyik személygépkocsiról útnyilvántartást nem vezetett, két másik személygépkocsi útnyilvántartása pedig hiányos, és a valóságnak nem megfelelő tartalmú volt. Az adózó az útnyilvántartásokkal kapcsolatos nyilatkozatát az ellenőrzés során többször módosította, visszavonta, azokat előbb nem találta, majd a számítógépen készült, később korrigált tartalmú kézzel írott formátumú nyilvántartásokat nyújtott be. Ezeket az adóhatóság szúrópróbaszerűen ellenőrizte, amelynek eredményeként számos ellentmondásra bukkant. Megállapította azt is, hogy a társaság a gépjárművek használatára, tárolására, felvételére vonatkozó szabályzatot nem készített, a cégautókat az ügyvezető szabadon, minden ellenőrzés nélkül használhatta, a magáncélú használat nem volt kizárható. A vizsgált időszakban hatályos jogszabályok alapján az útnyilvántartásokat a fentiek miatt a kizárólagos üzleti célú használatot igazoló hiteles dokumentumként nem fogadták el, így az adózó terhére cégautóadót, egészségügyi hozzájárulást és munkaadói járulékot állapítottak meg.

Az adózó ezt köbvetően kereset indított az adóhatóság határozatának a megsemmisítése és a fizetési kötelezettségeinek a törlése érdekében. Álláspontja szerint a cégautóadó havi adó, így az adóhatóságnak havonta keletkezett a bizonyítási kötelezettsége, amelynek nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság az Szja tv. – vizsgált időszakban hatályos – 70. §-ához kapcsolódó kereseti kérelem vonatkozásában megállapította, hogy az útnyilvántartásnak hitelesnek kell lennie, ennek hiányában ugyanis a költségelszámolás nem fogadható el. Az útnyilvántartások ugyanakkor a perbeli esetben nem voltak hitelesek, és az adóhatóság megállapításait az adózó bizonyítékokkal nem cáfolta meg. Márpedig az útnyilvántartás hitelt érdemlőségét az adózónak kell bizonyítania. Miután a nyilvántartások összességükben nem voltak hitelesek, így az elsőfokú bíróság szerint nincs jelentősége annak, hogy a havi rendszerességű adóbevallásból következően a tételes havi ellenőrzése megvalósult-e vagy sem.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság (LB) rámutatott arra, hogy az adózó kötelessége, hogy az útnyilvántartása megfeleljen a valódiság elvének, és annak a törvényes követelménynek, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az útnyilvántartással kapcsolatos valamennyi tény, körülmény, bizonyíték (az adózó nyilatkozatai, az útnyilvántartással kapcsolatos cselekményei, a nyilvántartások elkészítése, benyújtása, változtatott, továbbá ellentmondásos adattartalma) együttes értékelésével állapította meg, hogy a konkrét ügyben az útnyilvántartások összességükben nem minősültek hitelt érdemlőnek. Az elsőfokú bíróság a hiteltelenség okán az útnyilvántartások tételes havi ellenőrzését nem minősítette indokoltnak, és így jogszerű határozatnak értékelte az APEH döntést, amellyel az LB is egyetértett. (AEÉ 2010/10.)

---