Jogeset a háromszögügyletek uniós értelmezéséről (1. rész)

2014 márciusában egy osztrák adóalany (Luxury Trust Automobil) nagy értékű luxusautókat szerzett be brit partnerétől, amelyet a brit szereplő közvetlenül az osztrák partner vevőjéhez, egy cseh adóalanyhoz szállított le.

Az Európai Unió Bírósága 2022 július 14-én a C-247/21 számú határozatában tette közzé a Luxury Trust Automobil ügyében hozott döntését. Az ügy 2014-re nyúlik vissza, amikor három szereplő bonyolított le több háromszögügyletet. 2014 márciusában egy osztrák adóalany (Luxury Trust Automobil) nagy értékű luxusautókat szerzett be brit partnerétől, amelyet a brit szereplő közvetlenül az osztrák partner vevőjéhez, egy cseh adóalanyhoz szállított le. Tekintve, hogy az Egyesült Királyság akkor még az unió tagja volt, így egy klasszikus háromszögügyletet ismerhetünk fel az ügylet körülményeit értelmezve. Mindhárom szereplő a saját országában letelepedett adóalanynak minősült. A luxusautók szállításának megszervezése az osztrák adóalany feladata volt.

Az ügyletben mindhárom fél a saját országának adószámát használta. Az osztrák adóalany a kiállított számláira természetesen felvezette saját adószámát, cseh vevője adószámát, ezen felül a számlák tartalmazták a brit adóalany azonosítóit is. Szintén tartalmazták a számlák az alábbi fordulatot: „adómentes Közösségen belüli háromszögügylet”, illetve az osztrák adóalany az időszaki összesítő jelentésében szerepeltette az ügyleteket, háromszögügyletre vonatkozó jelöléssel, a számlák nettó módon lettek kiállítva.

Látszólag tehát minden ismérve teljesült a háromszögügyletnek, akkor joggal teheti fel a kérdését a tisztelt olvasó, hogy hogyan juthatott el az ügy egészen az Európai Unió Bíróságáig, és hogyan kerülhetett az ügy végére pont 8 évvel azután, hogy az ügyletek számla szerint teljesültek.

A gondok első lépésben a cseh adóalanynál jelentkeztek, ugyanis az osztrák adóhatóság megkereséssel élt a cseh adóhatóság irányába, hogy vizsgálják meg a cseh adóalany eleget tett-e adófizetési kötelezettségének, és a nagy értékű luxusautóknak mi lett a további sorsa. A gond tehát az volt, hogy a cseh adóalany – bár az ügyletek teljesítésének időpontjában élő adóalanyként szerepelt a cseh adóhatóság nyilvántartásában – a székhelyén nem volt elérhető. Ezen felül nem tett eleget a háromszögügyletek utáni adóbevallási, illetve adófizetési kötelezettségének. Sajnos az ügyről szóló nyilvánosan elérhető tájékoztatók nem tartalmaznak információt az autók fellelhetőségéről, további sorsáról.

Az osztrák adóhatóság 2016. április 25-i határozatában az ügyletre áfát számított fel az osztrák adóalany részére. Indoklásában kifejtette, hogy az ügylet meghiúsult háromszögügyletnek tekintendő, valamint az áfa megfizetésének alapjául az osztrák áfa törvény 25. §-át hozta fel, amely szerint az osztrák adóalany hibás számlát állított ki, ugyanis az nem tartalmazta az arra utaló megjegyzést, hogy az ügylet alapján az adókötelezettség a cseh adóalanyra száll át. Mivel az ügylet során az osztrák adóalany az osztrák adószámát használta, ezért Közösségen belüli termékbeszerzés címén áfát kell fizetnie. Végül azt is megállapította, hogy az ügylet olyan hibában szenved, amely utólag sem orvosolható.

Az ügy folytatása, illetve az Európai Bíróság ítélete annak jogalapja a következő cikkben lesz olvasható.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---