Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Annál is inkább érdemes áttekinteni az adófizetésre vonatkozó szabályokat, mentességeket, mert mind többen adnak-vesznek az interneten, és 2012. január 1-jétől módosultak az ingó vagyontárgyak átruházására vonatkozó adózási szabályok. Az Adó szaklap cikke elmondja, miként kell mérlegelni a kereskedelem összes körülményét adózási szempontból.
Az ingó vagyontárgyak átruházására vonatkozó adózási szabályok módosítása indokolt volt, és egyben nagyon időszerű is. A korábbi szabályozás nem volt összhangban az általános forgalmi adóval, és ez sok esetben jogbizonytalanságot okozott. Ugyanakkor az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a használt ingóságok kereskedelme. Sokan látogatják az online piactereket, ahol minden elképzelhető és elképzelhetetlen használt vagy új dolog megvásárolható, a gyűjtők cserélhetnek és „kincsekre vadászhatnak”. Itt viszonylag gyorsan pénzzé lehet tenni a felesleges holmikat, tehát ez kiegészítő kereseti forrást vagy akár megélhetést is biztosít az eladónak. A többé-kevésbé használt holmikkal való kereskedés terjedése a gazdasági szükségszerűség mellett a fiatalok körében elterjedt divatirányzatoknak (retro, vintázs) is betudható. Ezért az internetes adásvétel mellett reneszánszukat élik a bolhapiacok is. Azonban sokan nem is gondolnak arra, hogy az online vagy valódi piacokon folytatott „kereskedelemnek” adózási következménye is lehet. Pedig az adóhatóság folyamatosan figyelemmel kíséri ezeket a piacokat is.
Az ingó vagyontárgy fogalmát a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 3. § 30. pontja indirekt módon határozza meg. Az értelmező rendelkezésben említett kivételekkel ingó vagyontárgynak kell tekinteni minden olyan dolgot, amely nem minősül ingatlannak. A meghatározás alapján nem tekinthető ingó vagyontárgynak a fizetőeszköz, az értékpapír, valamint a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termés, termény. Például, ha a magánszemély nem a tulajdonában lévő erdőterületet, hanem az azon lévő „lábon álló” fát értékesíti, akkor a megszerzett bevétele jogcím szerint nem ingó vagyon értékesítéséből, hanem önálló tevékenységből származó bevétel lesz.
Az ingó vagyontárgyak (ingóságok) értékesítésével összefüggésben személyi jövedelemadó, valamint – ha az értékesítés önálló tevékenységnek minősül – egészségügyi hozzájárulás-, illetve általános forgalmi adófizetési kötelezettsége lehet a magánszemélynek.
Az adókötelezettség keletkezését, annak fennállását nem befolyásolja az a körülmény, hogy az eladásra szánt ingóságot újságban, szórólapon vagy interneten hirdetik meg eladásra, és az sem, hogy az adásvétel internetes portálon keresztül, piacon vagy bármely más helyen, például a magánszemély lakásán jön létre.
Ugyanakkor az adókötelezettség jogcímét alapvetően meghatározzák más egyéb körülmények, például az, hogy a magánszemély milyen célból vásárolta, vagy szerezte meg azt az ingóságot, amelyet eladott.
Gyakori, hogy a háztartásban feleslegessé vált, a család által már nem használt holmik cserélnek gazdát, vagy az egyébként saját használatra vásárolt ingóságait adja el valaki, például azért, mert kisebb lakásba költözik, vagy pénzszűkében van. Ebben az esetben az értékesítésből származó bevételből az Szja-tv. 58. §-a alapján, az ingó vagyontárgyak átruházására vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani az adókötelezettséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az értékesítés után minden esetben adót is kell fizetnie a magánszemélynek. Egyfelől a használt holmikat néhány kivételtől (pl. műtárgy, ritka gyűjtemény) eltekintve nem lehet annyiért eladni, mint amennyiért megvásárolták. Így az esetek többségében nem is keletkezik jövedelem. Másfelől az értékesítés jellegére, elsődleges céljára tekintettel bizonyos összeghatárig tulajdonképpen „adómentes” a bevétel, illetve a jövedelem.
Az adókötelezettség szempontjából más elbírálás alá esik, ha a magánszemély az ingóságok értékesítését gazdasági tevékenység keretében végzi. Ebben az esetben az értékesítésből származó jövedelem után az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell adózni. A törvényi meghatározás szerint a gazdasági tevékenység tágabb fogalom, mint az üzletszerűség. Ugyanakkor a köznapi beszédben sokszor egymás megfelelőjeként használják ezt a két fogalmat. A könnyebb érthetőség érdekében a cikk további részében is gyakran előfordul az üzletszerű megjelölés, azonban ez alatt a kifejezés alatt – a fogalmi meghatározás kivételével – mindig gazdasági tevékenységet kell érteni.
Amennyiben a magánszemély olyan dolgokat ad el, amelyeket saját maga készített (pl. kézimunka, ékszer, dísztárgy stb.), akkor megállapítható, hogy a tevékenységének eredményét értékesíti. Ebben az esetben is az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni.
Előfordul gyakran az is, hogy az eladott ingóságot (bútort, berendezési tárgyat, gépet stb.) korábban a saját önálló tevékenységéhez használta a magánszemély. Ezekben az esetekben eltérőek lehetnek az adózási szabályok annak függvényében, hogy az adott dolgot kizárólag a tevékenységével összefüggésben használta a magánszemély vagy attól függetlenül is.
Az előzőektől eltérő, speciális adózási szabályok vonatkoznak a fémhulladékok értékesítésére.
Mind a saját készítésű, mind pedig a felvásárolt, összegyűjtött ingó vagyontárgyak értékesítése – az adózó választása szerint – folytatható magánszemélyként vagy vállalkozás keretében. Ha a magánszemély a vállalkozási formát választja, akkor értelemszerűen az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint kell adóznia.
Nem üzletszerűen folytatott ingóértékesítés
Nem állapítható meg az üzletszerűség, ha a magánszemély a feleslegessé vált, eredetileg saját használatra vásárolt vagy ajándékba kapott, örökölt holmiját alkalomszerűen értékesíti. Az ingóságok rendszeres értékesítése sem alapozza meg feltétlenül az üzletszerűséget. Lehetséges, hogy a szülők rendszeresen és folyamatosan értékesítik egy internetes oldalon a gyerekek kinőtt ruháit, cipőit. Ezeket a holmikat nem azzal a céllal vásárolták meg, hogy a későbbiekben értékesítsék, hanem azért, mert a gyerekeknek szüksége volt rá. Az, hogy a kinőtt holmikat rendszeresen eladják, nem jelent gazdasági tevékenységet. Más lenne a helyzet akkor, ha más családoktól is összegyűjtenének, esetleg olcsón felvásárolnának a használt ruhákat, és azokat például egy online piactéren saját hasznukra eladnák. Ez az eset már kimeríti a gazdasági tevékenység fogalmát.
Ha az ingó vagyontárgy értékesítése nem üzletszerűen történik, akkor az értékesítésből származó jövedelem az Szja-tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó – külön adózó – jövedelemnek minősül.
A jövedelem megállapításánál az eladási árból levonható az ingó dolog megszerzésére fordított összeg, a szerzéssel és eladással kapcsolatosan felmerült, igazolt költség és az ingó vagyontárgy értékét növelő beruházás (értéknövelő beruházás) költsége. Nem vonhatók le viszont azok a költségek, amelyeket (például a vállalkozói tevékenységével összefüggésben) korábban költségként már elszámolt a magánszemély.
Amennyiben az értékesített ingó vagyontárgy a házastársak vagy más magánszemélyek közös tulajdonát képezte, akkor – a tulajdonosok eltérő rendelkezése vagy a tulajdonjogi korlátozások hiányában – az értékesítésből származó jövedelmet a tulajdonostársaknak a tulajdoni hányaduk arányában meg kell osztaniuk.
Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel alatt minden olyan bevétel értendő, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez.
Így bevételként kell figyelembe venni az eladási árat, vagy például csere esetén a cserébe kapott dolognak a szerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékét. Az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatását (apportként történő bevitelét) is értékesítésnek kell tekinteni. Apportálás esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben vagy más hasonló okiratban meghatározott értéke minősül bevételnek.
Nem tekinthető viszont ingó értékesítésből származó bevételnek az az összeg, amelyet az ingó vagyontárgy értékesítésének időpontjában érvényes szokásos piaci áron felül kap a magánszemély. Ez az összeg – mint egyéb jövedelem – az összevont adóalapba tartozó jövedelemként adóköteles.
Például, ha a magánszemély a gépkocsiját 4 millió forint könyv szerinti értéken apportként beviszi egy gazdasági társaságba, miközben a jármű piaci értéke 2,5 millió forint, akkor a 4 millió forintból csak 2,5 millió forintot lehet ingó értékesítésből származó bevételként bevallani, az 1,5 millió forintot pedig az összevont adóalapba tartozó egyéb bevételként kell szerepeltetni a bevallásban.
Az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét az Szja-tv. 3. § 9. pontjában foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.
Megszerzésre fordított költség címén levonható a bevételből:
Amennyiben az ingóság megszerzésére fordított összeg az előzőekben leírtak szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek. Ebben az esetben a bevételt – a levont 75 százalékon felül – semmilyen más jogcímen nem lehet csökkenteni.
Az Szja-tv. 3. § 32. pontja szerint értéknövelő beruházásnak tekintendő az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét növelő, igazoltan felmerült olyan ráfordítás (kiadás), amely annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt.
| Példa
Egy magánszemély 3,5 millió forintért eladja a korábban örökölt antik bútorát. A bútort közvetlenül az eladása előtt átpolíroztatja, kisebb hibáit megjavíttatja 400 ezer forintért, és ezt számlával igazolni tudja. A magánszemély a jövedelem megállapítása során az eladási árból levonhatja az antik bútornak a hagyatéki eljárásban megállapított értékét és a bútor helyreállítására fordított 400 ezer forintot is. |
Az ingó vagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelem után 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadót kell fizetni. A jövedelmet egészségügyi hozzájárulás (eho) nem terheli. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie. Így szól a szabály abban az esetben is, ha a magánszemély kifizetőtől szerezte a jövedelmét.
2012. január 1-jén lépett hatályba az a szabály, amely szerint az adóévben megszerzett 600 ezer forintot meg nem haladó bevételből nem kell jövedelmet megállapítani. Amennyiben 600 ezer forintnál több bevétele volt a magánszemélynek, akkor az adóévben megszerzett összes bevétel alapján kell a jövedelmét kiszámolnia. Azonban nem kell az adót megfizetni és bevallani, ha az adóévre megállapított jövedelem összege nem haladja meg a 200 ezer forintot. Ha ennél több jövedelmet szerez ingóértékesítésből a magánszemély, akkor is csak a 200 ezer forint feletti rész után kell a személyi jövedelemadót megfizetni. Ez utóbbi esetben a teljes jövedelmet be kell ugyan vallani, de az adóból 32 ezer forintot (a 200 ezer forint 16 százalékát) nem kell megfizetni.
| Mérlegképes Kreditkártya |
|---|
|
Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide! Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt. A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai |
Üzletszerűen folytatott ingóértékesítés
Az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni az ingóságok eladásából származó jövedelem után, ha az értékesítés a törvényben meghatározott gazdasági tevékenység keretében történik.
Az Szja-tv. 3. § 46. pontja szerint abban az esetben valósul meg a gazdasági tevékenység, ha a magánszemély a tevékenységet üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja, feltéve, hogy a tevékenysége ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és a tevékenység végzése független formában történik. Ez a meghatározás, és ennek alapján a gazdasági tevékenység megítélése összhangban van az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénnyel (továbbiakban: Áfa-tv.).
A gazdasági tevékenység adójogi minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ténylegesen eredményes, illetve jövedelmező-e. Érdektelen tehát, hogy a ráfordítások milyen mértékűek, illetve hogy meghaladják-e a bevételeket.
A gazdasági tevékenység megvalósulásának további feltétele, hogy a magánszemély tevékenységét üzletszerűen vagy tartósan, rendszeresen folytassa. Üzletszerűnek tekinthető a tevékenység, amennyiben a személy megélhetésében nem elhanyagolható mértéket képvisel. Az üzletszerűség vizsgálata során az értékesített tétel mennyiségét, az értékesítés körülményeit, valamint az életszerűségét kell figyelembe venni.
Rendszeresség esetén nem feltétel, hogy a személy árrés elérése céljából értékesítsen, az értékesítések ismétlődése már adóalannyá teheti.
A tevékenység minősítését az sem befolyásolja, hogy azt a magánszemély fő-, melléktevékenységként, vagy esetleg hobbiként végzi.
Összegezve a leírtakat elmondható, hogy az eset összes körülményét figyelembe véve kell, illetve lehet egy adott tevékenységről megállapítani, hogy az gazdasági tevékenységnek minősül-e vagy sem. Ezt bizonyítja az előző pontban a használt gyermekruhák értékesítésével kapcsolatosan leírt példa. További példaként lehetne említeni a lomtalanításokon összegyűjtött, még használható ingóságokat. Ha ezeket a holmikat azért gyűjti össze rendszeresen a magánszemély, hogy azután értékesítse, akkor ezzel folyamatosan bevételhez juthat, adott esetben a megélhetését is ez biztosítja, így bizonyosan megállapítható a gazdasági tevékenység.
Ha a gazdasági tevékenység megvalósul, a magánszemélynek – az áfa alanyaként – be kell jelentkeznie az adóhatósághoz. Amennyiben az értékesítés ellenértéke éves szinten nem éri el a 6 millió forintot, alanyi adómentesség választására lehet jogosult a magánszemély. Az alanyi adómentesség választására jogosító feltételekről az Áfa-tv. 187–188. §-ai rendelkeznek.
Fontos szabály, hogy az alanyi adómentesség időszaka alatt is fennáll a számla-, illetve bizonylatkiállítási kötelezettség, de ilyen esetben az értékesítésekről kiállított számlán (nyugtán) áthárított áfa értelemszerűen nem tüntethető fel.
A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság. A bejelentés elmulasztása esetén utólag – az adóhatósági ellenőrzés
során – már nem választható az alanyi adómentesség.
Az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelem után az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell az adót megfizetni, ugyanakkor az adó alapjául szolgáló jövedelmet az Szja-tv. 58. §-a, vagyis a nem üzletszerű ingóértékesítésnél leírt szabályok szerint kell kiszámítani. Így az értékesített vagyontárgy megszerzésére, értékének növelésére fordított kiadások abban az esetben is levonhatók a bevételből, ha azok az értékesítés adóévét megelőzően merültek fel. Továbbá az a szabály is alkalmazható, mely szerint nem keletkezik adókötelezettség (nem kell jövedelmet megállapítani), ha a bevétel összege az adóévben nem haladja meg a 600 ezer forintot.
Tekintettel arra, hogy az üzletszerű ingóértékesítésből származó jövedelem, mint önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapba tartozik, az után 27 százalékos mértékű ehót is kell a magánszemélynek fizetnie. A megfizetett ehót viszont nem tudja költségként elszámolni, mivel a jövedelmét nem az Szja-tv. 3. számú melléklete, hanem az 58. § rendelkezései szerint állapítja meg. Ez a jogszabályhely nem említi az elismert költségek között a megfizetett ehót, valószínűleg azért, mert a nem üzletszerű értékesítések esetén nincs ilyen fizetési kötelezettsége a magánszemélynek
Az Szja-tv. 29. §-a szerint, ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem után a 27 százalékos mértékű ehót a magánszemélynek kell megfizetnie, és azt költségként nem számolhatja el (nem is térítik meg a részére), akkor a megállapított jövedelem 78 százaléka tekintendő az adó alapjául szolgáló jövedelemnek.
Mindezek alapján, az üzletszerű értékesítést folytató magánszemély az 58. § szerint megállapított jövedelmének 78 százaléka után fizet személyi jövedelemadót és ehót.
Fontos tudni, hogy a magánszemélytől (nem kifizetőtől) megszerzett bevétel után az értékesítő magánszemélynek kell az adóelőleget megállapítani és negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A jövedelmet terhelő ehót is eddig az időpontig kell – előlegként – megfizetni.
Szűcs Józsefné az Adó szaklap 2013/7-8 számában megjelent cikkéből a fentieken túl megtudhatja, miként kell adózni saját készítésű termékek értékesítése után, milyen kötelezettségei vannak az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek, miként kell adózni fémhulladék értékesítése után, valmint milyen szabályok vonatkoznak a tevékenységhez használt ingó vagyontárgyak elidegenítésére. Az Adó szaklap 2013/7-8. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
