Közösségen belüli termékbeszerzés a bírósági gyakorlat tükrében
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Közösségen belüli használt cikk belföldi adómentes beszerzésének elsődleges feltétele, hogy a számla tartalmazza az értékesítő viszonteladói minőségét, amelynek hiányában az áfa a belföldön alanyi mentességet választó beszerző terhén marad.
Az elsőfokú adóhatóság 2017. november 21. és december 21. között a 2015–2017. évekre áfa adónemben a VIES rendszer adatain alapuló kockázatelemzést követően támogatói eljárást folytatott le adózónál és megállapították, hogy a közösségi tagországokból történő vásárlások során megadta közösségi adószámát, de belföldön nem fizette meg az áfát. Tájékoztatta az adóhatóság, hogy ha megadja közösségi adószámát, akkor nem járhat el alanyi adómentes minőségben, és jogosultság hiányában azt le sem vonhatja. Adózó úgy nyilatkozott, hogy használt számítástechnikai cikkeket szerzett be, áfafizetési kötelezettsége nem áll fenn, ezért sem bevallást, sem összesítő nyilatkozatot nem nyújtott be. Ezt követően a 2019. október 7. napjától 2019. november 4-ig terjedő időszakban jogkövetési vizsgálat lefolytatására is sor került, amikor is ismételten rögzítették a bevallási és befizetési kötelezettség elmaradását, ezért a vizsgálat 2019. december 18-i kezdettel az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. tv. (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóellenőrzéssel folytatódott tovább. Adózó terhére az adóhatóság adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A másodfokú adóhatóság határozatával helyben hagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint adózó közösségi beszerzései során nem különbözeti adózás alá tartozó viszonteladóktól vásárolt, a számlák tartalma szerint normál közösségen belüli termékértékesítésről van szó, egyik számlán sincs feltüntetve az eladó részéről a viszonteladói minőség. A VIES adatszolgáltatás is azt mutatja, hogy a főszabály szerinti közösségen belüli termékértékesítést teljesítettek adózó részére az értékesítő partnerek. Az Áfa tv. 20. § (1) bekezdés b) pontja alapján az értékesítőnek kellene igazolnia a viszonteladói minőséget. A számlázási-bevallási adatszolgáltatások azonban azt igazolják, hogy az értékesítők nem viszonteladói minőségben jártak el. Így jelen esetben a használt ingóságokra vonatkozó szabályok alkalmazása nem merülhet fel.
Adózó keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította és hivatkozott az Áfa tv. 2. § b) pontja, 20. § (1) bekezdés d) pont db) alpontja, 20. § (2) bekezdés a)–b) pontja, 20. § (5) és (7) bekezdése, a 19. § a) pontja, a 193. § (1) bekezdés e) pontja és a 196. § rendelkezéseire. Indokolásában kiemelte, hogy mivel adózó megadta a közösségi adószámát a termék értékesítőjének, úgy kell tekinteni ezen ügyletekre, hogy adózó az Áfa tv. 19. § a) pontját alkalmazta, azaz a termékbeszerzés után terhelte az adófizetési kötelezettség. Így ezen beszerzésekre az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazandó, azaz az adóalany adózó nem járhatott el alanyi adómentes minőségben. Bár adózó alanyi adómentes, a kérdéses ügyleteknél nem járhatott el ilyen minőségben, meg kell fizetnie az áfát, ugyanakkor azt jogosultság hiányában nem vonhatja le. Az adózó által hivatkozott Áfa tv. 20. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásához viszonteladói minőségben eljáró partnertől történő beszerzés szükséges. Az adózó részére kiállított számlák szerint nem viszonteladóktól vásárolt, holott azt a számlákon szükséges lett volna feltüntetni. Így elmondható, hogy adózó számára a Közösségen belüli fő szabály szerinti termékértékesítést teljesítettek. A számlázási-bevallási adatszolgáltatás nem igazolja azt a tényt, hogy az értékesítők viszonteladói minőségben jártak volna el. A támogatói eljárás során készült jegyzőkönyvben foglaltak szerint felhívták adózó figyelmét a közösségi adószám használatának következményeire, és a használt cikkekre vonatkozóan is kapott tájékoztatást. Adózó azonban fenntartotta, hogy sem bevallási, sem áfafizetési kötelezettsége nincs. Adózó az elsőfokú határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kereseti kérelemnek eleget tevő szempontú új eljárás lefolytatására és új határozathozatalra utasítását kérte, melyet a Kúria elutasított. Hivatkozott arra, hogy az Áfa tv. 2. § (1) bekezdés b) pontja szerint adót kell fizetni a terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után. Ezen termékbeszerzések sajátos szabályait az Áfa tv. 19–23. §-ai tartalmazzák. A közösségi beszerzéseknél a terméket adóalanyként – azaz adószámukat megadva – eljárók esetében főszabályként érvényesülnek a 19. § adófizetési kötelezettséget előíró rendelkezései, míg a 20. § a mentesülési lehetőségeket tartalmazza. A 20. § (1) bekezdés b) pontja alapján a 19. § a) pontjától eltérően nem kell adót fizetni használt ingóság [213. § (1) bekezdés a) pontja], műalkotás [213. § (1) bekezdés b) pontja], gyűjteménydarab [213. § (1) bekezdés c) pontja] vagy régiség [213. § (1) bekezdés d) pontja] Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő viszonteladóként [213. § (1) bekezdés e) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i, 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 312–325. cikkeinek. Az adóalanyként eljáró adózó az adóhatósági eljárásban fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy használt ingóságot vásárolt. A fellebbezést a másodfokú adóhatóság elbírálta. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során a számlák adattartalmának megfelelően, a másodfokú adóhatósággal egyezően rögzítette, hogy azok nem tartalmazzák azt, miszerint viszonteladóktól vásárolt volna adózó. A jogerős ítélet ezen megállapításából következik, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság feltárta a releváns tényállást, nem sérültek az Air. tényállástisztázásra vonatkozó szabályai. Amennyiben ugyanis a számla nem tartalmaz az értékesítő viszonteladói minőségére vonatkozó adatot, úgy nem vizsgálandó az, hogy az eladó eleget tett-e a belföldi adóalany általi mentesüléséhez szükséges második feltételnek, azaz, hogy egyúttal igazolta-e a termék Héa-irányelv használt cikk kereskedőkre vonatkozó 312–325. cikkeinek megfelelő adóztatása. A viszonteladói minőség az adózó által befogadott számlák alapján nem állapítható meg, így nem kellett azt vizsgálni, hogy a közösségi eladó saját tagállamában használt cikk kereskedőként adózott-e, vagy sem a termékek után. Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés e) pontjának utolsó fordulata szerint az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében, ha a 20. § (7) bekezdése vonatkozik rá. Helytállóan jutott tehát arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli tényállás mellett az áfafizetési kötelezettség bekövetkezett adózó oldalán, ugyanakkor az Áfa tv. 196. § következtében nem jogosult annak levonására: a Közösségi termékbeszerzéshez kapcsolódó áfa az áfa körben alanyi mentesként adózó terhén marad (Kfv.35.240/2021/13).
A Közösségen belüli beszerzés akkor tekinthető teljesítettnek az Áfa tv. 21. § (1) bekezdése alapján, ha a vevő a tulajdonosként való rendelkezési jogot megszerezte, valamint az értékesített termék a terméket értékesítő adóalany közösségi tagállamát elhagyja.
Az elsőfokú adóhatóság az adózónál általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amelynek megállapításait a másodfokú adóhatóság helybenhagyta és azt állapította meg, hogy adózó a közösségen belüli termékbeszerzés után 34 906 000 Ft fizetendő és 34 906 000 Ft levonható adót szerepeltetett. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján rögzítésre került, hogy a ciprusi adóalany, aki adózó közösségi partnere volt, 2011. szeptember 28-án kiállította a 0009/11. számú számláját, azonban a termék (mezőgazdasági gép) értékesítése a vizsgált időszakban nem történt meg. A 2012. május 9-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv, illetve a CMR fuvarokmány igazolta, hogy a termék csak 2012. május 9-én került adózó birtokába. A ciprusi adóhatóság válaszirata szerint a ciprusi cég a terméket egy kínai társaságtól rendelte meg, azonban a kínai cég fantomtársaság volt, ezért egy szlovák társaságtól szervezte meg az áru leszállítását. Mivel a vizsgált időszakban közösségi termékbeszerzés nem történt – a ciprusi adóalany, mint értékesítő által kiállított számla meglététől függetlenül –, adózónak közösségen belülről történő termékbeszerzés alapján a vizsgált időszakban nem keletkezett adófizetési kötelezettsége, így a termékbeszerzés után levonható adó a bevallásban szereplő 34 906 000 Ft helyett 0 Ft összegű. Az Áfa tv. rendelkezései alapján a közösségi termékbeszerzés is abban az esetben minősül teljesítettnek, vagyis ténylegesen megvalósult ügyletnek, ha a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszáll a termék beszerzőjére, továbbá feltétel az is, hogy az értékesített termék elhagyja az értékesített adóalany tagállamát. Adózó a másodfokú határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyben az adóhatározatok indokolási részének megváltoztatását kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint peres felek között a vita abban állt, hogy mikor minősül teljesítettnek egy ügylet közösségen belüli termékbeszerzés esetén. Az Áfa tv. 2. § b) pontja alapján adót kell fizetni terméknek az Európai Közösségen belül egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után.
A hangsúly az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – jelen perbeli esetben – a teljesített előíráson van. A közösségen belüli termékbeszerzés esetén az ügylet akkor minősül teljesítettnek az Áfa tv. 21. § (1) bekezdése alapján, ha a vevő a tulajdonosként való rendelkezési jogot megszerezte, valamint az értékesített termék a terméket értékesítő adóalany közösségi tagállamát elhagyja. Nem értékelhető tehát alapos hivatkozásnak adózó azon nyilatkozata, hogy a tulajdonosként való rendelkezési jog megszerzéséhez nem kell a dolog elszállítása sem, mivel a közösségen belüli termékbeszerzés esetén törvényi feltétel az is, hogy a közösség egyik tagállamából a termék a közösség másik tagállamába kerüljön. Az ügylet teljesítése e két feltétel együttes fennállásával valósulhat meg. Ennek nem mond ellent az Áfa tv. 63. § (1) bekezdése sem, amely ugyanis nem önmagában a számlakibocsátáshoz köti a fizetendő adó megállapításának időpontját, hanem olyan számlakibocsátáshoz, amely az ügylet teljesítését tanúsítja. Más időpontként – amikor legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani az adót – szintén a teljesítéshez köti az Áfa tv. 63. § (1) bekezdése az adó megállapításának kötelezettségét. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján pedig az állapítható meg, hogy bár a számla kibocsátása 2011. szeptember 28-án történt, a termék az értékesítő tagállamából Magyarországra csak 2012. május 9-én került. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése adózó ügyében nem alkalmazható, ez a rendelkezés ugyanis a számlakibocsátás tényéhez köti az adófizetési kötelezettség keletkezését, és ekkor a számlakibocsátás miatt az adófizetési kötelezettség a számlán a termék értékesítőjeként megjelölt személyre áll be. Ezzel szemben az adózó jelen esetben a számlán vevőként szerepel. Adózó, miután adófizetési kötelezettsége a vizsgált időszakban nem keletkezett, úgy az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése, 120. § b) pontja alapján adólevonási jogot sem érvényesíthetett. Nem releváns, hogy a következő vizsgálattal érintett bevallási időszakokban az adóhatóság ellenőrzésének a teljesítés körében mi lesz az eredménye, ugyanis az adóhatóság a vizsgálattal érintett időszakban csak és kizárólag azt állapította meg, hogy 2011. IV. negyedévben a számlában feltüntetett termékértékesítés nem történt meg, amely tényt adózó semmilyen bizonyítékkal nem cáfolta meg. Adózó a felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelme teljesítését „a perben már előadottak szerint megjelölt okból” kérte, egyéb indokot felülvizsgálati kérelme nem tartalmaz. Az adóhatóság érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria az eljárása során megállapította, hogy az elsőfokon eljárt bíróság mindenben megfelelő ítéletet hozott: tényállása a valósággal egyező, rendkívül részletes és pontos, ismertette az elsőfokú határozatban, a fellebbezésben, a másodfokú határozatban foglaltakat, a kereset, az ellenkérelem tartalmát, idézte az irányadó jogszabályokat, amelyek helyes jogértelmezésével jogszerűen döntött, jogi indokolása teljes körű, közérthető és alapos. Helytálló jogértelmezéssel kidolgozta azt is, hogy a felperes által hivatkozott Áfa tv. 55. § (2) bekezdése, 60. § (1) bekezdése ügyében miért nem alkalmazhatóak. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek alapján rögzítette, hogy az adózó azon jogszabályi előírásokat, hogy adófizetés Közösségen belüli teljesített termékbeszerzéshez kapcsolódik [Áfa tv. 2. § b) pont], illetve, hogy termék Közösségen belüli teljesített beszerzése a termék feletti tulajdonosként való rendelkezést, illetve azt jelenti, hogy a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt [Áfa tv. 21. § (1) bekezdés], jogszabályhelyekre alapítottan nem cáfolta meg, ahogyan azt sem, hogy vonatkozásában e jogszabályhelyek helyett más jogszabályokat kellett volna alkalmazni (Kfv.35.795/2014/9).
(Részlet az Áfa-Kalauz 2002/4 számában megjelent Ruszthy-Horváth Flóra: Közösségen belüli termékbeszerzés a bíróság gyakorlat tükrében című cikkéből.)