Mit írjunk a számlára, ha nem kell áfát felszámítanunk? (IV. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amikor számlakibocsátásról beszélünk, a köznyelvben gyakran az “áfás számla” kifejezést használjuk. A számlákon ugyanakkor nem mindig szerepel áthárított áfa. Ennek viszont többféle oka is lehet, a számlán pedig megfelelően kell feltüntetni azt, hogy miért nem hárítottunk át áfát az üzleti partnerre. A vállalkozások számára gyakran nem egyértelműek az egyes esetkörök közötti különbségek, ami sokszor hibás számlázáshoz vezet. Cikksorozatunk soron következő részében összegezzük a határon átnyúló ügyletek számlázása során irányadó szempontokat, majd az Áfa tv. tárgyi hatályán kívüli ügyletekkel foglalkozunk.

A határon átnyúló ügyletek számlázása során irányadó szempontok

Ha egy határon átnyúló ügyletet számlázunk ki, ami után nem keletkezik áfafizetési kötelezettségünk, mindig meg kell vizsgálnunk, hogy ennek mi az oka.

Mind termékértékesítések, mind szolgáltatásnyújtások esetén először azt kell meghatározni, hogy melyik ország adóztathatja az adott ügyletet. Erre vonatkozóan az ún. teljesítésihely-szabályok adnak eligazítást.

Második lépésben azt kell megállapítani, hogy a teljesítés helyének országában ki lesz az adófizetésre kötelezett. Ha az a személy köteles megfizetni az áfát, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti, akkor egyenes adózású az ügylet; ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója helyett a beszerző, igénybe vevő köteles megfizetni az adót, akkor fordított adózású ügyletről van szó.

Függetlenül attól, hogy az ügylet egyenes vagy fordított adózás alá esik, az adóztatásra jogosult ország dönthet úgy, hogy mentesíti az adott ügyletet a hozzáadottérték-adó alól. Fordított adózás esetén azonban az adómentesség nem az értékesítőnél jelentkezik.

Ahhoz, hogy eldönthessük, a számlán adómentességre kell utalni, a “fordított adózás” kifejezést szükséges feltüntetni, vagy egyéb módon kell eljárni, meg kell vizsgálni, hogy belföldön vagy külföldön teljesült ügyletről van-e szó, az értékesítőnek az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye melyik országban van, az ügyletre milyen adózási mechanizmus vonatkozik, és ha adómentesség alkalmazható, az az értékesítő vagy a beszerző oldalán jelentkezik.

Áfa tv. tárgyi hatályán kívüli ügyletek

Az Áfa tv. hatályán kívüli ügyletek másik nagy kategóriájába azok tartoznak, amelyek az Áfa tv. tárgyi hatályán esnek kívül.

Amint arról már volt szó, az Áfa tv. 2. §-a határozza meg, mely ügyletek áfakötelesek. Ezek közül a számlázás szempontjából a már kifejtettek szerint a 2. § a) pontja releváns, vagyis az “adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása”.

Adóalanynak az 5. § (1) bekezdése értelmében az a jogképes személy vagy szervezet minősül, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. A gazdasági tevékenységet pedig a 6. § (1) bekezdése a következőképpen definiálja: “valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik”.

A 7. § a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység tekintetében kimondja, hogy az nem gazdasági tevékenység, és nem eredményez adóalanyiságot. Megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben kifejezetten nehéz megítélni, hogy közhatalmi vagy gazdasági tevékenységről van szó. Ilyen például a közterület-használati díj, amit egyes önkormányzatok áfás szolgáltatás ellenértékeként, mások közhatalmi tevékenység díjaként kezelnek. Az adóhatóság honlapján nemrégiben közzétett 2020/12. Adózási kérdés immár egyértelműen a közhatalmi tevékenységek közé sorolja be a közterület használatának hatósági eljárásban, díj ellenében történő engedélyezését, hangsúlyozva, hogy a parkolási szolgáltatás más megítélés alá esik.

A termékértékesítés definícióját a 9. § adja meg (“birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet”), de a 10. § egyes egyéb tényállásokat is termékértékesítésnek minősít, pl. zárt végű lízing vagy részletvétel esetén már a birtokbaadással megvalósul az áfa rendszerében vett termékértékesítés, a bizományosi ügyleteket pedig a törvény úgy kezeli, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél közötti termékértékesítés teljesülésének időpontjában a megbízó és a bizományos között is termékértékesítés valósul meg.

Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése értelmében szolgáltatás nyújtása bármely olyan ügylet, amely az Áfa tv. értelmében nem termék értékesítése.

Egyes tranzakciókról ugyanakkor az Áfa tv. kimondja, hogy azok nem minősülnek sem termékértékesítésnek, sem szolgáltatásnyújtásnak. Ilyen ügylet például a pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, pénzhelyettesítő eszköz (pl. bankkártya, kupon) “értékesítése”. E körben figyelemmel kell lenni arra, hogy a korábban egységesen pénzhelyettesítő eszközként kezelt utalványokra vonatkozóan 2019-től megváltozott a szabályozás, és az ún. egycélú utalványok ellenérték fejében történő átruházását már az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni. A többcélú utalványok értékesítése viszont továbbra is kívül esik az Áfa tv. tárgyi hatályán.

Az Áfa tv. 11. és 14. §-ai egyes ingyenes ügyleteket az áfa rendszerében ellenértékes értékesítésként rendelnek kezelni, következésképpen ha a “fogadó oldalon” az adóalanytól eltérő személy, szervezet van, ezen ügyletekről is számlát kell kibocsátani. A nevesített körökbe nem tartozó ingyenes átadások viszont továbbra sem tartoznak az Áfa tv. tárgyi hatálya alá.

A fentiek alapján

• ha az értékesítő nem adóalanyi minőségében jár el (pl. egy egyéni vállalkozó a vállalkozásába be nem vitt lakását értékesíti, vagy közhatalmi tevékenységnek minősül az adott ügylet), vagy
• az ügylet nem ellenértékes, és az Áfa tv. nem is rendeli termékértékesítésként, szolgáltatásnyújtásként kezelni,

akkor nem az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó tranzakcióról van szó.

Ilyen esetben egyáltalán nem is kellene számlát kibocsátani, hiszen az Áfa tv. 159. §-a értelmében az Áfa tv. tárgyi hatálya alá nem tartozó ügyletekre nem terjed ki a számlakibocsátási kötelezettség. Valamilyen bizonylatolásra – például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásaiból adódóan – viszont általában szükség van, az egyébként áfás gazdasági tevékenységet is folytató vállalkozásoknak, szervezeteknek pedig sokszor egyszerűbb az egyébként is használt számlázóprogrammal (esetleg számlatömbből) kiállítani az ügyletet kísérni hivatott bizonylatot. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mit is írjunk a számlára. A helyes megoldás az, hogy a számlán hivatkozzunk arra, hogy az ügylet az Áfa tv. tárgyi hatályán kívül esik. Ez történhet “áfa-körön kívüli” megjelöléssel vagy az erre utaló “ÁKK” rövidítéssel, de más olyan kitétel alkalmazása is megfelelő, ami egyértelműen utal arra, hogy nem az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozik a tranzakció.

Itt sem helyes az, ha áfamentességre hivatkozunk a számlán. Az áfamentesség ugyanis a korábbiakban már leírtak szerint azt jelenti, hogy az adott tranzakció tekintetében a teljesítés helyének országa lemondott az adóztatási jogáról. Az eleve nem adóköteles ügyletek vonatkozásában pedig az adóztatási jog és az arról történő lemondás sem értelmezhető.