Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szakmabelieknél, vagy szemfüles áfarajongóknál a parkolást érintő áfalevonás szabályai kapcsán joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan határolható el a parkolóhely bérbeadási-, illetve a parkolási szolgáltatás igénybevétele az áfalevonási tilalom szempontjából? Mivel bérbeadás esetén van lehetőség áfa levonására, parkolási szolgálatásnál viszont áfalevonási tiltás érvényesül, ezt a kérdéskört szeretnénk részeleteiben körbejárni.
Az Áfa tv. 86. § (2) bekezdés b) pontja alapján a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra adómenteség nem alkalmazható, tehát ezen bérbeadás áfaköteles szolgáltatásnyújtásnak minősül. Továbbá tekintettel arra, hogy a parkolóhely bérbeadási szolgáltatás nem esik az Áfa tv. 124. §-a alapján az áfa levonási tilalmi körbe tartozó szolgáltatások közé, így az Áfa tv. általános áfalevonási szabályai (120. és 121 §) irányadók abban a tekintetben, hogy az előzetesen felszámított áfát a szolgáltatást igénybevevő levonhatja-e. Tehát abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – egy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, vagy szolgáltatásnyújtása érdekében használ, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.
Ezzel szemben az Áfa törvény 124. § (2) bekezdés e) pontja értelmében a parkolási szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó még abban az esetben sem vonható le, ha ezt a szolgáltatást az igénybe vevő adóalany saját, adóköteles termékértékesítése vagy szolgáltatásnyújtása érdekében használja. Az idézett jogszabályhely explicit kihangsúlyozza, hogy a parkolási szolgáltatásra vonatkozó levonási tilalom független az Áfa törvény 120. és 121. §-aitól.
Fentiek alapján tehát lényeges, hogy az adóalany el tudja különíteni, hogy egy parkolás esetében a szolgáltatásnyújtás parkolási szolgáltatás, vagy parkolóhely bérbeadási szolgáltatás igénybevételének minősül el.
Itt adódhat az egyszerűnek tűnő válasz az elkülönítésre: ha közterületi parkolóhelyen parkolok, akkor parkolási szolgáltatást veszek igénybe, de ha hosszútávra garázst bérelek egy irodaházban, akkor bérbeadási szolgáltatásról beszélhetünk.
Fenti elhatárolás logikusnak tűnik, de mi a helyzet, ha őrzött, magánparkolóhelyen parkolunk alkalmanként vagy hosszú távon, vagy ha egy bevásárlóközpont parkolóházában hagyjuk az autónkat? Milyen általános elhatároló elveket szükséges tehát követni annak érdekében, hogy megkülönböztessük a parkolóhely bérbeadást a „normál” parkolástól?
Az Áfa tv. bérbeadás definíciója alapján (259.§ 4. pont) bérbeadásnak tekintendő a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék (pl. ingatlan) időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek.
Ezen definíciónak tehát a klasszikus bérbeadás mellett a parkolási szolgáltatás is megfelel, hiszen az időleges használat fogalmába nemcsak a hosszabb távú, hanem az akár pár perces, pár órás használat is beletartozik. Nem tudjuk tehát az igénybevétel ideje alapján elkülöníteni az áfa levonhatósága szempontjából két külön típusként kezelendő szolgáltatásnyújtást.
Tapasztalataink alapján a kérdésben kialakított adóhatósági álláspont szerint a bérbeadással kapcsolatos felügyelet mértéke tekinthető elhatárolási szempontnak a kétféle szolgáltatás elkülönítése kapcsán.
Ez alapján az áfalevonási tilalom alá eső parkolási szolgáltatás igénybevételéről akkor beszélhetünk, ha az a szolgáltatást nyújtó közvetlen felügyelete és/vagy őrzése mellett vehető igénybe. Ez a felügyelet megnyilvánulhat abban, hogy a szolgáltatást nyújtó vagy annak alkalmazottai jelen vannak a helyszínen vagy az általa üzemeltetett automata berendezés alkalmas a használat idejének, helyének pontos regisztrálására.
Az áfa levonhatósága szempontjából bérbeadásnak minősülő szolgáltatás esetén a felügyelet mértéke kisebb, a bérbeadó nem kívánja felügyelni a folyamatos használatot, nem alkalmaz ehhez kapcsolódóan személyzetet, emiatt a használat díja nem függ a tényleges használattól, tehát, hogy egy adott számlázási időszakban egyáltalán igénybe veszi-e a bérlő a szolgáltatást. Tehát például egy irodaház mélygarázsának használata esetében bérbeadásról beszélhetünk még akkor is, ha a beléptetőrendszer elviekben alkalmas az igénybevétel pontos követésére, mivel ebben az esetben a belépés-kilépés regisztrálása nem a használat pontos követésének és a díjazás ez alapján történő megállapításának a hatókörében történik.
Amikor tehát az áfa levonhatósága szempontjából szeretnénk eldönteni, hogy parkolási szolgáltatás igénybevétele vagy parkolóhely bérbeadás történt-e, elsősorban a felügyelet mértéke az elhatároló szempont és nem a szolgáltatás igénybevételének időtartama.
Természetesen a gyakorlatban könnyen észrevehető, hogy leginkább a hosszabb távú bérbeadás jár együtt a kisebb mértékű felügyelettel és így az áfalevonás lehetőségével, illetve a rövidebb távú parkolás esetében fog teljesülni a nagyobb mértékű felügyelet kritériuma, amely a levonási tilalmat eredményezi. De mindenesetre nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben ez pont fordítottan érvényesül, illetve az is szubjektív lehet, hogy mi minősül rövid vagy hosszútávnak, tehát mindig a konkrét eset összes körülményét szükséges figyelembe venni, annak érdekében, hogy áfa levonás szempontjából megfelelően járjunk el.
A cikk szerzője Bély Edina, a VGD Hungary senior adótanácsadója. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.
