Petőfi Sándor és a pénzügyek – A siker útján (3. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2018. augusztus 10.
Címkék: ,
Rovat:
A Debrecenben töltött nyomorúságos telet követően 1844 februárjában Petőfi gyalog indult el Pestre. Már út közben megtapasztalhatta ismertségét, népszerűségét. Pesten Vörösmarty támogatásával a Debrecenben írt versei gyorsan kiadóra találtak, és ami egyáltalán nem mellékes, jelentősebb jövedelemhez is jutott ezáltal. Elkezdődött Petőfi rövid, de annál tüneményesebb karrierje.

„… aki cigánynak vet ezer pengőt ingyen, az nekem mindig adhat hatszáz pengőt kölcsön… mert ingyen el sem fogadnám, már annál csak büszkébb vagyok, hál’ istennek.”

(részlet Petőfi Teleki Sándorhoz írt kölcsönt kérő leveléből)

A cikk első részében bemutattuk Petőfi származását, családja nemességével kapcsolatos tényeket, valamint szüleinek vagyoni gyarapodását Petőfi gyermekkorában. A második részben szóltunk tanulóéveiről, ifjúkori próbálkozásairól a katonasággal, műfordítással, színészettel, bemutatva ezeknek Petőfire vonatkozó pénzügyi vonatkozásait is.

A cikkben – az előző részhez hasonlóan – többször hivatkozunk Petőfi tartozásaira, szerződéseire, jövedelmeire. Az akkori pénznemeket (aranyforint, pengőforint, váltóforint, garas) és összegeket átszámítjuk mai értékekre is, ezeket az összegeket zárójelben tüntetjük fel. Az átszámításhoz a Pénz- és ártörténeti szakportál adataira támaszkodunk. Az ár- és bér értékek eléggé megváltoztak az elmúlt 170-180 év alatt, de az átszámított értékek így is eligazodást jelenthetnek számunkra.

Petőfi, a segédszerkesztő

Verseskötetének kiadása mellett meg kell még említeni, hogy Bajza és Vörösmarty beajánlotta Petőfi Vachott Imrének, aki július elejétől Pesti Divatlap címen készült kiadni lapot. Mivel addig még volt néhány hónap, Petőfi hazalátogatott szüleihez Dunavecsére. Elszegényedett szülei egyetlen szobácskában éltek, így fiuk egy tehetős középbirtokostól, Nagy Páltól bérelt egy szobát. Rögvest bele is habarodott házigazdájának 14-15 éves leányába, Zsuzsikába.

Barabás Miklós: Petőfi Sándor, 1845

Barabás Miklós: Petőfi Sándor, 1845. Jókai szerint – ‘A Barabás által kőrerajzolt s a ‘Pesti Divatlap’ mellett megjelent hátratett kezű arczképe – ez a megszólalásig hű

A Dunavecsén töltött két hónap alatti élményeit ismét versekbe öntötte. Ezek közül az ’Egy estém otthon’ című versben szüleiről ír. A versben megjelenik apjával való kibékülése és rajongása anyja iránt.

EGY ESTÉM OTTHON (részletek)

Borozgatánk apámmal; / Ivott a jó öreg, / S a kedvemért ez egyszer – / Az isten áldja meg!

Beszéltünk erről, arról, / Amint nyelvünkre jött; / Még a szinészetről is / Sok más egyéb között.

Szemében „mesterségem” / Most is nagy szálka még; / Előitéletét az / Évek nem szünteték.

No csak hitvány egy élet / Az a komédia!” / Fülemnek ily dicsérést / Kellett hallgatnia.

Továbbá elszavaltam / Egy bordalom neki; / S nagyon, nagyon örültem, / Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra, / Hogy költő-fia van; / Előtte minden ilyes / Dolog haszontalan.

Nem is lehet csodálni! / Csak húsvágáshoz ért; / Nem sok hajszála hullt ki / A tudományokért.

De ekkor száz kérdéssel / Állott elő anyám; / Felelnem kelle – hát az / Irást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett / Kérdezgetésinek; / De nekem e kérdések Olyan jól estenek.

Mert mindenik tükör volt, / Ahonnan láthatám: / Hogy a földön nekem van / Legszeretőbb anyám!

Dunavecse, 1844. április

Pestre való visszatérése után elfoglalta segédszerkesztői állását a Pesti Divatlapnál. Munkájáért havi 15 váltóforint (mintegy 38 ezer mai forint) fizetést, valamint lakhatást és étkezést is kapott, ezen túl elkötelezte magát, hogy a Pesti Divatlap minden számába 2 forint (kb. 5 ezer mai forint) külön díjazásért ír egy verset.

A korábbi életmódjától való búcsúzást szintén megénekelte egy versében:

BUCSÚ A SZINÉSZETTŐL (részlet)

Adom tudtára mindazoknak, / Kiket tán sorsom érdekel, / Hogy tiszta látkörét jövőmnek / Sötét, nehéz köd lepte el. / Eddig Thalia papja voltam, / Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! / Kalandok, isten veletek!

Pest, 1844. június végén

A segédszerkesztői állás nem volt megterhelő, napi rendszeres elfoglaltságot jelentett, mellette bőven maradt ideje versírásra, barátkozásra az irodalmi élet személyiségeivel, egyéb tevékenységre. Olyan jól érezte magát, hogy a következő egy évben alig mozdult ki Pestről. Versei a Pesti Divatlap mellett más irodalmi lapokban is megjelentek.

A Debrecenben írt verseket tartalmazó kötete (109 verssel) az őszi vásár idején jelent meg, ’A helység kalapácsa’ című parodikus elbeszélő költeménye október 27-én. Mivel ebben az eposzában – szándékosan – kora dagályos fogalmazását gúnyolta ki, ez ellenségeket is szerzett neki. Ez a verse volt az egyik oka Nádaskay Lajos sértő bírálatának, majd Petőfi és a Honderű című lap összezördülésének.

Novemberben 6 nap hat éjszaka alatt írta meg a ’János vitéz’ című meséjét, amelyet Vachott Imre 100 forintért (valószínűleg ez váltóforint volt, így ennek mai értéke 250 ezer forint) vásárolt meg tőle, és 1845 elején adott ki.

Vachott 15 éves unokahúgával, Csapó Etelkével 1844-ben ismerkedett meg. A szerelembe esés most sem maradt el, de ennek Etelke 1845. január 7-én bekövetkezett halála véget vetett. Petőfi, mint oly sokszor, ismét versírással élte túl bánatát, 1845 márciusában jelent meg 34 verssel a ’Cipruslombok Etelke sírjáról’ című kötete.

Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)

Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)

A Vachott Imrétől kapott lakást 1845 január végén Petőfi elhagyta, átköltözött Vachott Sándor lakásába (Etelke üresen maradt szobájába), akik földbérletükre, Tápióságra költöztek. Itt Petőfi többször is meglátogatta őket. Nem sokkal később, 1845 április 1-jétől Vachott Imrének felmondott, Vachott meg akarta szerezni Petőfit lapja kizárólagos munkatársául, és versenként 5 pengőforintot (kb. 31 ezer mai forint) ígért a költőnek. Petőfi ezt elfogadta, és több hónapra való költeményt adott át a kiadónak, az ezek után kapott honorárium lett felvidéki utazásának útiköltsége.

Felvidéki diadalút, versözön 1845-ben

Petőfi három hónapot töltött a Felvidéken (Eperjes, Lőcse, Késmárk, Igló, Rozsnyó, Losonc stb.). Több helyen is fáklyászenével, díszlakomákkal köszöntötték, itt ízlelte meg igazán a siker, az elismertség ízét. Rimaszombaton a nemesség tisztújítást tartott, megválasztották és feleskették táblabírának.

Az utazási élményeit ’Úti jegyzetek’ címmel jelentette meg az Életképek című lapban, 1845 júliusában.

Az 1844-45-ös évek igen termékenyek voltak költeményekben is. Az említetteken túl a két év termését önálló kötetben, egy újabb románcának (Mednyánszky Berta) vallomásait a ’Szerelem gyöngyei’ címmel adta ki, de még ugyanebben az évben (november 16-án) megjelent költeményeinek második kötete is ’Versek’ címmel.

Természetesen az újabb kötetek tisztes honoráriumokat is jelentettek a költőnek, de támadásokat is. Főleg a Honderűben és az Életképekben jelentek meg ellene írások (Nádaskay Lajos, Császár Ferenc, Petrichevich-Horváth Lázár tollából, de Nagy Ignác és Garay János is kritizálta), amelyekre a Pesti Divatlapban verssel és megjegyzésekkel válaszolt. Vörösmarty, Bajza, Szemere Pál, Toldy Ferenc méltányló bírálatokkal ismerték el Petőfi költészetét.

Az év során többször is meglátogatta szüleit, akik Szalkszentmártonba költöztek, ez újabb versek írására adott ihletet és lehetőséget. Az ősz folyamán ismét lakást váltott, Várady Antallal vett ki közös lakást.

Összes költemények

Az 1846-os évben tovább folytatódott Petőfi sikerszériája. ’Felhők’ címmel 1846 áprilisában jelent meg 66 versét tartalmazó kötete, regényt írt ’A hóhér kötele’ címmel, illetve megírta a ’Tigris és hiéna’ című drámáját. A regényt – Eötvös József közbenjárásával – 150 forintért (mintegy 380 ezer mai forint) adta el.

Verseinek megjelent német fordítása is, ezekhez német önéletrajzot is írt.

Májusban Pálffy Alberttel meglátogatta az időközben Dömsödre költözött szüleit. Kovács Jánosnétól béreltek szobát 20 forintért (50 ezer forint), Petőfi szüleinél étkeztek, amelynek költségeit szintén megtérítették.

Júniusban Petőfi eladta 500 pengő forintért (ez 3 millió mai forintot meghaladó érték volt!) összes verseinek kiadói jogát Emich Gusztávnak.

Szerződés

mely a mai napon az alulírtak között következőképen köttetett:

1. Én Petőfi Sándor átadom t.c. Emich Gusztáv urnak költeményeim összes és illetőleg második, ezer példányra terjedhető kiadását, melynek tartalma:

a. János Vitéz,

b. Helység kalapácsa,

c. Salgó

d. Versek I. kötet

e. Versek II. kötet

f. Cipruslombok

g. Szerelem gyöngyei

h. Felhők

i. Egy víg hősköltemény

k. A meglevő s eddig még ki nem nyomatott költemények egy füzetre terjedő kézirata.

Míg ezen ezer példányos kiadás egészen el nem kél: nincs jogom azt sem magamnak ujra kinyomatni, sem másnak eladni.

II. Én Emich Gusztáv adok t.c. Petőfi Sándor urnak ezen egy kiadásért 500 ft azaz ötszáz forintot pengő pénzben, melynek felét azaz 250 pengő forintot akkor fizetem le, ha szerző a kéziratot teljesen kezembe adja, a másik 250 pengő ftot pedig a könyv kinyomatása után 14 nappal.

Pest, jún. 22. 1846.

Petőfi Sándor

Emich Gusztáv könyvtáros

Az ellenérték kifizetésére két részletben, 1846. augusztus 28-án és 1847. március 18-án került sor. Az összes költeményekhez Barabás Miklós ismét lerajzolta Petőfit.

Petőfi jövedelmei lehetővé tették volna egy jobb lakás bérlését is, ennek ellenére most Pákh Alberttel bérelt közösen egy homályos udvari szobát. Ebben 1847 tavaszáig lakott.

Szendrey Júlia

Az 1846-os év őszén Nagykárolyban ismerkedett meg Petőfi Szendrey Júliával. Az ismeretség gyorsan szerelemmé fejlődött, és Júlia – eleinte vonakodva ugyan – de viszonozta a költő érzelmeit. Petőfi több alkalommal megkérte Júlia kezét apjától, Szendrey Ignác erdődi tiszttartótól, de rendre elutasítást kapott, nem akarta a lányát hozzáadni egy nincstelen, bizonytalan jövedelemmel rendelkező férfihoz, számára a költő ismertsége kevés volt ahhoz, hogy feleséget eltartson, gyermekeket neveljen. Petőfi újabb és újabb kísérletei, illetve Júlia vonzalma végül annyit elértek, hogy egy év távolmaradást kért Szendrey Ignác, hogy majd azt követően legyen meg a végleges döntés.

Petőfi Debrecenen keresztül indult vissza Pestre, Debrecenben kapott olyan hírt, hogy Júlia mégis máshoz kíván menni. Felindulásában Petőfi megkérte az ismert színésznő, Prielle Kornélia kezét, aki igent mondott. A házasságból azért nem lett semmi, mert egyházi diszpenzáció nélkül sem az evangélikus, sem a katolikus pap nem volt hajlandó őket összeadni.

Szerencsére tisztázódott Júlia házasságkötési szándékával kapcsolatos félreértés is (verses formában, ahogyan ez Petőfihez „illett”!).

Ugyanebben az időben ismerkedett meg Petőfi Teleki Sándor gróffal, és gyorsan barátok is lettek. Ő volt Petőfi egyetlen arisztokrata barátja. A barátság alapozta meg azt a kölcsönkérést, amellyel a sokszor pénzzavarral küzdő Petőfi Telekihez fordult:

TELEKI SÁNDORHOZ

Pest, december 29. 1846.

Kedves druszám!

Nagy szomoruság éri a te fejedet, azért tanácslom néked, hogy légy rá elkészülve. De amily elkerűlhetetlen a halál, oly elkerűlhetetlen, hogy te nekem hatszáz pengő forintot adj vagy adjál, amint neked tetszik; mégpedig ugy, hogy kétszáz pengő forintot rögtön utnak indíts, akár addig végig se olvasd e levelet; négyszáz pengőt pedig márciusi pesti vásárra küldj föl. Ami a visszafizetést illeti, minden év végén adok Neked kétszáz pengő forintot, s így három év alatt kvittek leszünk. – Komolyan beszélek, kedves barátom, most mutathatod ki, ha van benned emberség. Életemben legeslegelőször fordultam mágnáshoz, kimélj meg a szégyenpirulástól, mely a ragyánál jobban el fogja rágni képemet, ha visszaútasítasz. Különben mint barátomhoz, nem mint mágnáshoz fordultam. Azt mondhatod, hogy nincs pénzed; akard és lesz, s aki cigánynak vet ezer pengőt ingyen, az nekem mindig adhat hatszáz pengőt kölcsön… mert ingyen el sem fogadnám, már annál csak büszkébb vagyok, hál’ istennek. Nem kétlem, hogy szívesen teljesíted kivánatomat, mégpedig kétszáz pengőt e pillanatban, mert ha óriási szükségem nem volna, nem is vetemedtem volna e lépésre. Küldd leveledet a pénzzel együtt a gyorskocsin. Lakásom: Hatvani utca, Jankovics-ház, 585-dik szám, 2-dik emelet. Viktort köszöntöm. Vagyok

őszinte barátod

Petőfi

Az 1847-es év elejétől az Életképek című lappal szerződött költeményenként másfél aranyat (mintegy 42 ezer mai forintot) kapott. Ezen kívül még a győri Hazánk című laptól is volt jövedelme Petőfinek. A távolmaradást sem Petőfi, sem Júlia nem tartotta be, a szigorú apa inkább félrenézett, minthogy Petőfivel újabb konfliktus alakuljon ki.

Az esküvőt az ismerkedés egyéves évfordulójára, 1847. szeptember 8-ára tűzték ki. Petőfi hozzájárult (reverzálist adott) születendő gyermekeik katolikusként való neveléséhez, megkapták az egyházi engedélyt (diszpenzáció) is, így megtarthatták az esküvőt. Szendrey Ignác a házasságkötésnél nem volt jelen, és hozományt sem adott lányával.

A mézesheteket Teleki Sándor koltói kastélyában töltötte az ifjú pár. A boldogság a legszebb szerelmes versek megírására ihlette a költőt.

Orlai Petrich Soma - Petőfi dolgozószobájában

Orlai Petrich Soma – Petőfi dolgozószobájában

Október 4-én költöztek be Pesten a Dohány utcai Schiller-ház I. emeleti lakásba (az a mai Rákóczi út, Síp utca, Dohány utca kereszteződésében volt). Két szobában Petőfiék laktak, a harmadikat kiadták Jókainak.

A megélhetési költségek fedezésével nem volt gondja Petőfinek, mert 1847. június 26-án újabb szerződést kötött Emich Gusztávval, amit 1848 január 1-jén kiegészítettek:

Szerződés

Alólirottak a következendő szerződésre léptünk:

1-ször. Én Petőfi Sándor összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyváros 1847-ben egy kötetben kiadott, s mely kiadásnak címlapja és tartalma idemellékeltetik, örökre eladtam, minek következtében a föntebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja.

2-szor. Én Emich Gusztáv, mint kiadó, fizetek a szerzőnek egyszer mindenkorra (semel pro semper) 1,500 – mondd: egyezerötszáz pengő forintot három egyenlő rátában, és pedig a folyó 1847-ik évi június 27-kén 500 mondd: ötszáz; 1847-ik október 1-én 500 mondd: ötszáz; és 1847-ik novemb. 20-kán az utolsó 500 mondd ötszáz pengő forintot.

3-szor. Én Petőfi Sándor ezen szerződés következtében egyszersmind kötelezem magamat, az ezentúl irandó költeményeimet egyes kisebb darabokban vagy kötetekben ki nem adni, hanem azokat összegyüjteni, mig egy olyan kötetet képeznek, mint ezen első nagy kötet (tudnillik nagy nyolcadrétben 35 ivet körülbelül) s ezen második folyamatot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárosnak, az előre meghatározott díjért: egyszer mindenkorra (semel pro semper) 2,000 mondd: kétezer pengő forintért.

Ezen szerződést két egyenlő példányban elkészítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel megerősítettük.

Költ Pesten június 26. 1847.

A harmadik pontot illetőleg közös megegyezés mellett abban állapodtunk meg, hogy a második kötet honoráriumából 1,000 azaz egyezer pengő forintot e folyó 1848-dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengő forintot, augusztus és novemberben pedig kétszáz pengőt; a második ezer pengőt pedig 1849-ben szinte hónaponként, száz pengő forintjával. E második ezer pengő ily módoni lefizetése azonban csak ugy áll, ha szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848 év folytában a kiadónak; ellenkező esetben ezen összeg lefizetése mindaddig fölfüggesztetik, mig a kézirat a kiadó kezében nem lesz, s akkor az előbben ezer pengőnek annyi közösen megegyezett kamatja vonatik le, ameddig ezen ezer pengő 1849 elejétől kezdve hevert.

Költ Pesten január 1. 1848.

A szerződés szerinti 3500 forint mai értéken közel 22 millió forintnak felel meg, ami Petőfi és felesége megélhetését 1849 októberéig biztosította (volna!). A kifizetéseket a szabadságharc eseményei megnehezítették, de Emich Gusztáv tartotta magát a szerződéshez, 1850 júniusában és júliusában fizetett ki Szendrey Júliának összesen 330 pengőforintot (kétmillió mai forint).

A Schiller-házban Jókai kiköltözése után az üresen maradt szobába Petőfi szülei költöztek be (1848 tavaszán). Jókai albérleti díjának kiesése után az 550 forintos éves bérleti díj megfizetése már meghaladta Petőfi lehetőségeit, ezért 1848 augusztusában a Lövész utca 391. szám alá költöztek. Ez volt Petőfi utolsó lakhelye.

A szabadságharc küzdelmei, a segesvári csata hozott olyan fordulatot, ami miatt Szendrey Júliának, és közben megszületett gyermeküknek, Petőfi Zoltánnak az anyagi biztonságát nem kis mértékben befolyásolták.

Petőfi Sándor életének legfontosabb helyszínei

Petőfi iskolái: Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód, Selmec, Pápa

Ifjúkori katonáskodásának állomáshelyei: Sopron, Graz, Zágráb, Károlyváros

A vándorszínész pihenői: Balatonfüred, Ozora, Simontornya, Szekszárd, Mohács, Mezőberény, Székesfehérvár, Kecskemét, Nagykőrös, Pozsony, Debrecen, Diószeg, Székelyhíd

Az 1845-ös utazás: Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Igló, Rozsnyó, Losonc, Salgó, Balassagyarmat

Az 1847-es utazás: Debrecen, Nagykároly, Erdőd, Nagybánya, Szatmár, Nagyvárad, Nagyszalonta, Szolnok, Abony, Rimaszombat, Putnok, Miskolc, Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Széphalom, Ungvár, Munkács, Beregszász, Koltó, Kolozsvár

A honvédtiszt nevezetesebb állomásai: Pest, Debrecen, Marosvásárhely, Medgyes, Vízakna, Szászsebes, Szászváros, Kolozsvár, Nagyszalonta, Nagyszeben, Vajdahunyad, Karánsebes, Lugos, Freidorf, Mezőberény, Szolnok, Székelykeresztúr, Fehéregyháza

Még két epizód

Meg kell még említeni két rövid történetet, amely Petőfi pénzügyeihez kapcsolódik, de ezek nem vele estek meg.

Petőfi apja részt vett a szabadságharcban. Az öreg Petrovics 1849 év elején nyomatott proklamációkkal Debrecenbe, Kossuthhoz ment, aki amikor megtudta, hogy Petőfi apja, 300 forintot utalványoztatott neki (ez váltóforintban is közel egymillió mai forintot ért!). Petőfi apja még láthatta unokáját, de nem sokkal ezt követően meghalt, anyja két hónappal később, május 17-én hunyt el.

A cikksorozatban Petőfi életének azon eseményeit emeltük ki, amelyek pénzügyi oldalról érdekesek. Nem tértünk ki viszont azokra az eseményekre, amelyek fontos részei Petőfi élettörténetének, de gazdasági-pénzügyi oldalról szemlélve kevésbé jelentősek (a Petőfiről szóló könyvtárnyi irodalom ezeket bőségesen ismerteti).

Az utolsó epizód, amiről szólni kell, Petőfi összes költeményeinek későbbi kiadása. Petőfit a segesvári csata után holttá nyilvánították. Fia, Petőfi Zoltán gyámjának (a korban egyáltalán nem szokatlan módon) testvérét, Petőfi István nevezte ki a gyámhatóság. Petőfi összes költeményei a szabadságharc bukását követő években a cenzúra miatt nem jelenhettek meg, erre csak 1858-ban kerülhetett sor. Ugyanebben az évben kezdte újra a működését a Magyar Tudományos Akadémia is, amely Petőfi összes költeményeinek ítélte az 1000 forintos akadémiai nagydíjat. Az összeget a gyámhatóság kezelte, és Petőfi Zoltán nevelési költségeire fordították.

&&&&&

Cikksorozatunk befejező részében Petőfi műveiben megjelenő gazdasági-pénzügyi-adózási gondolatokról szólunk.

Irodalom:

Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője

Fekete Sándor: Petőfi Sándor életrajza I. [1973]

Petőfi Sándor összes költeményei

Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése


Kapcsolódó cikkek:


Petőfi Sándor és a pénzügyek – Katonaság, színészet, nyomorúság (2. rész)
2018. augusztus 3.

Petőfi szülei elszegényedését követő években többször is került válságos helyzetbe. A katonaság és a színészélet sem hozott megváltást számára. Ha jövedelemhez jutott azt gyorsan felélte, de gyakran halmozott föl adósságokat is. Az 1838-1844 közötti években sokat tanult, de életmódjára – rövid időszakokat kivéve – a nyomor volt a jellemző.

Petőfi Sándor és a pénzügyek (1. rész)
2018. július 27.

Petőfi Sándor a legismertebb magyar költő. Magyarországon és más országokban is. Műveit számos nyelvre lefordították angoltól a japánig, némettől az olaszig, de még egzotikus nyelveken is találkozhatunk Petőfi verseivel. Sokan kutatták Petőfi életét, és sok a kérdőjel vele kapcsolatban. Gazdasági, pénzügyi dolgait viszont nemigen elemezték, ezért írásunk hiánypótlónak számít.