Portugália közvetettadó-rendszere (2. rész)

Az előző cikkben érintőlegesen már foglalkoztunk a portugál áfa-bevallással, bár ott még csak a gyakoriság volt fókuszban. Jelen cikk keretében ismerkedjünk meg a bevallás tartalmával, szerkezetével!

A korábban már említett hármas területi tagozódás (kontinentális Portugália, Madeira, Azori-szigetek) visszaköszön a bevallásban is, ugyanis rögtön a bevallás elején jelölni kell, hogy az adóalany székhelye melyik földrajzi területen helyezkedik el. Azonban, ha az adóalany más földrajzi egységben is végez adóköteles tevékenységet, mint ahol a székhelye van, az is megengedett, csak a bevallás plusz melléklet kitöltését követeli meg az adóköteles forgalom bevallására.

Természetesen van a bevallásnak olyan része, amely a Közösségen belüli forgalom bemutatására szolgál, mind értékesítés mind beszerzési oldalról megközelítve. Ennek a résznek azért van különös jelentősége, mert – hasonlóan más EU-tagállamokhoz – a forgalom nagyságától függ, hogy összesítő jelentést havonta, vagy negyedévente lesz köteles benyújtani a közösségi forgalmáról.

Természetesen az árumozgások értékét az Intrastat-jelentés miatt is fontos nyomon követni, hiszen Portugáliában is értékhatárhoz van kötve, hogy milyen típusú Intrastat-bevallásra kötelezett az adóalany.

Anélkül, hogy elmélyednénk a portugál Intrastat-jelentések tartalmában, annyit érdemes megemlíteni, hogy beszerzési oldalon 350,000 euró, értékesítési oldalon 250,000 euró forgalom felett már egyszerűsített Intrastat-jelentésre kötelezett az adóalany. Az ország hármas tagozódása itt is tetten érhető, ugyanis külön értékhatárok vonatkoznak a Madeirán, illetve az Azori-szigeteken működő adóalanyokra, amelyek jóval alacsonyabbak, mint a kontinentális Portugáliában, és természetesen itt is eltérnek az értékhatárok beszerzési- és értékesítési oldalon.

Tapasztalatom szerint minden ország áfa-bevallásának megvan a maga sajátossága, ami megkülönbözteti a többi ország bevallásától. Ez alól a portugál áfa-bevallás sem kivétel, amelynek a legnagyobb odafigyelést igénylő része a jóváírások jelentésének szabályait öleli fel. Abban az esetben ugyanis, ha adóalany – bármilyen okból – csökkenti a korábban kiállított számla értékét, akár valamilyen minőségi kifogás, vagy árengedmény miatt, azt részletesen le kell követni az áfa-bevallásban. Ebből a célból rendszersítették a bevallás 40-es, illetve 41-es mellékletét.

A 40-es melléklet szolgál az értékesítéshez kapcsolódó jóváíró számlák jelentésére partnerenkénti bontásban. A jóváíró számla dátuma határozza meg, hogy melyik bevallásban kell a jóváírást jelenteni, nem az alapügylet dátuma, amelyre vonatkozóan a jóváírás történt, bár azt az időszakot is fel kell tüntetni, amelyikben az alapügylet teljesült. A mellékletben fel kell tüntetni a partner adószámát, illetve az adott hónapban kiállított összes jóváíró számla értékét adott vevőnek, megbontva adóalapra és áfára. Érdekes módon a fordított adózású ügyletre kiállított jóváíró számla esetén a megrendelő adószámát nem kell jelenteni.

A 41-es melléklet hasonló logika alapján működik, azonban ez a melléklet a bejövő számlákra vonatkozó jóváírások jelentésére szolgál. Ennek révén tudja a portugál adóhatóság összevezetni a saját rendszereiben, hogy a felek mindegyike helyesen vallotta-e be a jóváíró számlák miatti adókötelezettség csökkentést, levonható adó csökkenést.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.