Telephely az adózásban – helyi iparűzési adó (4. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunk befejező részében egy magyar sajátosság, a helyi iparűzési adó szempontjából vizsgáljuk meg a telephely fogalmát és létrejöttét.

Helyi iparűzési adó fizetésére a helyi adókról 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 35. -36. §-a alapján azon vállalkozók kötelesek, akik az önkormányzat illetékességi területén vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: iparűzési tevékenység) végeznek. Az adóköteles iparűzési tevékenység pedig a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

Ugyanakkor a Htv. 37. §-a alapján iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, illetve telephellyel rendelkező vállalkozó, akkor is, ha ezt a tevékenységet részben vagy akár egészében székhelyen (telephelyén) kívül folytatja. Tehát a székhely, telephely megléte már önmagában iparűzési adókötelezettséget keletkeztet.

Székhely

Belföldi vállalkozások esetében az alapszabályban (alapító okiratban), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban) feltüntetett hely minősül székhelynek. Külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén pedig a cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt hely tekintendő székhelynek a Htv. 52. § 41. pontja alapján.

Amint az korábban említésre került, a székhely szerinti településen iparűzési adó kötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a székhelyen folyik-e szűkebb értelemben vett vállalkozási tevékenység. Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a székhely csak levelezési címként szolgál, vagy más vállalkozás székhely-szolgáltatásként bocsátja az adóalany rendelkezésére.

Hirdetés

Telephely

Az iparűzési adókötelezettség vizsgálatakor kifejezetten a Htv. szerinti telephely meglétét kell vizsgálni. A Htv. 52. § 31. pontja szerint telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat. A Htv. felsorol számos nevesített telephelyet, úgymint a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), napelem-erőművet, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát.

Ezeken kívül a Htv. megemlít néhány speciális tevékenységet és meghatározza, hogy ezen tevékenységek esetén hol keletkezik Htv. szerinti telephely. Ezek a következők: távközlési tevékenység, villamos energia- és földgázszolgáltatás, bizalmi vagyonkezelés és építőipari tevékenység.

Az említettek közül kiemelnénk az építőipari tevékenységet, amelynél telephelynek minősül a 180 napot meghaladó építőipari tevékenység folytatása esetén azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a vállalkozó építőipari tevékenységet folytat, azzal, hogy a napok számításánál a tevékenység megkezdésének napjától a felek közti szerződés alapján a megrendelő teljesítéselfogadásának napjáig terjedő időszak valamennyi naptári napja figyelembe veendő. Az Htv. szerinti telephely tehát a 180 napot meghaladó építőipari tevékenység folytatásának helyén keletkezik csak. Korábban az ezt az időtartamot el nem érő, de 30 napnál hosszabb építőipari tevékenység ideiglenes iparűzési tevékenységnek minősült. 2021. január 1-től azonban az erre vonatkozó rendelkezés és az ideiglenes iparűzési tevékenység, mint kategóriai kikerült a Htv.-ből. Iparűzési adókötelezettség így csak a 180 napot meghaladó építőipari tevékenység esetén keletkezik a 2021. adóévtől.

Amint a fenti felsorolás alapján is látszik, a telephely iparűzési adó szempontjából nem feltétlenül jelent cégbíróságon bejegyzett telephelyet.

A Htv. telephely definíciója tehát igen tág értelmezésű és részletes hivatalos kommentár hiányában gyakran vet fel kérdéséket. Bizonytalanság esetén így mindenképpen érdemes a hatóságokkal vagy adótanácsadóval/adószakértővel egyeztetni a telephely meglétét.

Adóalap megosztása a székhely és a telephelyek között

Amely vállalkozás több önkormányzat illetékességi területén is végez iparűzési tevékenységet, annak az iparűzési adóját is több önkormányzathoz kell megfizetnie. Az ilyen vállalkozónak az iparűzési adólapját jellemzően a Htv. mellékletében felsorolt (eszközarányos, személyi jellegű ráfordítás arányos vagy komplex) módszerek valamelyikének alkalmazásával meg kell osztania az érintett, székhelye vagy telephelye szerinti önkormányzatok között. Ez alól kivétel például a 2023. január 1-től a 25 millió forint éves (ár)bevételt el nem érő vállalkozások számára válaszható egyszerűsített adóalap megállapítás, amely esetén a Htv. által bevételi sávonként meghatározott tételes adót a székhely és minden telephely szerinti önkormányzathoz külön-külön meg kell fizetni.

Külföldi telephely

A Htv. 2011. december 31-éig úgy fogalmazott, hogy a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származó adóalaprész mentes az adó alól. Ezen törvényi szöveg 2012. január 1-jétől úgy változott, hogy a külföldön végzett iparűzési tevékenység is része az adóalapnak, és a vállalkozásnak az általa alkalmazott adóalap megosztási módszerekkel (eszközarányos, személyi jellegű ráfordítással arányos, komplex módszer stb.) ezen külföldön létesített telephelyre is adóalapot kell osztania, éppúgy, mint a többi (belföldi) önkormányzat területére. A külföldi telephelyre jutó adóalap rész után azonban nem kell az adót megfizetni.

Innovációs járulék

Bár az innovációs járulék csak annyiban kapcsolódik témánkhoz, hogy alapja azonos az iparűzési adó alapjával, érdemes megemlíteni, hogy a 2022-ben külföldi székhelyű vállalkozások Htv. szerinti telephelyei (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeit is) bekerültek az innovációs járulék alanyai közé.

A cikk szerzője, Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group igazgatója.