Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A trianoni békediktátum számos közteherviseléssel kapcsolatos rendelkezést is tartalmazott. A hadisarc, a vámrendelkezések, az elcsatolt területek, az állampolgársági ügyek mind olyan kérdések voltak, amelyeknél Magyarországot érintő kötelezettségeket írtak elő.
Magyarország beleegyezik abba is, hogy gazdasági erőforrásai közvetlenül felhasználtassanak jóvátételre, …
(részlet a Trianoni Békeszerződés 166. Cikkéből, 1921. évi XXXIII. törvénycikk)
Az 1920. június 4-én Versailles-ban aláíratott (aláíratott, mert a magyar delegációnak nem biztosítottak tárgyalási jogot, választhattak az aláírás vagy annak megtagadása mellett; a megtagadás még súlyosabb következményeket is eredményezhetett volna) békediktátum számos pénzügyi előírást is tartalmazott. A közteherviselés mellett a kiemelt bánásmód a győzteseknek, a más országokba került lakosság pénzügyei, a pénzcsere voltak a legfontosabbak.
A békeszerződés aláírásáig a Monarchia utódállamai, ki nem mondottan ugyan, de ténylegesen gazdasági blokád alá vették Magyarországot, ellehetetlenítve ezzel a legális külkereskedelmi tevékenységet. A külkereskedelem a csempészésre szorult vissza.
Gróf Teleki Pál későbbi miniszterelnök, földrajztudós híres ‘vörös térkép’-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról.
A trianoni békediktátum közteherviseléssel kapcsolatos előírásai
A békeszerződés adózásra, vámeljárásra, illetékfizetésre vonatkozó előírásait részletező rendelkezések közül a következő négy területet volt a legfontosabb:
A ii. sz. függelék 12. §-ában találunk adózásra vonatkozó szabályokat:
|
12. § b) Magyarország fizetőképességének visszatérő időszakonként foganatosítandó becslése alkalmával a (Jóvátételi) Bizottság megvizsgálja Magyarország pénzügyi rendszerét abból a szempontból, hogy: 1. Magyarország összes bevételei, ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére rendelt jövedelmeket is, elsősorban a jóvátételi összegek fizetésére fordítassanak, és 2. bizonyságot szerezhessen arra nézve, vajjon Magyarország adórendszere aránylag általában legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt bármelyik Hatalomé. c) Magyarország a Bizottság részére, amint azt a 165. Cikk megszabja, tartozásának biztosítása és elismerése fejében, bemutatóra és aranyra szóló kötelezőjegyeket bocsát ki, amelyek a magyar Kormány vagy ennek alárendelt akármely hatóság részéről kivetett vagy kivetendő mindennemű adó vagy illeték alól mentességet élveznek; |
Ebből a b) pont az, amely nagyon súlyos terhet rótt az országra: Egyrészt a jóvátétel elsőbbséget élvezett minden más állami kiadással szemben, illetve az adóztatás szintjét legalább olyan mértékben volt köteles Magyarország meghatározni, mint bármelyik aláíró állam adórendszere.
A jóvátétel
A jóvátétel tartalmilag valójában hadisarc, a győztesek által a vesztesekre kivetett adó.
A ‘Négy Nagy’ (David Lloyd George, Vittorio Emanuele Orlando, Georges Clemenceau és Thomas Woodrow Wilson). Ők döntötték el, hogy hogyan büntessék meg Magyarországot.
Magyarország jóvátételi kötelezettségét a békeszerződés 161-174. cikkei és a kapcsolódó hat függelék tartalmazta.
Hogy mennyire a győztes hatalmak diktátumáról volt szó, és egyáltalán nem voltak tekintettel a megmaradó országrész teherviselő-képességére, jól szemlélteti a Békeszerződés következő részlete:
|
161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképen elszenvedtek. 162. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák. A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább megszabott módozatok szerint jóváteszi … a károkat, … |
A békeszerződésben a jóvátétel összegéről nem rendelkeztek, helyette ennek megállapítására egy a győztesek delegáltjaiból alakított, ún. Jóvátételi Bizottság megalakításáról döntöttek. Addig is, amíg nincs döntés, zálogként lefoglalták Magyarország összes állami bevételét és minden vagyonát. A tényleges fegyveres harcban résztvevő győztes hatalmak mellett jóvátételt követeltek az utódállamok (például Jugoszlávia) is.
A jóvátétel végleges összegét 1923-ban állapították meg, és 1924. február 21-én fogadta el a Jóvátételi Bizottság.
A hadisarc összegére benyújtott igények együttesen 2135 milliárd aranykoronát tettek ki. A háború előtti utolsó költségvetés bevételi főösszege (az akkori Nagy-Magyarországra) 2 264 157 883 korona volt (az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. törvénycikk 3.§-a szerint), így az igényeknek megfelelő hadisarc összegének megfizetésére Magyarország képtelen lett volna.
Az angolok közbelépésének köszönhetően a végleges összeg töredéke lett az igényeknek, összesen 179 millió aranykoronában állapították meg a jóvátétel pénzben fizetendő összegét, amelyet az 1927/28-as költségvetési évtől 1942/43-ig kellett volna fizetni (emelkedő összegekkel). Ebből a 20-as évek végéig Magyarország 30 millió aranykoronát kifizetett, majd a világgazdasági válság idején Magyarország teljesen felfüggesztette a jóvátétel fizetését.
Vámrendelkezések
Az ötvenmilliós Monarchia vámunióként is működött, a későbbiekben ez a rendszer esett szét hét önálló állam hét önálló vámterületére. (Ennek gazdasági előnyei igen jelentősek voltak, a szétesés óriási teher volt az utódállamoknak, ehhez elég csak Nagy-Britannia 2020. január 31-én való EU-ból való kiválásának – BREXIT – gazdasági következményeire felhívni a figyelmet.)
Magyarország gazdaságföldrajzi térképe dr. Teleki Pál gróf és dr. Cholnoky Jenő közreműködésével hivatalos adatok alapján szerkesztette dr. Fodor Ferenc, 1920 (Nagyobb felbontásért kattintson a képre.)
Az I. világháború alatt a hadviselő országok legtöbbje, így Magyarország is a szabadkereskedelem helyett kötött gazdálkodást vezetett be. Kiviteli és behozatali tilalmi listák készültek, külfölddel kereskedni csak kormányengedéllyel lehetett. A szabadkereskedelem helyébe a protekcionista elzárkózás lépett, ezzel egyrészt önellátásra próbálták ösztönözni a belföldet, másrészt az export ösztönzésével szerették volna a külkereskedelmi passzívumot csökkenteni.
Magyarország 1919 őszéig nem állított fel vámhatárt, még a látszatát is szerették volna elkerülni, hogy a vámhatárokat a későbbiekben végleges határoknak tekintsék.
Ezt követően is Magyarország az 1907-es vámtételeket alkalmazta, a legtöbb árura az engedélyezési eljárás egészen 1924-ig érvényben maradt.
A trianoni békeszerződés vámokra vonatkozó rendelkezéseit a szerződés 200-208. cikke tartalmazta. A legfontosabb előírásokat a cikk mellékletében mutatjuk be.
Rendelkeztek róla, hogy az aláíró államok felé Magyarország biztosítsa az ún. legnagyobb kedvezmény elvét mindenfajta importra, illetve ugyanezen szabályt rendeli alkalmazni a magyarországi exportra is.
A szomszédos országok, valamint Lengyelország és Olaszország viszonylatában előírták, hogy Magyarországnak három éven keresztül az 1906. évi vámtarifa szabályokat (kedvezményeket) kell alkalmazni az importra. A szerződés ugyan kikötőket említ, de természetesen ezen országoknak ez mindenféle szállítmányára kiterjeszthető volt.
A békeszerződés hatályba lépésétől (1921. július 26.) az összes szerződő állam magyarországi behozatalára az 1914. július 28-án alkalmazott monarchiabeli vámtételeket kellett hat hónapon át alkalmazni, néhány termékre (gyümölcs, tojás, hentesáru, élő szárnyas stb.) viszont 30 hónapig, egészen 1924. július 26-ig. Ez a vámtételek alacsony szinten való rögzítését is jelentette ezekben az esetekben.
Némi kedvezményt biztosítottak Magyarországnak a szén Csehszlovákiából és Lengyelországból való importjára (mivel Magyarország elveszítette a szénbányáit, ez egyfajta méltányosságként értelmezhető).
Az aláíró országok állampolgáraival kapcsolatos bánásmód
A szerződés 211. cikkének c) pontja az aláíró államok állampolgárai részére biztosítja, hogy Magyarországon nem terhelhetik őket magasabb adókkal, illetékekkel, mint a magyar állampolgárokat.
|
211. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy c) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre, ideértve azokat a társaságokat és egyesületeket is, amelyekben érdekelve vannak, nem vet ki semmiféle más, vagy magasabb terhet és illetéket vagy egyenes vagy közvetett adót, mint aminők saját állampolgárait vagy javaikat, jogaikat vagy érdekeiket terhelik, vagy terhelnék; |
Ez tulajdonképpen a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása volt a győztes hatalmak polgáraira, anélkül hogy bármelyik országot viszonosságra kötelezték volna.
Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd, az aláírásra kijelölt két magyar politikus megérkezik a békeszerződés aláírására. Nem volt más választásuk.
Elcsatolt területekre vonatkozó rendelkezések
A 249. cikk rendelkezik az átcsatolt területekre vonatkozóan. A rendelkezések azoknak a volt magyar állampolgároknak biztosít mindenféle közteher alól mentességet, akik más országok állampolgárai lettek. Részükre a Magyarországon lévő vagyonokat adó-, és illetékmentesen ki kellett adni, illetve ha 1918. november 3. óta történt részükről közteherfizetés, azt vissza kell fizetni.
|
249. Cikk. A Magyar Kormány a volt Magyar Királyság állampolgárait magyar területen fekvő javaik, jogaik és érdekeik birtokába haladéktalanul visszahelyezi. A tőkevagyonra kivetett adóknak és illetékeknek azt az összegét, amelyet a volt Magyar Királyság állampolgárainak javai, jogai és érdekei után 1918. évi november hó 3-a óta szedtek be vagy emeltek fel, vagy amelyet a jelen Szerződés rendelkezései értelmében leendő visszaadásukig, vagy amennyiben olyan javakról és érdekekről volna szó, amelyek háborús kivételes intézkedéseknek alávetve nem voltak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónapi határidő lejártáig esetleg még beszednének vagy felemelnének, az igényjogosultaknak vissza kell fizetni. A visszaadott javakat, jogokat és érdekeket ugyanannak a személynek valamely egészen más vagyonával vagy vállalatával kapcsolatban nem szabad semmiféle illetékekkel sujtani attól az időponttól kezdve, amelyben az illető vagyont Magyarországból kivitték, vagy a vállalat üzemét ott beszüntették. Abban az esetben, ha a Magyarországból kivitt javak, jogok és érdekek után illetékeket bizonyos időre előre fizettek volna, az előre fizetett illetékeknek a javak, jogok és érdekek elvitele utáni időre eső részét az igényjogosultaknak vissza kell téríteni. |
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Melléklet: A trianoni békeszerződés vámokra vonatkozó rendelkezéseiből
|
200. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Államnak magyar területre bárhonnan bevitt árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy illetékekkel sújtani – ideértve a belső adókat is, – mint aminők az említett Államok bármelyikének vagy akármely más külföldi országnak ugyanolyan árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait terhelik. Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Állam árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak magyar területre bárhonnan történő bevitelére nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok bármelyikének, vagy akármely más külföldi ország ugyanolyan árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak bevitelére is. … 202. Cikk. A kivitelt illetőleg Magyarország kötelezi magát, hogy a magyar területről bármelyik Szövetséges Társult Államok területére kivitt árúkat, nyersterményeket vagy ipari gyártmányokat nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy illetékekkel sújtani – ideértve a belső adókat is, – mint aminők az említett Államok bármelyikébe vagy akármely más külföldi országba kivitt ugyanolyan árúikat terhelik. Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Államba magyar területről küldött mindenféle árúk kivitelére nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok bármelyikébe vagy akármely más országba küldött ugyanolyan árúknak, nyerstermékeknek vagy ipari gyártmányoknak kivitelére is. … 204. Cikk. A jelen Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 270. Cikkében foglalt rendelkezésekkel szemben, azokon a kikötőkön átmenő árúk, amelyek a háború előtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartoznak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három éven belül Magyarországba való bevitelüknél arányos vámmérsékléseket fognak élvezni azoknak a vámoknak megfelelően, amelyek az 1906. évi osztrák-magyar vámtarifa alapján az említett kikötőkön át bevitt ugyanolyan árúkra alkalmazást nyertek. … 206. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított első hat hónapban a Szövetséges és Társult Hatalmak beviteli cikkeire Magyarországon megállapított vámdíjtételek nem lehetnek magasabbak azoknál a legkedvezőbb díjtételeknél, amelyek 1914. évi július hó 28-án a volt Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre alkalmazást nyertek. Ez a rendelkezés az első hat hónap lejárta után további harminc hónapig csak a friss és száraz főzelék, faolaj, tojás, sertés és hentesárúk és élő szárnyas bevitelére nézve marad érvényben, még pedig akként, amint ezeket az árúkat a fentemlített időpontban (1914. évi július hó 28-án) a Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött szerződésekben meghatározott szerződéses vámtarifák alapján kezelték. 207. Cikk. … a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik magukat, hogy semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű korlátozásnak nem vetik alá a Magyarországba irányított oly mennyiségű szén vagy barnaszén kivitelét, amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában, a Jóvátételi Bizottság állapít meg… |
