Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A hazai transzferárazással kapcsolatos kötelezettségekben 2023-tól több jelentős változással kell számolnunk. Az egyik legnagyobb horderejű ezek közül az Új Transzferár Adatszolgáltatási Kötelezettség bevezetése, amely szerint a 2022. évre vonatkozó társasági adóbevallásban a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletekről egy speciális adatszolgáltatást kell teljesíteni.
Az adatszolgáltatás egyszerre szolgál az Adóhatóság számára kockázatelemzési és ellenőrzésre kiválasztási célokat. Ugyanakkor közvetlenül ösztönzi a lokális transzferár nyilvántartásoknak és a kapcsolódó elemzéseknek a megfelelő időben történő elkészítését – ez az adóbevallás benyújtását megelőzően meg kell, hogy történjen.
Cikkünkben az Új Transzferár Adatszolgáltatási Kötelezettség teljesítésével kapcsolatos legfontosabb teendőket tekintjük át az adózók szemszögéből, 10 pontban összefoglalva.
A Transzferár Adatszolgáltatási Kötelezettségről dióhéjban
A transzferár adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatos részletszabályokat a transzferár nyilvántartás-készítés szabályait ismertető 32/2017. évi NGM rendelet 2022. december 28-ától hatályos, módosított változata tartalmazza (6/A. szakasz).
Az adatszolgáltatás – néhány kivétellel – azon ügyletekre terjed ki, amelyekről lokális transzferár nyilvántartást kell készítenie a társaságnak. Az erre vonatkozó értékhatár a 2022-es évben jelentősen megemelkedett, nettó értéken, szokásos piaci áron számítva a 100 millió forintra. A kapcsolat a két kötelezettség között igen szoros, az adatszolgáltatásban főként olyan adatokat kell feltüntetni, amelyek a lokális transzferár nyilvántartásban már szerepelnek.
Részleges adatszolgáltatási kötelezettség terheli csupán az adózók azon kapcsolt ügyleteit, amelyek magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződésekhez kapcsolódnak, az ingyenes pénzeszközátadás és -átvétel ügyleteket, valamint a független féltől származó költségek haszon nélküli továbbterheléseit.
Az (összevontan) 100 millió forintot el nem érő ügyletek, tőzsdei ügyletek és hatósági áras ügyletek mentesülnek az adatszolgáltatási kötelezettség alól.
Az adatszolgáltatási kötelezettség az adózó számára releváns társasági adó bevallás (2229EUD, 2229 valamint majd a 2329EUD) az ATP-01 és ATP-KV nevű lapjainak kitöltésével teljesíthető. A kitöltéshez alapos felkészülésre van szükség, amely – tekintettel a rendelkezésre álló idő szűkösségére, valamint a kitöltésre vonatkozó tapasztalatok hiányára – mindenképpen fokozott figyelmet kíván az adózóktól. A következő bekezdésben néhány, a felkészülésben segítséget jelentő praktikus lépést fogalmaztunk meg.
Első lépés a 2022. évi kapcsolt felekkel bonyolított ügyletek összegyűjtése, majd a 100 millió forintos értékhatárt meghaladó, tehát nyilvántartás készítési kötelezettség alá eső, így az adatszolgáltatás tárgyát képező ügyletek azonosítása.
Az értékhatár elérésének vizsgálata során a szokott módon az ügyletek összevonhatóságára is tekintettel kell lenni, az NGM Rendelet szerinti kritériumok figyelembe vételével. A nettó ügyleti értéket forintban és kapcsolt felenkénti bontásban kell feltüntetni az adatszolgáltatásban.
Az adatszolgáltatás alá eső ügyletekben szereplő kapcsolt felek azonosítása, adatainak frissítése / beszerzése is szükséges.
Az adatszolgáltatásban az ügyletben érintett másik kapcsolt vállalkozás vagy vállalkozások pontos nevét, belföldi/külföldi adószámát/nyilvántartási számát és adóügyi illetőségének államát kell feltüntetni. Fontos, hogy ezek az információk a megfelelő időben rendelkezésre álljanak.
Az adatszolgáltatásban az ügyletenként legjellemzőbb tevékenységi kódot (TEÁOR 08/NACE Rev.2) kell az adózónak kiválasztania. Minden esetben egyetlen kód kiválasztása lehetséges, amely komplexebb kapcsolt ügyleteknél kérdéseket vethet fel a kitöltést illetően (pl. központi támogató / backoffice szolgáltatások esetében). A legfontosabb forrás ehhez a lokális transzferár nyilvántartás lehet.
Az egyes kapcsolt ügyleteket be kell sorolni az az NGM Rendelet előre megadott 53 elemű ügylettípus-lista szerint. A besorolás alapja az ügylet vonatkozásában végzett funkcionális-eszköz-kockázat elemzés alapján történő karakterizáció kell, hogy legyen. A legfontosabb forrás ehhez szintén a lokális transzferár nyilvántartás.
Az egyes ügyletek vonatkozásában fel kell tüntetni a szokásos piaci ár megállapítási módszert. Ez olyan esetekben okozhat nehézséget, amikor a rendelkezésre álló információk alapján több transzferár módszer alkalmazása is szükséges lehet, vagy legalábbis javasolt az adott ügylet esetében alkalmazott transzferár szokásos piaci ár elvének való kapcsolatának vizsgálatára (pl. csupán részlegesen rendelkezésre álló belső összehasonlító adatok esetében szükségessé válik további módszer alkalmazása is). Ennek forrása természetesen a lokális transzferár nyilvántartás.
Az adózónak ki kell választania az egyes ügyletekben alkalmazott transzferár mutatókat a nyomtatvány szerint előre megadott lehetőségek közül. Ez az alkalmazott szokásos piaci ármegállapítási módszertől (és ügylet típustól) függően lehet jövedelmezőségi mutató, jogdíjmérték, valamint kamatmutató rögzítése. Az adatszolgáltatásra vonatkozó nyomtatványban ezen információ megadása ügyletenként szükséges és lehetséges. A forrás ehhez szintén a lokális transzferár nyilvántartás, az NGM Rendelet vonatkozó utasításainak felhasználásával.
Az alkalmazott számviteli sztenderd rögzítéséről, az ügyletspecifikus transzferár-mutató értékének meghatározásáról, a szokásos piaci ár vagy ártartomány meghatározásáról, valamint a transzferár-korrekció rögzítéséről a cikk folytatásában olvashat.
A cikk szerzője Pásztor László (KONDOR-TP – szakmai Vezető, partner) és Berthold Tamás (KONDOR-TP – transzferár menedzser); mindketten a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatói.
