„Üzleti” utazás – természetbeni juttatás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nem üzleti utazások költségeivel az adózás előtti eredményt meg kell növelni. A programtervezet, illetve a megbízottak nyilatkozata az utazás szakmai, üzleti jellegére nem szolgálnak elegendő bizonyítékul. Az egzotikus úti célok kiválasztásának nem életszerű indoka az, hogy az utazások biztosítják a résztvevők szakmai programon való jelenlétét is – olvasható az Adó szaklap 2011/10-11. számában.

A szóban forgó cég 2006-ban saját munkavállalói és üzleti partnerei részére utazást szervezett Mauritiusra és Mallorcára, amelyen 3 fő saját dolgozó, 51 üzleti partner, illetve 4 fő saját dolgozó és 53 üzleti partner vett részt. Az üzleti partnerek a céggel megbízási szerződést írtak alá, amelyben vállalták, hogy 5 ezer forintos megbízási díj ellenében szóbeli beszámolót tartanak és írásos anyagot adnak le az általuk végzett piacfeltáró kutató és a cég termékeinek formatervezési, reklámstratégiai munkájához való hozzájárulás fejében. Az utazásokat egy utazási iroda szervezte meg, azokon olyan személyek is részt vettek, akikkel a szóban fordó cég megbízási szerződést nem kötött.

Az adóhatóság személyi jövedelemadó, valamint járulékok vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során a mauritiusi és a mallorcai út számláját, mint üzleti út ellenértékéről kiállított számlát nem fogadott el. Az utazások ellenértékét a cég dolgozóinak és üzleti partnereinek juttatott természetbeni juttatásnak tekintette. Ezzel összefüggésben 20 352 ezer forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

A fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság a határozatot helybenhagyta. Ezt követően a cég a bírósághoz fordult. A megyei bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az adóhatóság a tényállást az utazások jellegét illetően teljes körűen feltárta, a bizonyítékokat okszerűen értékelte. Kiemelte, hogy a megbízottak írásos beszámolóit a cég nem tudta rendelkezésre bocsátani, az utazások résztvevői azonban azonos tartalmú nyilatkozatokat tettek. A konferencia-programként bemutatott dokumentumok önmagukban nem igazolják az utazások üzleti jellegét. Az utazási irodánál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat pedig nem szolgált semmilyen bizonyítékkal az utazás üzleti jellegére. Az utazási iroda ugyanis a szakmai program megszervezésében nem vett részt. A cég nem igazolta, hogy a szállodáktól konferenciatermet, illetve a tanácskozás megtartásához eszközöket bérelt volna. Az a körülmény, hogy az utazást követően a cégnél nettó forgalomnövekedés következett be, nem igazolja az út szakmai jellegét. Rögzítette, hogy az utazási irodánál végzett kapcsolódó vizsgálatból nem volt megállapítható, hogy az utazásokon külső személyek is részt vettek. E körben kiemelte, hogy a cég sem jelölte meg pontosan azokat a személyeket a résztvevők névsorában, akiknek az utazását nem ő fizette. Összességében, a megyei bíróság megállapíthatónak látta, hogy a cég az utazáson részt vevők számára természetbeni juttatást nyújtott, az utazások költségei így költségként nem számolhatók el.

A jogerős ítélet ellen a cég terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben egyebek között hivatkozott arra is, hogy az adóhatóság nem bizonyította az utazások turisztikai jellegét. Kifejtette, hogy az utazások fakultatív programjain csak néhány fő vett részt, akik feltehetőleg a megbízási szerződéssel nem rendelkező személyek közül kerültek ki. Hangsúlyozta, hogy a becsatolt programterv megfelelően igazolja az utazás szakmai jellegét. Sérelmezte, hogy a megbízottak nyilatkozatainak egyező volta miatt javára szolgáló bizonyítékként azokat a bíróság nem fogadta el. Előadta továbbá, hogy a megbízási szerződéssel nem rendelkező magánszemélyek utazásuk költségét maguk viselték, és ez az utazási iroda utaslistájából megállapítható. Vitatta, hogy az üzleti partnerei által delegált résztvevők vonatkozásában a természetbeni juttatás juttatójának minősíthető, ugyanis az üzleti utakon való részvételek lehetőségét az üzleti partnercégeknek ajánlotta fel, és e partnercégek döntöttek arról, hogy személy szerint ki vegyen részt az üzleti úton. Ezért álláspontja szerint a természetbeni juttatást semmiképpen nem a cég, hanem az üzleti partnerek nyújthatták.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta alaposnak. Az üzleti és magánjellegű utazások kérdéskörével kapcsolatban eseti döntésében már megfogalmazta azon álláspontját, hogy a nem üzleti jellegű utazásokra vonatkozó költséggel az adózás előtti eredményt meg kell növelni (Kfv.I.35.303/2005/7.). A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. Utalt arra, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában a tényállás egyes elemeit és a bizonyítékokat külön-külön értékelte. A bizonyítékok értékelése során pedig a Legfelsőbb Bíróság nem látott olyan iratellenességet vagy logikai hibát, mely azok felülmérlegelésére lehetőséget adna. Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló programtervezet, illetve a megbízottak teljesen azonos tartalmú nyilatkozata az utazás szakmai, üzleti jellegére nem szolgálnak elegendő bizonyítékul. Az egzotikus úti célok kiválasztásának nem életszerű indoka az, hogy az utazások biztosítják a résztvevők szakmai programon való jelenlétét is. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló iratok alapján helyesen állapította meg, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a megbízási szerződést nem kötő személyek utazásukat maguk fizették. Az utazáson részt vevő természetes személyek számára az utazást a cég biztosította, ezért az Art. 178. § 18. pontja szerinti kifizetőnek minősül, miután adókötelezettség alá eső jövedelmet juttatott az utazás résztvevői számára. E minőségében pedig a természetbeni juttatást terhelő közterhek megfizetésére köteles.

---