Vámosi-Nagy: vért fognak izzadni az adóhatóságnál

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Adó- helyett járulékcsökkentéssel segíthetné hatékonyan a kormány a munkahelyteremtést, mert az egykulcsos szja erre nem alkalmas – állítja Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő. Az adóhatóság egykori elnökhelyettese behajthatónak mondja a 40 milliárd forint áfát, de ezért szerinte meg fognak szenvedni a dolgozók.

Az szja két táborra szakította a közgazdászszakmát, s egyre hangosabbak azok, akik az egykulcsos adórendszer megszüntetését szorgalmazzák. Kikkel ért egyet?

A progresszív, arányos jövedelemadónak voltam és vagyok a híve, annál alacsonyabb szintű progresszióval, mint ami a korábbi években volt jellemző. Az egykulcsos rendszerről folyó vitában az egyik legerősebb érvnek számít, hogy pénzforgalomban irdatlan összeg, 500 milliárd forint esett ki általa a büdzséből. Csakhogy létezik olyan többkulcsos adótábla is, ami szintén „hozza” ezt az eredményt.

Most arról van szó, hogy a kormány által várt növekedési hatás nem jelentkezik. Arról érdemes szakmai vitát folytatni, hogy az adóváltozás eloszlása a fogyasztás szempontjából mennyire volt szerencsés. Véleményem szerint nem volt az. Ahogy a Rogán-bizottság is megállapította, túl sok adózónak csökkent a nettó jövedelme az alsóbb bérkategóriákban. A jómódúak pedig nem fognak csak azért kétszer vacsorázni, mert náluk viszont bőven maradt pénz. Amit ebből fogyasztásra költenek, az is inkább külföldi termékre megy el. Rosszabb esetben vásárolni is a határon túlra mennek.

Hiú ábránd volt, hogy az adón megspórolt jövedelem majd megjelenik a gazdaságban, munkahelyeket teremtve, tőkeemelést fedezve?

Tévhit, hogy az adóintézkedések munkahelyeket teremtenek: ha a cégnek nincs megrendelése, minek hozzon létre új álláshelyeket? A munkáltatónak abból származhatott előnye, hogy akinek az adóváltozásmiatt nőtt a nettó jövedelme, nem állt elő béremelési követeléssel.

Már azt is eredménynek tartom, ha a válság idején egyáltalán sikerül megőrizni a munkahelyet. Ebben viszont sokkal nagyobb segítség lehetett volna a munkáltatói tb-járulék csökkentése, mondjuk 20 százalékra. Az ugyanis rögtön a bevezetést követő hónapban apasztja a vállalkozások költségeit.

Abban sem hiszek, hogy a gazdaság fehéredését tudja szolgálni az egykulcsos adó. A teljes bérköltségben ugyanis a járulék a meghatározó tétel.

A járulékokra szükség van a társadalombiztosítás finanszírozhatósága miatt, abból – állítja a kormány – nem engedhetett.

Értem ezt az érvet, de a kasszák így is kiegészítésre szorulnak az adóból. Ha járulékból akarjuk fedezni az alapok kiadásait, akkor emelni kell a mértéken. Ehelyett az adóból tömjük be a lyukakat, de akkor lényegében mindegy, mennyit fordítunk a költségvetésből erre. Vagyis a kormány magyarázatát nem érzem kielégítőnek.

Mit kellene, mit lehetne tennie a kormánynak jövőre, hol szükséges belenyúlni az szja-ba?

Biztos vagyok benne, hogy az egykulcsos adóról nem fognak lemondani, ez súlyos presztízsveszteség lenne. Ha feltétlenül az szja-bevételekkel akarjuk kitölteni a költségvetés hézagjait, akkor a szuperbruttó felezését halasztanám el, ami több mint 200 milliárd forinttal javítaná az egyenleget. Alapvetően nem vagyok a szuperbruttó barátja, de kényszerhelyzetben, amilyen a mostani, újra kellene gondolni a kivezetését. Az adójóváírásnál pedig arra ügyelnék, hogy az szja-változások összességében biztosítsanak valamennyi nominális jövedelemnövekedést. Afelől azonban nem vagyok meggyőződve, hogy az adóknál lehet csak megtalálni a pótlólagos forrásokat, a kiadási oldalon is jó lenne körbenéznie a kormánynak.

A teljes interjú a nol.hu-n olvasható.

Forrás: nol.hu

---