Az üzleti vezetők túlbecsülik a krízishelyzetekre való felkészültségüket

A PwC kétévente elkészített globális válság- és rezilienciafelmérése szerint a szervezetek és az üzleti vezetők túlbecsülik alkalmazkodóképességüket, annak ellenére, hogy a krízishelyzetek korában működnek. Arra a kérdésre, hogy a reziliencia hol szerepel a vállalati prioritások listáján, tízből kilenc (89%) válaszadó azt mondta, hogy a rugalmas ellenálló képesség az egyik legfontosabb stratégiai szervezeti prioritásuk.

Szintén a vállalatok döntő többsége (91%) számolt be arról, hogy a világjárványon kívül legalább egy zavarral szembesült az elmúlt két évben. Átlagosan három és fél fennakadást tapasztalt egy szervezet ebben az időszakban. Háromnegyedük (76%) szerint a legsúlyosabb válsághelyzet közepes, illetve nagymértékű hatással volt a működésükre – megzavarta a kritikus üzleti folyamatokat és szolgáltatásokat, valamint pénzügyi és hírnévbeli problémákat okozott. A világjárványt leszámítva az ellátási lánc zavarai gyakorolták a legnagyobb hatást a szervezetekre, és a felmérés szerint 2019 óta a számuk megduplázódott. Azon szervezetek, amelyeknél a legsúlyosabb krízishelyzet az ellátási lánchoz kapcsolódott, több mint fele (60%) leginkább attól tart, hogy hasonló zavar ismét bekövetkezhet.

„Az elmúlt évek eseményei után nem meglepő a világjárvány és az ellátási láncok szerepe az üzleti zavarok előidézésében, mint ahogy az sem, hogy ezek mellett az öt leggyakrabban említett problémakörben szerepel a munkavállalók megtartása és toborzása is. A másik kettő viszont az üzletmenetfolytonossági törekvések két slágertémája, a technológiai fennakadások vagy hibák, valamint a számítógépes támadások voltak, mely területek megfelelő felkészüléssel könnyedén fejleszthetőek lennének” – emelte ki Gyimesi Csaba, a PwC Magyarország kiberbiztonsági szolgáltatásokért felelős igazgatója.

• Integráció: egy integrált rezilienciaprogram elengedhetetlen a mai szervezetek számára. A mai komplex és egymással összefüggő kockázatok kezelése során már nem elegendő, ha a szervezetek egymástól függetlenül dolgoznak. A vállalkozások aktívan áttérnek a reziliencia integrált megközelítésére, központilag irányítják és összehangolják a különböző reziliencia-képességeket a legfontosabb dolgok védelme érdekében, és a programot beépítik a működésükbe és a vállalati kultúrájukba.
• Vezetői szerep: a tartós válságban való boldoguláshoz vezetői képességekre és képzett csapatokra van szükség. A sikeres reziliencia stratégiához és programhoz támogatásra van szükség a felsővezetés részéről; egy egyértelmű felelősséggel rendelkező programvezetőre; illetve egy képzett csapatra a napi munka elvégzéséhez.
• A program szintű, átfogó megközelítés: operatív reziliencia kiépítése a legfontosabb szempontok alapján. A szervezeteknek ki kell alakítaniuk a működési rezilienciát, és biztosítaniuk kell, hogy a vállalati tervezés és felkészülés egy szélesebb, folyamatos ciklus része legyen. Ahogy egyre több vállalkozás integrálja rezilienciaprogramját, sokan alkalmazzák a működési reziliencia alapú megközelítést, a legfontosabb tényezőkre összpontosítva, és a szervezetük és az érdekeltek számára kritikus fontosságú beruházásokat helyezik előtérbe. Ez lehetővé teszi a szervezetek számára a kockázatok megbízható kezelését és a hatékonyság növelését.

Azok a vállalatok, amelyek integrált rezilienciaprogramra tértek át, jelentősen előrébb járnak a működési reziliencia számos alapvető elemében, beleértve a kockázat- és fenyegetésértékelési folyamatokat, a gyakorlatokat és teszteléseket, valamint a szolgáltatások és folyamatok függőségének feltérképezését is. Ez lehetővé teszi egy olyan robusztus vállalati immunrendszer kiépítését, amelyben a szervezet képes alkalmazkodni, rugalmasan és megerősödve előrelépni.