Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Immár a 16–74 éves lakosság négyötöde internetezik naponta, pedig tíz éve még 50 százalék alatt volt ez az arány Magyarországon. A fiatalok közül szinte mindenkinek van már online jelenléte, de jönnek fel az idősebbek is. Az InfoTandem infografikája.
A karanténidőszak különösen felerősítette az online jelenlét – egyébként is növekvő – fontosságát az életünkben. Az utóbbi hónapok leginkább szembetűnő mozzanatai ebből a szempontból a home office és a digitális oktatásra való áttérés voltak, de ezektől függetlenül is nyilvánvaló, hogy az internet, s az ennek révén bejárható és igénybe vehető virtuális terek egyre inkább elválaszthatatlan részei a mindennapjainknak – a banki ügyintézéstől kezdve a bevásárláson át a baráti, rokoni kapcsolattartásig. És immár nem csak az otthoni számítógép előtt ülve, hanem a mobiltelefon és a többi okos eszköz révén szinte bárhol és bármikor élhetünk ezekkel a lehetőségekkel, illetve kapcsolatba léphetünk másokkal – anélkül, hogy ténylegesen találkoznánk velük.
A Központi Statisztikai Hivatal friss összesítései szerint tavaly a 16–74 éves lakosság négyötöde (79 százaléka) böngészett naponta a világhálón, szemben a tíz évvel korábbi helyzettel, amikor még csak 48 százalékos volt ez a ráta. Bár a kimagasló arányok továbbra is a fiatalabbakra jellemzőek – míg a 16–24 évesek közül lényegében mindenki, 97 százalék netezik minden nap, addig az 55–64 éveseknek „csak” a 62 százaléka, a még idősebbeknek pedig csupán a 44 százaléka –, ám 2010 óta valamennyi korcsoportban komoly növekedést regisztráltak. Sőt, a relatíve nagyobb ugrást épp az idősebbek produkálták (a 65 fölöttiek például 8 százalékról indultak egy évtizede, s az 55–64 évesek is csak 29 százalékon álltak akkoriban), tehát egyfajta generációs felzárkózásról is beszélhetünk.
A pandémia okozta bezártság csak ráerősített e trendekre, felgyorsította a korábban beindult folyamatokat. Így nem meglepő, hogy 2020-ban a 16–34 évesek közül gyakorlatilag mindenki váltott üzeneteket a virtuális térben – részben nyilván az idősebbekkel is, így az 55–64 évesek több mint feléről, illetve a nyugdíjas korúak bő egyharmadáról is elmondható ugyanez. A szöveges üzenetek mellett a netes kapcsolattartás személyesebb formái, a telefon- és videóhívások hasonlóan erős népszerűségre tettek szert.
A mindennapi tapasztalatok alapján is sejthető, de a 2016-os „kis népszámlálás” (mikrocenzus) statisztikailag releváns módon is kimutatta, hogy szinte életkortól függetlenül többször keressük fel rendszeresen a közösségi oldalakat, mint ahányszor személyesen meglátogatjuk vagy vendégül látjuk barátainkat, családtagjainkat. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a számunka fontos, támaszt nyújtó kapcsolatokat. Sokszor inkább arról van szó, hogy ezek ápolása részben átkerül az online térbe, s ilyen módon jutunk hozzá a társas támogatottság – a hozzánk közel álló emberek által nyújtott érzelmi és anyagi biztonság – pandémiás időkben különösen fontos érzéséhez.
