A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XVI. rész)
A cikksorozat mostani részében két olyan esetről lesz szó, ahol az adószám hiánya olyan körülményekből adódott, amelyek indokolttá tehetik a levonási jog megtagadását.
A cikksorozat mostani részében két olyan esetről lesz szó, ahol az adószám hiánya olyan körülményekből adódott, amelyek indokolttá tehetik a levonási jog megtagadását.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) az elmúlt egy évben is számos olyan ítéletet hozott, amely közvetve vagy közvetlenül érinti a magyar cégek adózását. Tekintettel a szabályozás hátterére, ezek az áfafizetést érintő ítéletek természetesen, hiszen az EUB-nek elsősorban ebben a körben van hatásköre dönteni. Ezek közül mutatjuk be a legérdekesebbeket, a mindennapokra legjobban kiható ítéleteket. Beszélgetőpartnerünk dr. Fischer Ádám, a Niveus jogi üzletágának vezetője.
A tárgyi adómentes tevékenységet végző kisebb cégek komoly versenyhátrányba kerülhetnek nagyobb riválisaikhoz képest, akik képesek bizonyos szolgáltatásokat házon belül megoldani. Ezt a problémát hivatott orvosolni az együttműködő közösség intézménye. Írásunk első részében értelmezzük a szabályozást és érdekes jogeseteket mutatunk be.
Cikksorozatunk mostani részében először azt mutatjuk be, hogy az EUB szerint milyen feltételek teljesülése esetén kell termékértékesítésnek tekinteni a felek által bérletként (azaz szolgáltatásként) kezelt lízingszerződést, majd pedig a levonási jog alaki feltételeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról lesz szó.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában visszatérően megjelenik az a gondolat, hogy az adott ügyletre vonatkozó tagállami polgári jogi szabályok nem határozhatják meg az ügylet áfarendszerbeli megítélését. Adott esetben ez azt eredményezheti, hogy az áfalevonás jogszerűsége is megkérdőjeleződik.
Cikksorozatunk következő részében a telephelyet az általános forgalmi adó szempontjából vizsgáljuk kiegészítve néhány vonatkozó jogeset tanulságaival is.
Ha a számlát hibás adózási mechanizmussal állították ki, a levonásnak nem csupán az alaki, hanem az anyagi feltételei sem teljesülnek maradéktalanul.
A valótlan értékesítői adatokat tartalmazó számla önmagában nem vezethet a levonási jog megtagadásához, az viszont igen, ha egyáltalán nem állnak rendelkezésre az annak megállapításához szükséges adatok, hogy ezen értékesítő adóalanynak minősült‑e.
Cikksorozatunk mostani részében részben az adóköteles tevékenységhez történő felhasználásra, részben pedig a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adóalanyiságára vonatkozó feltételeket vizsgáló EUB-döntésekről lesz szó.
Egy magyar vonatkozású ügy kapcsán az EUB kifejtette, milyen feltételekkel lehetséges levonási korlátozást meghatározó tagállami szabályokat alkotni.
A levonási jog kapcsán az EUB ítéleteiben foglalkozott az adólevonások korrekciójának mechanizmusával is.
Cikksorozatunk mostani részében folytatjuk a vegyes használatú tárgyi eszközök kérdéskörének taglalását, valamint foglalkozunk az előzetesen felszámított áfa megosztására vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közé tartozik az is, hogy az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást utóbb adóköteles tevékenységéhez használja fel.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közül az első, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adóalany legyen, és ilyen minőségében szerezze be a terméket, igénybe vennie a szolgáltatást.
Szabadságra jogosító időszakok jelentősen túlmutatnak a ténylegesen munkában töltött periódusokon. Számos olyan távolléti idő is szabadságra jogosítónak számít, amelyre a munkáltatónak még munkabért sem kell fizetnie. Cikkünkben részletesen áttekintjük a szabadságra jogosító időszakokat.
A nemzeti adóhatóságok részéről számos okból kerülhet sor az adóalanyok levonási jogának elvitatására. Ezen okok három fő kategóriába sorolhatóak be: a levonási jog anyagi vagy alaki feltételeinek hiánya, illetve adócsalás.
A cikksorozat ezen részében további, az adólevonási joggal kapcsolatos EUB-ítéletekben hivatkozott alapelvekről lesz szó.
Az EUB két ítéletben értelmezte, hogy a készenlétet milyen esetben lehet a 2003/88 irányelv szerinti munkaidőnek tekinteni.
Cikkünkben folytatjuk az adólevonási joggal kapcsolatos EUB-ítéletekben hivatkozott alapelvek taglalását.
Az alábbi cikk az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Reiner Grafe, Jürgen Pohle kontra Südbrandenburger Nahverkehrs GmbH, OSL Bus GmbH-ügyben[1] született, és a közbeszerzési eljárás utáni vállalkozás-átruházást és az azzal érintett munkavállalói érdekeket veszi górcső alá.