Gyermek és szülő fogalma és gyakorlati jelentősége a szabadság tekintetében
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az év elején hatályba lépett a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) módosítása, amely számos változást hozott a munkajogban, így a gyermek és szülő fogalmának pontosítására is sor került. Az alábbiakban áttekintjük, hogy ezen meghatározások alakulása mennyiben érinti a tételes szabályokat és azok alkalmazását.
A korábbi Mt. szövege alapján gyermeknek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek minősült. A módosítás nyomán ez a definíció némiképp módosult. A hatályos Mt. 294. § (1) bekezdés c) pontja úgy fogalmaz, hogy gyermeknek a családok támogatásáról szóló törvény szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermeket kell tekinteni, ideértve, ha a különélő szülők a közös szülői felügyelet gyakorlásakor a gyermeket saját háztartásukban egymást felváltva, azonos időtartamban nevelik, gondozzák.
Az Mt. módosításához fűzött javaslat indokolása rögzíti, hogy a meghatározás pontosításának célja a fogalom egyértelművé tétele volt, nevezetesen, hogy az ún. váltott gondoskodás keretében nevelt és gondozott gyermek is az Mt. alkalmazásában a gyermek fogalma alá tartozzon. Váltott gondoskodásról akkor beszélhetünk, ha a különélő szülők akként állapodnak meg a szülői felügyelet gyakorlásáról, hogy a közös gyermek nem kizárólag egyikükkel él tovább, hanem mindkettőjük háztartásában ugyanannyi időt tölt [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:164.§ (1) bekezdés].
A gyermek Mt. szerinti fogalma az ún. családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényre (a továbbiakban: Cst.) hivatkozik, amely meghatározza, hogy a „saját háztartásban nevelés” körében mely személyeket kell „szülőként” figyelembe venni. Ennek ismerete az érintett személynek járó szabadság megállapítása szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A Cst. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerint ilyen személyek:
- a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő;
- a szülővel együtt élő házastárs;
- az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van;
- a szülővel együtt élő élettárs, ha az ellátással érintett gyermekkel életvitelszerűen együtt él és a szülővel élettársként legalább egy éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja (a továbbiakban együtt: szülő);
- a nevelőszülő;
- a gyám;
- továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. § (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt.
A nevesített személyi kör a gyermek után családtámogatási ellátásokra, valamint különböző jogcímeken szabadságra, illetve pótszabadságra lehet jogosult.
A szabadságok tekintetében elsőként a gyermek után járó pótszabadság intézményét érdemes figyelembe venni, ugyanis ez a legtágabb kör. Az Mt. értelmében a munkavállalónak 16 évesnél fiatalabb gyermeke után pótszabadság jár. A pótszabadság mértéke a gyermekek számához igazodik, így egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermek után összesen 7 munkanap pótszabadságra lesz jogosult a dolgozó [Mt. 118. § (1) bekezdés].
Egy háztartásban élő szülők esetén értelemszerűen mindkettőjüket megilleti a pótszabadság teljes tartama. Elvált szülőknél a helyzet már másképp alakul. Ha a váltott gondoskodás intézményét nézzük, ott mindkét szülő lényegében ugyanannyi időt tölt a gyermekkel, mindkét szülő saját háztartásában neveli a gyermeket. Ennek okán a váltott gondoskodásban megállapodott szülőket is teljes tartamában megilleti a pótszabadság, azt arányosítani nem kell, tehát két közös gyermek esetén az anyának és az apának is 4-4 nap pótszabadság jár. Abban az esetben, ha különélő szülők között nincs megállapodás vagy a gyermektől különélő szülő a gyermek gondozását lényegesen kisebb mértékben látja el (pl. kéthetente hétvégén találkozik a gyermekkel), akkor a gyermek után járó pótszabadság már nem illeti meg.
Érdemes megjegyezni, hogy a munkáltató számára nem teszi lehetővé jogszabály, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó információkat kérjen be a dolgozótól, ez munkajogi és adatkezelési szempontból sem lenne elfogadható gyakorlat. A munkavállaló tipikusan a gyermekek számáról és születési dátumáról nyilatkozik, a munkáltató pedig ez alapján biztosítja a pótszabadságot a munkavállaló részére. Ha adott esetben a munkavállaló hamisan nyilatkozott és utóbb kiderül, hogy nem lett volna jogosult a pótszabadságra, akkor a munkáltató a szabadság idejére kifizetett munkabért visszakövetelheti.
Természetesen a gyermek után járó pótszabadság ugyanúgy megilleti az örökbefogadó szülőt, de a szülővel együtt élő házastársat és élettársat is, ez utóbbit viszont csak akkor, ha már egy éve élettársakként szerepelnek a nyilvántartásban. Ha a bejegyzésre nem került sor, akkor az élettársat – még, ha ténylegesen együtt is él a gyermekkel és gondozásában, nevelésében részt vesz – nem illeti meg a pótszabadság (és más ellátások sem).
A szülői szabadság az Mt. módosítása nyomán bevezetett új jogintézmény, amely alapján a munkavállalót gyermeke hároméves koráig negyvennégy munkanap szabadság illeti meg [Mt. 118/A. § (1) bekezdés]. A gyermek után járó pótszabadsághoz hasonlóan a szülői szabadság is a Cst. 7. § (1) bekezdés a) pontjában megnevezett személyeket illeti meg, gyakorlatilag ugyanazon logika mentén.
Végül meg kell említeni az apasági szabadságot is. Az Mt. 294. § (1) bekezdés m) pontja az apaként a Ptk. szerinti szülői felügyeleti joggal rendelkező apai jogállású férfit, valamint az örökbefogadó férfit határozza meg. Az apasági szabadság ebbe a személyi körbe tartozó munkavállalókat illeti meg. Apasági jogállást a Ptk. értelmében a házassági kötelék, élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás, az apai elismerő nyilatkozat, vagy bírósági határozat keletkeztet [Ptk. 4:98. §]. Ezen feltételek valamelyikének fennállása esetén a munkavállaló jogosult lesz az apasági szabadságra.
