Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Habár a távmunkavégzés intézménye már korábban is létezett, a koronavírus okozta járványügyi intézkedések bevezetése óta egyre több munkáltató él a jogintézmény lehetőségével, és rendel el munkavállalói számára otthoni munkavégzést. Ennek új jogi kereteket ad egy veszélyhelyzeti kormányrendelet és annak idén nyári módosítása.
A távmunkavégzés főszabály szerint a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 196. § (1) bek.]. E fogalom magában foglalja a távmunkavégzés valamennyi szükséges feltételét. A távmunkavégzés ugyanis a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen történő (tipikusan a munkavállaló otthonában), rendszeres munkavégzés, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják (e feltétel miatt a távmunkavégzés az alapvetően számítógépen munkát végzők számára teremti meg az otthoni munkavégzés lehetőségét, kizárva e foglalkoztatási formából a papír alapon dolgozókat, illetve a fizikai munkásokat).
A veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) nyomán a veszélyhelyzet miatt, annak időtartamára kedvezőbb szabályok léptek hatályba. Így jelenleg távmunkavégzésről akkor beszélhetünk, ha munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi [Rendelet 3. § (2) bek.]. A veszélyhelyzet alatt tehát nem feltétel a számítástechnikai eszközzel végzett munka és az eredmény elektronikus továbbítása, ezzel megnyitva az otthoni munkavégzés lehetőséget a papír alapon munkát végzők, illetve a fizikai munkások előtt is. A rendszeresség továbbra is feltétel, azonban annak mértékét a jogszabály konkrétan rögzíti: a felek eltérő rendelkezése hiányában távmunkavégzés esetén a munkavállaló a munkáltató telephelyén a tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmada esetén végez munkát [Rendelet 3. § (4) bek. c) pont].
Ugyanakkor szabad tehát az út az eltérő megállapodások előtt, és ennél kisebb arányú otthoni munkavégzés esetén is kiköthetik a felek a megállapodásban, hogy a foglalkoztatást távmunkának tekintik.
A munkaszerződésben továbbra is meg kell állapodni a munkavállaló távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásában [Rendelet 3. § (3) bek.], így nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató egyoldalúan döntsön a távmunkavégzés bevezetéséről. Ezzel szemben azonban a veszélyhelyzet ideje alatt távmunkavégzés esetén a munkavállaló munkarendje automatikusan nem kötetlen (Rendelet 3/A. §), tehát a munkavállaló munkaidejét otthoni munkavégzés esetén a munkáltatónak kell beosztania, hacsak külön nem rendelkezik a kötetlen munkarendű foglalkoztatásról.
További fontos munkajogi eltérés, hogy veszélyhelyzet alatt a munkáltató az ellenőrzési jogát főszabály szerint távolról számítástechnikai eszköz alkalmazásával gyakorolja [Rendelet 3. § (4) bek. b) pont]. Ettől eltérően a felek megállapodhatnak abban is, hogy a munkáltató az ellenőrzés jogát a távmunkavégzés helyén gyakorolja, ebben az esetben azonban az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet [Rendelet 3. § (5) bek.].
A munkavédelmi szabályok vonatkozásában is eltérő szabályokat fogalmaz a Rendelet. Amíg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 86/A. § (8) bekezdése értelmében főszabály szerint távmunkavégzés esetén munkahely az a munkaszerződésben a felek által meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi, a Rendelet kettős megoldást alkalmaz a távmunkavégzés helyével kapcsolatban. Számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén ugyanis a munkáltató írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól, majd a munkavégzés konkrét helyét a munkáltatói tájékoztatásban foglalt munkakörülmények teljesülésére figyelemmel a munkavállaló választja meg [Rendelet 1/A. § (1) bek. a)-b) pont]. Azon munkavállalók tehát, akik számítógépen keresztül végzik munkájukat, figyelembe véve természetesen az egészséges és biztonságos munkakörülményeket, saját maguk dönthetnek arról, honnan kívánnak dolgozni. Így a munkavállaló dönthet úgy, hogy otthonából dolgozik, de úgy is, hogy egy kávézóból, amely azonban egy esetleges munkabaleset bekövetkezése esetén számos kérdést vethet fel.
A nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka azonban, a fentiekkel ellentétben, csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített távmunkavégzési helyen folytatható és a feleknek írásban meg kell állapodniuk a munkavégzés helyéről [Rendelet 1/A. § (2)-(3) bek.]. Ebben az esetben tehát a munkáltatót nem csak tájékoztatási kötelezettség terheli, hanem előzetesen meg is kell vizsgálnia, hogy a kívánt távmunkavégzési helyszín megfelel-e az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek. Ezen túlmenően a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a munkavállalót nem illeti meg a választás szabadsága, mivel a munkahelyet a feleknek előre, írásban kell kijelölniük, tehát a munkahely meghatározása vonatkozásában konszenzusra van szükség.
További, a veszélyhelyzet alatti eltérő szabály, miszerint ha a távmunkavégzés során a munkavállaló az otthoni munkavégzés miatt más költségét (pl. internet-szolgáltatás díja) nem számolja el a munkáltató felé, akkor a részére a munkáltató legfeljebb a havi minimálbér 10%-ának megfelelő összegű költségtérítést teljesíthet. Ha tehát a munkavállaló távmunkában végez munkát, részére 2021-ben havi 16.740 Ft „rezsiátalány” fizethető. Fontos, hogy e szabály csak a lehetőséget biztosítja, azonban a költségtérítés teljesítésére a munkáltató nem köteles.
