Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Írásom második részében azt vizsgálom meg, hogy az infláció milyen hatással van a tárgyi eszközökre, készletekre és a saját tőkére.
A cikk 1. részében bemutattuk a magyar infláció ismérveit és egy példa segítségével szemléltettem annak hatását a vevőkövetelésekre-árbevételre és a szállítói kötelezettségekre-ELÁBÉ-re.
A cikk 2. részében azt vizsgálom meg, hogy az infláció milyen hatással van a tárgyi eszközökre, készletekre és a saját tőkére.
Tárgyi eszközök
A tárgyi eszközök témakörét tekintve az infláció kapcsán két területre szeretném felhívni a figyelmet:
A tárgyi eszközök értékcsökkenése a múltbeli bekerülési értéküket alapul véve került megállapításra, és ez csökkenteni fogja a vállalkozás eredményét, viszont még a technológia változatlanságát feltételezve is, ugyanezen eszköz pótlása csak egy magasabb, inflációval növelt értékű eszközzel lehetséges. A hiba forrása az ez által keletkező látszatnyereség, mivel ha a gazdálkodó a teljes keletkezett eredményt kifizeti osztalékként, akkor nem fogja tudni pótolni az elhasználódott eszközöket azok értéknövekedése miatt.
Nézzünk erre egy egyszerű példát:
Tegyük fel, hogy egy társaság 2021.01.01-én nettó 200 MFt értékben vásárol 200 db tárgyi eszközt, melyek hasznos élettartama 2 év. Maradványértéket a várható teljes elhasználódás miatt nem állapít meg, így az éves értékcsökkenés összege 100 MFt. A pótlásként beszerzett eszközök várható beszerzési ára 2023.01.01-én már nettó 250 MFt lesz.
Feltételezzük, hogy a gazdálkodó összes bevétele, ami 1.000 MFt és értékcsökkenésen kívüli összes költsége, ráfordítása – beleértve a társasági adót is – ami 650 MFt, pénzben is realizálódott. Nincs számviteli akadálya, hogy az így keletkezett eredményt osztalékként kifizesse a tulajdonosok részére, amire az egyszerűsítés miatt az év utolsó napján sor is kerül.
Az 1. számú táblázat adataiból az derül ki, hogy amennyiben a társaság a teljes képződött és cashflow-ban is realizált eredményét kifizeti osztalékként, úgy 2023.01.01-én a tárgyi eszközök beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet nem fog rendelkezésre állni, hiszen az eszköz pótlásához 250 MFt-ra lesz majd szükségük a záró pénzeszköz állományuk pedig csupán 200 MFt 2022.12.31-én.
| Adatok MFt-ban | ||
| Megnevezés | 2021. év | 2022.év |
| Nyitó pénzeszköz az év első napján (1) | 200 | 100 |
| Összes bevétel (2) | 1000 | 1100 |
| Összes költség, ráfordítás – kivéve az értékcsökkenést (3) | 650 | 700 |
| Értékcsökkenés (4) | 100 | 100 |
| Számviteli eredmény (5)=(2)-(3)-(4) | 250 | 300 |
| Költségnek, ráfordításnak nem minősülő kiadás (beruházás) (6) | 200 | 0 |
| Záró pénzeszköz az év utolsó napján osztalékfizetés előtt (7)=(1)+(2)-(3)-(6) | 350 | 500 |
| Kifizethető- és kifizetett osztalék (7)=(5) | 250 | 300 |
| Megmaradó pénzeszköz osztalékfizetés után (8)=(6)-(7) | 100 | 200 |
Megoldást a problémára a jogszabályon, vagy a saját elhatározáson alapuló tartalékképzés jelenthet, mivel a lekötött tartalék osztalékfizetési korlátot jelent a gazdálkodó számára.
Hosszú távon úgy tűnik, az ingatlanok többségének értéke folyamatosan, az inflációt meghaladó mértékben növekszik.
A magyar számviteli törvény a befektetett eszközök közé sorolt ingatlanoknál lehetőséget ad arra, hogy könyvvizsgálati kötelezettség mellett a gazdálkodók élhetnek az értékhelyesbítés eszközével és azokat piaci értéken szerepeltethetik könyveikben.
Az értékhelyesbítés az eszközök piaci értéken történő bemutatása mellett nem eredményezi annak hozamkénti elszámolását az eredménykimutatásban, csupán a saját tőke értékét növeli majd az értékelési tartalékon keresztül az alábbiak szerint:
T1 Ingatlanok értékhelyesbítése – K4 Értékelési tartalék
A legtöbb vállalkozás a könyvvizsgálatból adódó többlet adminisztráció miatt ezzel a lehetőséggel nem él, ezért az eszközeiben nem realizált „rejtett” nyereség keletkezik az infláció hatására.
Készletek
Inflációs környezetben abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy a vállalkozások vásárolt és saját termelésű készleteinek értéke folyamatosan növekedni fog. A hatályos szabályozás szerint a készleteket bekerülési értéken kell nyilvántartani a könyvekben. A készletek értékelésekor, azok költségként, ráfordításként való elszámolásakor azok homogenitása miatt csoportos készletértékelési eljárásokra van szükség.
A csoportos készletértékelési eljárás csak FIFO (First in-first out) vagy átlagos (súlyozott) nyilvántartást jelenthet, mivel a LIFO (Last in-first out), a HIFO (High in-first out) és a LOFO (Low in-first out) szerinti elszámolás a magyar számvitelben nem engedélyezett.
Az alábbi példa azt mutatja be, hogy az eltérő csoportos készletértékelési eljárások milyen hatással vannak a készletek értékére és az eredményre.
Egy vállalkozás az alábbi beszerzéseket és értékesítéseket hajtja végre 2021-ben:
Beszerzések:
2021.11.15-én 100 db * 200 eFt/db = 20.000 eFt
2021.12.15-én 200 db * 250 eFt/db = 50.000 eFt
Összesen: 300 db 70.000 eFt
Értékesítések:
2021.12.31-én 150 db *400 eFt/db = 60.000 eFt
Készletek értéke 2021.12.31-én:
2021.12.31-ei árinformációk szerint a termék utolsó lehetséges beszerzési ára 270 eFt/db, így az ez alapján számított záró készletérték 150 db * 270 eFt/db = 40.500 eFt
A készletekkel kapcsolatos számításokat a 2. számú táblázat tartalmazza.
A táblázatot és a saját tőkéről szóló tudnivalókat a cikk folytatásában találja.
A cikk szerzője Dzsudzsák Zsolt okleveles könyvvizsgáló, okleveles adószakértő, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója.
