Beszámolunk, a tulajdonosok döntéseket hoznak…

Szerző: Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ
Dátum: 2019. február 11.
Címkék: , , ,
Rovat:
Talán mindenki számára ismert előírás, hogy osztalékról szóló döntést a tulajdonosok csak a számviteli beszámoló elfogadásakor hozhatnak, azaz üzleti évenként egyszer. A két beszámoló elfogadása közötti időszakban viszont a Ptk. biztosítja az osztalékelőlegről szóló döntés lehetőségét figyelembe véve a rendelkezésekre álló forrásokat. Ennek lehetőségeit járjuk körül számviteli szempontból.

Az előlegfizetés feltételeként 6 hónapnál nem régebbi közbenső mérleggel kell rendelkeznie az adott társaságnak. Közbenső mérleg nélkül tehát osztalékelőlegről szóló döntést nem lehet hozni. A döntések számossága tekintetében nincsenek korlátok, csupán a számviteli törvény ún. egybeszámítási szabályát kell figyelembe venni, és megfelelően alkalmazni. Ez azt is jelenti, hogy amíg rendelkezésre áll forrás, addig szinte minden nap lehet ilyen döntést hozni az osztalékelőlegről a Ptk. szerint.

Számvitelesként persze meglehetősen nehéz elfogadni azt a tényt, hogy a fordulónapot követő hónapokban is lehet döntést hozni az osztalékelőlegről egészen a beszámoló elfogadásáig, ha van 6 hónapnál nem régebbi közbenső mérlegünk (amelynek a fordulónapja előző üzleti évi kell, hogy legyen), miközben már a beszámoló készítésnek lehet, hogy csak néhány lépése van hátra. Sőt, a fordulónapot követő időszakban, de még a beszámoló elfogadása előtt készíthetünk közbenső mérleget előző üzleti évi fordulónappal, ami alapján szintén dönthetnek a tulajdonosok az osztalékelőleg kifizetéséről.

Mindezek kapcsán az is kérdéses lehet, hogy a döntést, vagy a kifizetés tényét kell figyelembe venni a 6 hónapos határidő tekintetében. A vonatkozó szabályok csak a döntéssel foglalkoznak, a kifizetés ténye ebben az értelemben túlcsoroghat a 6 hónapos időtartamon. Ha tovább gondoljuk a lehetőségeket, akkor előfordulhat olyan eset is, amikor maga a kifizetés ténylegesen be sem következik. Mivel a számvitelben az osztalékelőleg követelésként jelenik meg és csak a pénzmozgás könyvelhető, semmiféle probléma nem történik, ha valamiért a kifizetés ténye elmarad. A kifizetés ténye akár el is lehetetlenülhet, ha ugyan a források rendelkezésre állnak, de maga a kifizetés veszélyeztetné a társaság fizetőképességét. [Ptk. 3:184. § (1)] Ez az állítás igaz az osztalékra és az osztalékelőlegre egyaránt.

Ebben a tekintetben felhívom a figyelmet arra a jogi álláspontra, amely szerint, ha a társaság osztalékfizetésre nem jogosult, úgy tagjainak semmilyen egyéb jogviszonyra tekintettel nem teljesíthet kifizetést, függetlenül attól, hogy a tag jóhiszemű volt-e vagy sem. Az új Ptk. a polgári jog keretein kívüli kifizetéseket is tiltja: így a törvény szövege szerint a cég munkaviszonyból származó kifizetéseket sem teljesíthet. A szabályozás egyértelmű célja az volt, hogy a tag ne kerülhesse meg az osztalékfizetési korlátokat azáltal, hogy a társaság vagyonát nem osztalékként, hanem megbízási díjként vagy egyéb jogcímen veszi ki. Természetesen ezekből a kifizetésekből addig nincs tényleges probléma egy társaság életében, amíg ezek nem sértenek hitelezői érdekeket, és ennek kapcsán a hitelezők fel nem lépnek a társaság ellen.

Az osztalék téma kapcsán a számviteli törvényben több módosításra is sor került 2018-ban. Az egyik módosítás azzal az általánosan elterjedt, de helytelen értelmezéssel függött össze, amely szerint a tulajdonosok döntést hoznak az adózott eredmény eredménytartalékba helyezéséről. Erről nem kellett döntést hozni, hiszen az adózott eredményt mindig át kell vezetni a következő üzleti év elején nyitás után az eredménytartalékba. A törvénymódosítás lényege ennek az értelmezésnek a helyre tétele akart lenni: így az „adózott eredmény felosztásáról” szövegrész helyébe az „adózott eredmény felhasználásáról (az osztalék jóváhagyásáról)” szöveg került a törvénybe, ami azt is jelenti, hogy az adózott eredmény felhasználása azonos fogalom az osztalék jóváhagyásával. A Ptk. nem ismeri az eredménytartalék fogalmát, így a jogi megközelítés csak az adózott eredmény fogalmat használja. Jogi értelemben tehát teljesen mindegy, hogy a tárgyévi adózott eredményről, vagy a korábbi évek adózott eredményéről (eredménytartalékáról) rendelkeznek a tulajdonosok osztalék kifizetés céljából. Ez a kérdés problémás volt a közzététel megítélése tekintetében is. Vitatott volt a korábbi megfogalmazás ismeretében, hogy az osztalékról szóló döntést közzé kell tenni vagy sem. A módosítás értelmében a válasz egyértelmű, az osztalékról szóló határozatot is közzé kell tenni és letétbe kell helyezni.

Kérdésként vetődhet fel, hogy ha a döntést már közzé tették, letétbe helyezték, akkor ezt véglegesnek kell-e tekinteni, vagy visszavonható-e az osztalékról szóló döntés a közgyűlés, taggyűlés által. A visszavonás okai egyébként teljesen életszerűek is lehetnek, mert megváltozhat a társaságok pénzügyi helyzete, és ennek ismeretében az osztalékot nem kívánják kifizetni. Jelenleg a számvitelben nincs direkt jogcím a visszavonásra, tehát a kötelezettséget közvetlenül nem lehet visszaemelni a saját tőkébe. Az osztalékról le lehet mondani, a kötelezettséget elengedettnek lehet tekinteni, ami bevételkénti elszámolással párosul a számvitelben. Könnyen belátható, hogy egy saját tőke elemet elszámolni bevételként nem szerencsés megoldás. Jelenleg tehát a témában nincs megnyugtató megoldás, ami minden igényt kielégítene. Ezekkel a jogilag legális megoldásokkal könnyen „meghamisíthatók” ugyanis a beszámolók – gondoljunk csak arra, ha egy cég jelentős eredménytartalékkal rendelkezik és nincs bevétele… Ilyen esetben elegendő osztalékról szóló döntést hoznia, arról lemondani és az elengedett kötelezettség révén ez a tőkeelem átkerül a bevételek közé. Felvetődik a kérdés, hogy ezt hányszor lehet megtenni? Ebből a logikából ugyanis az következik, hogy ez körforgássá válhat, s kezelhetetlen jogi helyzetet eredményezhet, s így még a számviteli beszámoló megbízható és valós összképe is értelmezhetetlenné válik. Természetesen ennél semmivel sem jobb megoldás az osztalékról szóló döntés esetleges visszavonásának értelmezhetősége sem. Ebben az esetben ugyanis, a visszavont döntés is visszavonhatóvá válik, és ismét kezelhetetlen jogi helyzetben találjuk a beszámoló saját tőkéjét. Úgy gondolom ezért, hogy a témában mindenképpen szükség lenne lépéseket tenni a kielégítő megoldás irányába.

Az osztalékkal kapcsolatos másik lényeges módosítás, ami magát a beszámolókészítést is érinti, az a cash flow-kimutatás összeállítására vonatkozik. Erről további részleteket itt olvashat.

A cikk szerzője Dr. Veit József egyetemi docens, PhD, bejegyzett könyvvizsgáló, az Országos Számviteli Bizottság elnökeMagyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.


Kapcsolódó cikkek:


A behajthatatlan követelés a társasági adóban
2019. augusztus 7.

A vállalkozások üzletmenetük során szembesülhetnek azzal, hogy egy másik adózóval szemben fennálló, elismert, lejárt követelésüket nem tudják érvényesíteni, mert az érintett fél nem fizet, és esetlegesen nem is elérhető. Szintén előfordul, hogy egy társaság utólag értesül arról, hogy egy korábbi partnerét – akivel szemben fennálló követelése még a könyveiben szerepel – törölték a cégnyilvántartásból, kényszertörlési, csőd- vagy felszámolási eljárás lefolytatását követően. A gazdálkodókban felmerül ilyenkor a kérdés: az érintett követelés tekinthető-e, és ha igen, milyen feltételekkel behajthatatlan követelésnek. Az Adó szaklap írása a behajthatatlan követelés számviteli és társaságiadó-vonatkozásait járja körbe.

A pénzügyi lízing számviteli problémái
2019. augusztus 6.

A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A lízingbevevők jelentős részénél pedig fel sem merült az áttérés kérdése, így számukra ma is a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a mérvadó, amiről akár azt is hihetnénk, hogy mindent tudunk róla. Az utóbbi idők szakmai megkeresései azonban azt mutatják, hogy a kapcsolódó kérdések újra és újra felmerülnek, hiszen mikor már lassan minden a témához kötődő írás az IFRS 16-ról, annak izgalmas, és gyökeresen új megközelítéséről szól, a lízingbevevőknek még nem ez a fontos…

Számlaadatexport funkcióval bővült az online számla rendszer
2019. július 8.

Új funkcióval, a számlaadatexporttal bővült június közepétől az online számla rendszer: a már jelentett kimenő és bejövő számlák adatait három nyelven, Excel-formátumban (xlsx) le lehet tölteni és menteni - hívja fel a figyelmet a NAV.